Január közepén az általános egyetemi választások keretében a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Tagozatának oktatói és hallgatói közössége Markó Bálint rektorhelyettest választotta a tagozat vezetőjének a következő 5 éves időszakra. Markó 2016 óta van az egyetem felsővezetésében, azóta tölt be rektorhelyettesi tisztséget. A Magyar Tagozatot 2012 óta irányító Soós Anna már nem indult újabb mandátumért, így Markó megválasztása nem keltett nagy meglepetést, és csendben zajlott. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen elképzelései vannak a magyar szempontból (és nem csak) legjelentősebb állami egyetem következő éveiről a Magyar Tagozat újonnan megválasztott vezetőjenek.
Markó úgy látja, hogy a tagozat alapvetően jó helyzetben van. Egy hosszú konszolidációs időszak után relatív jó kontextusban vágnak neki a következő éveknek. Kifejtette, a tavalyelőtt elfogadott új felsőoktatási törvénnyel a magyarok már elnyert jogai nem sérültek, sőt bizonyos szempontból még tisztábbak lettek a keretek, és erősítik a tagozatot. Például eddig az anyanyelven való felvételi egy külön szabályozás kérdése volt, de most már bekerült a törvénybe is. Ahogy bekerült a törvénybe az is, hogy az Európai Unió bármelyik nyelvén lehet habilitálni, tehát nyilván magyarul is. Emellett bővítik a lehetőségeket, hiszen az újonnan bevezetett oktatási formák esetében a magyar nyelvű szakok indítása is lehetséges. „Ilyen értelemben én úgy gondolom, hogy a magyar tagozatnak jó a helyzete, persze javítani mindig lehet” – értékelte a jelenlegi helyzetet bevezetésként Markó, majd részletesen is kitértünk a terveire.
A magyar tagozat vezetésének a megpályázása nyilván feltételez egy pályázatot, egy tervet. Ön hogyan képzelte el a mandátumát? Merre szeretné elmozdítani a magyar tagozatot?
Úgy gondolom, hogy ki kell használnunk a felsőoktatási törvény adta új lehetőségeket. A felsőoktatási törvényben olyan új oktatási formák jelentek meg, amelyekért mi magunk küzdöttünk az elmúlt időszakban. Most végre kézzelfogható közelségbe került például a dupla szak, amelyet több mint tíz éve folyamatosan kér a BBTE, mert szükség van rá. A kolléganőm, Soós Anna volt az, aki a dupla szakok kérdésének zászlóvivője volt. Ez nemcsak egyetemi szempontból érdekes, hanem kifejezetten magyar szemszögből is releváns, mert lehetővé teszi azt, hogyha valaki tanárként akar elhelyezkedni, akkor dupla szakos diplomával két különböző tantárgyból tudja rendesen, jog szerint felépíteni a normáját. Ez azt jelenti, hogy már egy-két iskolából is ki lehet hozni egy tanárnak a normáját, és nem kell annyit ingázni. Monoszakkal ez nagyon nehéz.
Ez olyan társításokat tesz lehetővé, mint a fizika és a kémia szakok párosítása?
Pontosan. Vagy biológia és földrajz, esetleg biológia és kémia, matematika és fizika, de lehet néprajz és magyar irodalom is. Olyan dupla szakokról van szó, amelyek most is léteznek. Hogyha megnézzük a negyvenes éveiben járó tanárgenerációt, akkor azt fogjuk látni, hogy sokan közülük dupla szakot végeztek. Ők még viszonylag könnyen tudnak normákat kialakítani. Viszont a fiataloknak ez nagyon nehézzé vált azzal, hogy nem volt lehetőség a dupla szakokra. Most újra lehetőség lesz rá.
Emellett bevezették a kétéves, rövid távú képzést is. Meg kell mondanom, erről még nem igazán tudjuk, hogy mit jelent. Van egy elképzelésünk arra vonatkozóan, hogy ez inkább a vokacionális, tehát úgymond a praktikus kimenettel rendelkező szakok vagy területek esetében alkalmazható. Ebben az esetben is meg kéne nézni, hogyan tudja és akarja kihasználni ezt a lehetőséget a magyar tagozat. Emellett még van jó néhány hasonló újítás: kapcsolt programok létrehozatala nemzetközi szinten, professzionális doktori, didaktikai magiszteri vagy épp duális képzés. Ezekben a magyar tagozat is részt vehet, sőt, adott esetben részt kell vennie.
