Aggódtunk, hogy létrejön-e az Orbán–Putyin-találkozó, mert múlt csütörtökön délben a kormánytájékoztatón sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudták a várva várt hírt. Aztán délután négy körül felszállt a fehér füst. Biztos forrásból tudjuk, hogy késő délelőtt Moszkvában a következők történtek: – Vlagyimir Vlagyimirovics, valami Orbán nevű miniszterelnök akar bejutni magához. – Nem jelentették be nekem – szólt hanyagul Putyin. – Különben is reggelizem, Szergej. – De csak holnap érkezne, reggeli után. – Hová való ez az ember? – Magyarországról jön. – Hát…, hadd jöjjön.
*
A tetemes vagyon felett diszponáló Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza éppen a Méditerranée szálloda előtt, egy padon ette a grillcsirkét, és titkárának, Vanek úrnak adott utasításokat, amikor megzavarta őket valaki: – Marvieux vagyok… A szálló titkára – susogta mellettük egy bátortalan hang… – Nem jelentették be nekem – szólt hanyagul Gorcsev, és feltette monokliját, amely voltaképpen csak keret volt. – Különben is reggelizem… A titkár Vanek úrhoz fordult, aki éppen kiköpött egy fogpiszkálót. – Kérem, jelentsen be. – Hogy hívják magát, és milyen ügyben akar bejutni a padhoz? – kérdezte Vanek úr egy túlságosan igénybe vett titkár rövid módján. Gorcsev közben evett, és másfelé nézett. – Mondja, hogy Marvieux vagyok, a titkár. – Téved. A titkár én vagyok. No, mindegy, nincs kihallgatáshoz öltözve, de megkísérlem, bár a vezérigazgató főúr sokat ad az etikettre. – Odament Gorcsevhez, és megfogta a vállát. – Ide hallgasson. Valami Marvieux nevű van itt. – Hadd jöjjön.
Bocsánat, ez kimaradt a Párhuzamos életrajzokból.
Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 49. számának Páratlan oldalán 2025. december 5-én.
