Arany János születése 140. éves évfordulójának ünnepi köntösét a nagy költő minden ismerője és tisztelője örömmel és elégtétellel ölti magára.
Örömmel azért, hogy a másfél század nem törölte ki a nemzedékek emlékéből a költőt és művét. A változatos történelmi fordulók, a zimankós idők és új adottságok a nemzetek életében és azok egymás közötti viszonyában nem szorították a könyvtárak poros és elfelejtett polcaira ez óriás irodalmi termékeit. Sőt, az új idők hatalmas szele lesepri az ő könyveiről is a feledésnek itt-ott összegyűlt porát, és felfrissítve tárja elénk népe nagy fiának lelkét és írását, lelki táplálékul és ösztönzésül.
Elégtétellel azért, hogy ez ünnepet a több mint egy évezred óta együtt élő két nép, a magyar és román nép együtt üli meg. Együtt ünnepli nemcsak a magyar költőt, hanem a másik, ugyancsak bihari román Iosif Vulcant is. Ezt éppen napjaink új szelleme és felfogása emberekről és dolgokról, egyének és népek életéről teszi lehetővé. A magyarok mellé szíves örömmel sorakoznak közös hazánk román dolgozó polgárai is Arany János emlékét ünnepelni.
Az évszázadok során átélt tragikus összetűzések, meghasonlások dacára rendíthetetlenül bíztam, és e bizalmam erősebb, mint valaha, abban, hogy a két nép végre egymásra talál, karöltve és testvéri egyetértésben építve ki magának egy szebb, boldogabb jövőt. E nagyszerű célhoz vezető úton vagyunk, amikor Arany Jánost közösen ünnepelhetjük és ünnepeljük. Népeink alkotó géniusza sokszor nyilatkozott meg nagy fiaiban. Alkotásaik mennél bensőbb, kölcsönös ismerete ad elsősorban lendületet arra, hogy ez úton immár bátran és nagy léptekkel haladjunk előre…
Tudatában mindezeknek, ünnepeljük tehát mi, két kis testvérnép, annál nagyobb bensőséggel szellemi nagyjainkat, s köztük különösen azokat, akik, mint Arany János, népeik költői voltak, a nép gazdag költői kincstárából merítettek, és így műveik is örökértékűek, mert népüknek alkottak.
E távlatból szemlélve Arany János és Vulcan Iosif, e két bihari földi együttünneplését, s belekapcsolva e kettős ünnepi évfordulói hangulatot népeink sorsközösségébe, ez az ünneplés annál bensőbb, és sok nemes gondolatot szülhet agyainkban. Acélozzuk meg elhatározásunkat, hogy e megkezdett úton folytatva kultúrmunkánkat, végre megteremtsük népeink egymásra találását.
„Nagyszalonta híres város, ott született Arany János” – régi mondás. A török pusztításkor a föld színéig lerombolt, pont ezelőtt 350 évvel újjáépített és napjainkban immár elfelejtett bihari mezőváros híre ez ünnepség fényében újraéled. A bihariak is újra büszkék rá. A lelkesedés melegében talán eszükbe jut elhatározni, hogy méltó szoborba öntsék magyar és román költőik és íróik emlékét. Hirdessék e szobrok minden elkövetkezendő nemzedéknek e költők eszméit, amelyek századokon túl is ragyogva, táplálni fogják a népek békés összefogásának máris bontakozó szellemét.
Bucureşti, 1957. március
Dr. Petru Groza
(saját kezű aláírás)