Ugyanakkor a magyar tagozatnak a jövőbeni prioritásai nemcsak oktatási jellegű újítások, meghatározó a szerepünk az egyetemen belül is. Nem egy plusz kerék vagyunk, hanem motor, amelyik húz. Ezt a szerepet nemcsak megtartani kell a továbbiakban, hanem erősíteni is. Nagyon jó együttműködési lehetőségek vannak nemzetközi szinten, a magyar tagozatnak ebben is ott kell lennie.
A BBTE nagyon sokszor hangsúlyozza, hogy az országosan a legjobb egyeteme. A magyar tagozat mennyiben és hogyan tud hozzájárulni ehhez? Fel tudják venni a versenyt a román tagozattal?
Úgy gondolom, hogy igen. Igazából nem versenyzünk a román tagozattal, hanem –ami a kutatást illeti – együtt dolgozunk velük. Tesszük mi is – szerintem jól – a magunk dolgát. Én nem állítom, hogy nem lehet jobban tenni. Nem akarok mindent a pénzre redukálni, de ha az országos kutatás-támogatási rendszer jobb lenne, akkor nyilván sokkal jobban tudnánk tenni a dolgunkat. Mi is addig tudunk elmenni, ameddig a keretek engedik. A magyar tagozat része ebben azonosítható módon pozitív és jelentős. Elég csak megnézni az első száz legjobban citált oktatóját az egyetemnek, akár a Google Scholaron, akár más hasonló oldalon. Lehet látni, hogy a számarányunknak megfelelően kivesszük a részünket abból, hogy hányszor idézik az egyetem oktatóit. Az első tízben ott van Néda Zoltán tanár úr, majd Hartel Tibor tanár úr is. A magyar oktatók végig jelen vannak.
Tehát nem szűk palettán mozgó tagozatról van szó, hanem tényleg lefedjük az egyetemi tevékenységeket.
Amikor megnéztem az egyetemmel kapcsolatos legutóbbi kérdéseket, szinte mindig felmerült a diáklétszám kérdése, illetve az, hogy miként tudják megszólítani őket. A diákoknak mennyire tud vonzó maradni a BBTE? Hogyan alakul most a diákok száma?
Alapvetően a magyar tagozat létszáma stabilizálódott. Tehát a létszámban óriási változások nincsenek. Vannak évek pici kilengésekkel, amikor az alapképzésre valamivel kevesebben jelentkeznek és a magiszteri képzésre pedig picit többen, vagy pont fordítva. A Covid-járvány után a magiszterinél például volt egy kis megbicsaklás, de ezek kis számok, száz alattiak.
Ugyanakkor a kihelyezett tagozatokon is van egy stabilizálódás. Van egy változás, nem akarom azt mondani, hogy évről-évre nincsenek változások, de ha összességében a trendeket megnézzük, akkor egy stabilitásról beszélhetünk. Az viszont jó kérdés, hogy mi lesz a jövőben. Itt két aspektust emelnék ki. Az egyik egy nagyon negatív és a másik egy kevésbé negatív, mert azért lehetőséget is biztosít. Szász Levente (frissen megválasztott rektorhelyettes – szerk.) kollégám is sokszor hangsúlyozta különböző beszélgetések alkalmával, hogy egy demográfiai válságban vagyunk. A legutóbbi népszámlálás a képünkbe is csapta, hogy mekkora ez a hiány. Ez nyilván jobb nem lesz. Rövid időn belül ezen nem lehet javítani.
A népszámlálás egy másik negatív szempontra is rávilágított: a magyar népességen belül a diplomázottak aránya lényegesen alacsonyabb, mint a román népességen belül. Ez talán egy kevésbé negatív aspektus, mert lehetőséget is kínál számunkra, mert azt is jelenti, hogy igazából még ilyen körülmények között is van egy olyan populáció, akit meg lehetne, meg kellene szólítani. Ez nemcsak a BBTE tartalékainak a kérdése, hanem ez egy társadalmi szükséglet is. Mert ez arról szól, hogy a magyar közösség mennyire szakad le a fejlettebb tudások terén. Nyilvánvaló, hogy egy aluldiplomázott közösség nem kifejezetten dinamikus és sikeresen haladó. Tehát van tennivalónk. Az megint jó kérdés, hogy egy demográfiai válság közepén mit tudunk tenni azokkal, akik bejöhetnének és mégsem jönnek be az egyetemre vagy más felsőoktatási formákra? Vajon ez az a populáció, amely korai munkavállaló, és akkor más típusú, szerkezetű oktatási formával (legyen az például távoktatás valami rövidebb felsőoktatási program) lehet megszólítani? Vagy egyszerűen arról van szó, hogy valamilyen alulinformáltság miatt nem megy tovább? Ebben az esetben lehet, hogy csak jobban kellene informálni az iskolás közösséget a lehetőségeiről.
Új szakok létrehozására milyen lehetőségeik vannak? Mennyire tudják követni az igényeket?
Tudunk új szakokat létrehozni, és teljesen jogos felvetés. Vannak területek, amelyek esetében nem kérdés, hogy ott a helyük az egyetemen. A filozófiának, a matematikának, a kémiának vagy épp a magyar irodalomnak ott kell lenniük a szakok palettáján, de van egy olyan része az egyetemi ajánlatnak, amelyek annak függvényében is alakul, hogy körülöttünk hogyan jönnek létre új tudásformák vagy új igények. Például így indított és indít a BBTE mesterséges intelligenciában vagy kiberbiztonságban néhány szakot. Ebben a magyar tagozat is igyekszik tartani a lépést, pontosan most indított a Matematika-Informatika Karon egy új szakot.
Az egészségügyi domíniumot övező nagy érdeklődést is meg kell valahogy jelenítenünk a palettánkban. Nem orvosi képzésről beszélek, hanem olyan jellegű képzésekről, amiben az egyetemnek van egy nagyon jó know-how-ja. Természetesen az is igaz, hogy a már meglévő szakjainkon belül a tudást néha át kell rendeznünk. Egyrészt fel kell újítanunk szakokat, másrészt éves szinten konzultálunk a munkaadókkal, és az ő visszajelzésüket is érdemes figyelembe venni.
Nagyjából egy éve volt egy cikk a Transtelexen a sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozat lehetőségeiről, és akkor úgy tűnt, hogy nem túl fényes jövőjéről. A kihelyezett tagozatok helyzetére mennyire jelentene megoldás új szakok létrehozása? A kihelyezett tagozatok fejlesztésében milyen lehetőséget lát?
Az elmúlt 8 évben volt olyan kihelyezett helyszín, ahol konszolidálni kellett a helyzetünket, és megtettük. Gondolok itt, például, infrastrukturális kérdésekre. Volt olyan helyszín, ahol sajnos még nem jutottunk nyugvópontra. Marosvásárhelyen például van még tennivalónk az infrastruktúra biztosítása terén, de legalább elindultunk egy jó úton. Vannak olyan helyszíneink, ahol még fejlesztési lehetőségeink vannak, és meg is fogjuk tenni. Amikor egy évvel ezelőtt megjelent az említett cikk, akkor a duális kampusz terve már megvolt Sepsiszentgyörgyön. Más fejlesztésekhez hasonlóan már beszéltünk róla. Számomra külön öröm, hogy annyira sikerült tető alá hozni, hogy a sepsiszentgyörgyi önkormányzat most fogja aláírni – vagy már talán alá is írta – a szerződést a duális kampusz létrehozataláról. Ő ennek a konzorciumnak a vezetője, és mi vagyunk a felsőoktatási partner.
A duális kampusz létrejötte nemcsak annyit jelent, hogy új épületek, új infrastruktúra alakul ki, hanem azt is jelenti, hogy új szakok indulnak. Tulajdonképpen minden duális szak új szak, mert a régi szak nem tud egyszerűen csak átalakulni. Új szakok lesznek. És még ezeken kívül is hozunk létre új szakokat. Sepsiszentgyörgy esetében fejlesztési terveink vannak. Ez növelheti a diáklétszámot, és reméljük, hogy fogja is növelni.
Ugyanakkor azon is kell gondolkodnunk, hogy a kihelyezett tagozat mit jelent a helyi közösség szempontjából? Egy sepsiszentgyörgyi diák azt is mondhatja, hogy eljön Kolozsvárra egyetemre. Azt kell megértenünk, ha egy diák Sepsiszentgyörgyre megy, akkor miért teszi ezt? Mi mentén dönti el, hogy oda fog menni? Mert közben dolgozni szeretne? Mert olyan szak van ott, amit tanulni szeretne? Vagy mert a duális képzésnek van egy színtere? Nekünk az lesz a feladatunk, hogy erre jó választ találjunk, mert ami jó válasz volt ezelőtt 15 vagy 20 évvel, az nem biztos, hogy most is az.
A BBTE hálózata egészen diverz. Másként tudunk diákot megszólítani Kolozsváron, illetve másként Máramarosszigeten, Resicabányán, Szatmáron vagy Sepsiszentgyörgyön. Az az egy biztos, hogy a minőséget mindenhol ugyanúgy hozni kell, ebben nem lehet engedni.
A magyar diákokért való versengésben a Sapientia lehet a BBTE egyik legnagyobb kihívója. Erről is volt korábban cikkünk. Más egyetemekkel – különös tekintettel a Sapientiára – most milyen a viszonyuk?
Sokszor elhangzik az a kijelentés, hogy a kompetíció hasznos. Csak azt felejtik el sokszor, akik a verseny hasznos oldalát emlegetik, hogy a BBTE a Sapientia előtt sem volt versenytárs nélkül. Nekünk a kompetitorunk a román egyetemek palettája. Egy erdélyi magyar diák nyugodtan dönthet úgy, hogy ő inkább román szakon fogja folytatni a tanulmányait. Ezres nagyságrendben találunk diákokat, akik nem magyarul tanulnak tovább – olyan szakokon is, amelyek nálunk is megvannak. Nagyon komoly versenytársat jelentenek 1990 óta a magyarországi felsőoktatási intézmények is. A határmenti zónában ez csak erősödik. Nekünk nagy hiba lenne azt hinni, hogy csak a Sapientia a versenytársunk. Az ő részükről is hiba lenne azt gondolni, hogy csak a BBTE-vel versenyeznek.
Az új generáció számára pedig már nem olyan nagy dolog felülni egy repülőre és elmenni Hollandiáig, mint nekünk volt a ‘90-as években. Az ő számukra kinyílt a világ. Nagyon sokan vannak, főleg a jobb középiskolákból, akik nem Magyarországra mennek, hanem Németországa, Hollandiába vagy Dániába. Volt egy hullám korábban, amely Angliát célozta meg. Velük szemben is tartani kell a versenyt. Nekik is fel kell tudnunk mutatni olyat, amiben többet tudunk adni, jobbak tudunk lenni.
A Sapientia és a BBTE között a legfelső szinten is megvan a kapcsolat, kommunikálunk egymással, de van, amit helyre tenni, alakítani és javítani. Én úgy gondolom, hogy nagyon sok olyan dolog történt, ami minimum megbeszélésre ösztökélne minket.
Az biztos, az állami magyar nyelvű felsőoktatást nem lehet kiszorítani, visszaszorítani, leépíteni. Tehát ez egy olyan érték, amit sikerült elérni ’90 után Kolozsváron. Fel sem szabadna merülnie annak, hogy nehéz helyzetbe kerüljön az állami magyar felsőoktatás. Állampolgárként jogos elvárás az állam felé, hogy a továbbképzési lehetőségeinket biztosítsa.
A romániai felsőoktatás egyik gyakori témája most a plagizálás. Önök foglalkoznak a témával? Milyen terveik vannak ennek visszaszorítására?
A szakdolgozatokat már most kötelező módon tesztelni kell egy plágiumellenőrző szoftveren.
Ez meg is történik?
Persze. Nem is az idéntől, nem a tavalytól, hanem már legalább három vagy négy éve. És szakdolgozatról beszélek, nem a magiszteri disszetrációról vagy doktori dolgozatról.
Szoktak elbukni dolgozatok?
Bizonyára. Nálunk, a biológia karon tudok olyan dolgozatról, ahol a szoftver egy magasabb százalékot mutatott, és akkor a diáknak még dolgoznia kellett azon, hogy ez ne így legyen. Nálunk nem jellemző, hogy magas plagizálási arányt jelez a szoftver, de máshol elképzelhető. Azért van a plágiumellenőrzés, hogy a témavezető vagy a témavezetők lássák, és ennek alapján eldöntsék, előállhat-e munkájával a diák vagy sem. Vállalják-e a felelősséget a dolgozatért vagy nem. Ez az egyik, a technikai része a plágium ellenőrzésének.
A másik része pedig elmagyarázni a diákoknak, hogy tudják, mit jelent a plágium. Ez sem olyan egyértelmű, ahogy gondolnánk. Pedig a diáknak is egyértelmű kell, hogy legyen, miként vehet át információkat – tehát nem szöveget – etikusan. Nekünk sok dolgunk van ennek megismertetésében a különböző tantárgyak keretében.
Nagyon gyakran téma most a ChatGPT jelentette kihívás. A BBTE-nek erre már van valamilyen válasza?
Erre nincs még jó válaszunk. Az általunk használt plágiumellenőrző szoftvernek van ugyan olyan kiterjesztése, amely valamilyen szinten az AI generálta szöveget is ki tudja szűrni, de ezzel kapcsolatban van egy olyan érzésem, hogy a betörő egy lépéssel előrébb van, mint a lakatos. Itt megint csak az a kérdés, hogyan tudjuk elmagyarázni azt, mikor lehet etikusan használni a ChatGPT-t és mikor meg egyáltalán nem.
Azt látjuk, hogy körülöttünk a tudományos világban azért van egy-két botrány a ChatGPT használata miatt, és ugye nemrég jött ki az, hogy az egyik legnevesebb japán irodalmi díjat egy olyan mű nyerte, amiben ChatgPT alapú szövegek vannak. Amikor ilyen hírek vannak, akkor számomra is kérdés, hogyan tudjuk ennek a szabályozását úgy megoldani, hogy az értelmes legyen. Az biztos, hogy ezzel kell valamit kezdenünk. Nemzetközi szinten vannak már egyéni kezdeményezések, de egyelőre általános szabályozás még nem született. Már most foglalkozunk ezzel a témával, de ennél sokkal intenzívebben kell foglalkozni a jövőben, mert ez egy óriási kihívás. És nem csak nekünk, hanem szinte minden kreatív domíniumnak.
Nemrég beszélgettem a BBTE-n tanuló ismerősömmel, és ő a problémák között említette, hogy szinte semmit sem tud egy átlagos diák a diákszenátor és a diákképviselő választásokról. Akiknek, gondolom, lenne egy olyan szerepük, hogy a diákok problémáit közvetítsék az egyetem vezetősége felé. Történtek-e előrelépések azzal kapcsolatban, hogy a diákok hogyan adhatnak visszajelzéseket? Önnek van-e ezzel kapcsolatos javaslata?
Az alulinformáltság általános probléma. Ha KMDSZ oldalát vagy a BBTE Diáktanácsának a tájékoztatását követték, akkor a diákválasztásokról nagyon sok információ jött ki. A Diáktanács legalább négy nyelven szokott kommunikálni. Nagyon sok információ a kari képviselőkön keresztül is eljuthat, de nem tudom, hogy a populáció – és ez nemcsak a választásokra vonatkozik – mennyire figyel ezekre az információkra. Számos olyan lehetőség van, ahol lehet informálódni. Az elmúlt időszakban látványos tájékoztató kampányokat indítottunk az ombudsmanunk szervezésében, amik még most is elérhetők, az útmutatókat magyar nyelvre is lefordítottuk, tehát nyelvi akadálya sincs a megértésnek, beszélünk róla, esélyegyenlőségi kurzust szerveztünk. A diákszenátorok és diákképviselők csoportja jól informált. Az oktatók is. Hogy az a 6500 magyar diák miként fogja be ezeket az információkat, és milyen helyi lokális értelmezést ad neki, már kérdéses.
Egy jó példám is van erre, még akkor is, ha csak kiragadott. Mi minden félévben elindítjuk azt a folyamatot, aminek a keretében a diákok anonim módon visszajelezhetnek, hogy egy tantárgy milyen volt. Nem a tanár, hanem a tantárgy, mert egy tanár több tárgyat is taníthat. Ki lehet emelni a pozitívumokat, a negatívumokat, vagy egyáltalán el lehet mondani a véleményt. Habár anonim és a procedúra szerint csak a vizsgaidőszak után kaphatják meg a tanárok a pontozást, ennek ellenére nagyon sok kisebb-nagyobb csoportban él az az elképzelés, hogy ez nem anonim, hanem a tanár látja, hogy ki írta róla a véleményt, és félnek megosztani azt velünk. Holott a tanár nem láthatja ezt, ha nem töri fel a rendszert. Induljunk ki abból, hogy nem mindenki hacker, tehát alapvetően anonim értékelés lenne, de a diákokban van egy félsz a visszajelzéssel kapcsolatban. Valószínűleg tehát még ennek is alakulnia kell, hogy az, amiről informáljuk a diákokat, a mindennapok normális részévé váljon. Ahhoz hasonlóan, hogy mit jelent a kredit vagy a vizsga.
A diákoktól érkező visszajelzéseket miként tudják beépíteni a rendszerükbe? Ha egy tanárról sok negatív visszajelzés érkezik, akkor van lehetőség arra, hogy a diákok igényeit figyelembe vegyék?
Ennek is megvan a procedúrája. Egyrészt megvan, hogy a diákok minimum hány százalékának kell visszajeleznie. Ha valaki nagyon jó pontokat kapott, akkor ezt figyelembe kell venni mondjuk egy érdemfizetésnél, egy kiválósági díjaknál. Ha valakinek konzekvensen gyengék a visszajelzései, akkor az oktatónak egyfajta javító stratégiát kell életbe léptetnie. Megvannak azok a mechanizmusok, ahol ezeket a jó értelemben hasznosítani tudjuk. Az is fontos, hogy ezek nem azért vannak, hogy büntessük a tanárt. Azzal vagyunk szocializálva, hogy miként büntessük. Ez azért van, hogy miként segítsük, támogassuk a tanárt, ami több formában lehetséges.
Egy olyan esetben, amire Szamosközi tanár úr esetében végül fény derült, és amiről szóbeszéd szintjén korábban is lehetett hallani, milyen lehetőség van?
A helyzet az, hogy hallomásból nem lehet semmit tenni. Akkor sem csak a felvétel került ki, hanem született egy panasz, és annak mentén az egyetem egy hét alatt meghozta a döntéseket. Állami keretek között ezek a jelenlegi törvényadta lehetőségek. Ennél többet nem lehet kihozni ezekből a lehetőségekből. A román törvénykezés alapvetően a munkavállalót védő rendszer. A beadványok megszületése után szerintem az egyetem példás gyorsasággal megtette azokat az intézkedéseket, amiket megtehetett. Egy ilyen eljárás akár hónapokig is eltarthatott volna.
Ha ön a magyar tagozat vezetőjeként ilyen jellegű visszaélésről hall, akkor valamilyen szinten utána tud járni? Ki tudja vizsgálni?
Ezt valakinek fel kell vállalnia, és akár anonim módon beszélhet az ombudsmannal (Dégi Csabával – szerk.). Ezért hoztuk ezt létre az ombudsmani hivatalt, én nem is tudom, hogy más egyetemnek lenne ilyenje az országban. Hangsúlyozom akár anonim módon is fel lehet vállalni, de valakinek fel kell vállalnia.
