(a városnak és a világnak) áldását 2025. április 20-án. (MTI/AP/Gregorio Borgia)
88 évesen, húsvét hétfőn elhunyt a katolikus egyházfő. „Kedves testvéreim, mélységes szomorúsággal kell bejelentenem Ferenc Szentatyánk halálát.” Kevin Farrell bíboros a Vatikán tévécsatornáján jelentette be. „Ma reggel 7 óra 35 perckor Ferenc római püspök visszatért az atya házába.”
Síró fiaitól és testvéreitől körülvéve, az a legszentebb lélek eloldódott a testtől, és beleveszett a ragyogás mélységébe, a test pedig elszenderült az Úrban – írta rendtársa, Celanói Tamás Assisi Szent Ferenc haláláról. Most Szent Ferenc egyik legismertebb követője, a pápaként az ő nevét választó Jorge Maria Bergoglio távozott az élők sorából, hosszú betegeskedés után.
Az első jezsuita és több mint ezer év után az első nem európai katolikus egyházfő 1936-ban született Buenos Airesben. 1998-ban II. János Pál Buenos Aires-i érsekké, 2001-ben bíborossá nevezte ki. Főpásztorként rendkívül szerény életet élt. Magának főzött, elődje bíborosi ruháját hordta, utazásaihoz a tömegközlekedést használta, és rendszeresen látogatta az argentin főváros szegények lakta negyedeit. XVI. Benedek lemondását követően, a konklávé második napján, 2013. március 13-án választották meg a katolikus egyház fejévé, Róma püspökévé. Ma már magától értetődőnek tűnik, hogy a Szent Péter téren összesereglett tömegnek egyszerű szavakkal jóestét kívánó új egyházfő a ferences koldulórend alapítójának, Assisi Szent Ferencnek a nevét vette fel. Ferencét, akinek egyik fontos útmutatója a Máté-evangélium jézusi gondolata volt: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között!” Ferenc pápa ebben a szellemben mondott nemet arra, hogy elfoglalja az Apostoli Palota pápai lakosztályát, helyette a vatikáni Szent Márta-vendégházba költözött. „Mennyire szeretném, ha az egyház szegény volna és a szegényekért élne” – mondta a megválasztása után három nappal a világ minden tájáról összegyűlt újságírók előtt.
Ennek szellemében az új pápa megválasztásakor a vatikáni alkalmazottaknak járó több millió eurós prémiumot a szegényeknek juttatta, és eltörölte a Vatikáni Bank Felügyelőbizottságába delegált bíborosok 25 ezer eurós évi díját is. Pápaként – ahogy püspökként Argentínában is – a szegények, az elesettek, az üldözöttek, a menekültek felé fordult; a korábbiaknál is erőteljesebbé tette az egyház fellépését a visszaélésekkel, a pedofíliával szemben, 2016 nagycsütörtökén a hagyományos szertartáson menekültek lábát mosta meg. Ahogy Frido Mann teológus, pszichiáter és író – egyébiránt Thomas Mann unokája – fogalmazott Ferencről a Die Zeitban: „Előtte még egyetlen pápa sem hangsúlyozta ilyen mértékben, hogy a keresztények helye a szegények és a betegek mellett van. Ezzel azt mondja ki, amit Jézus akart.” Önmegnevezésében is jelenvaló volt a ferenci párhuzam: előszeretettel aposztrofálta magát Róma püspökének – ugyanazzal a gesztussal, mint Szent Ferenc, aki nem Szentatyának, hanem pápa úrnak szólítja Róma püspökét.
Assisi Szent Ferenc mellett a most elhunyt pápa mögött két szent előkép alakja tűnik fel. Az egyik a jezsuita rendalapító Loyolai Szent Ignác, aki lelkigyakorlataival és lelkigyakorlatos könyvével a lélek nyugtalansága közepette kereste Isten akaratát. Rendjének tagjai nem elzártan élnek, nem viselnek szerzetesruhát, és tagjai akár a világ végére is elmennek, ha elöljárójuk kéri tőlük. Éppen úgy, mint a Dél-Amerikából Európába, Rómába érkező Bergoglio.
A másik Aquinói Szent Tamás, akinek szellemisége egyértelműen felfedezhető 2016-os Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdításában, hangneme a korábbi tanítóhivatali megnyilatkozásokhoz képest új és friss volt. Nem valahonnan fentről, hanem testvérként szólt hozzánk. Ahogy Walter Kasper teológus fogalmazott, lelkipásztori felfogását „nem a felemelt mutatóujj, hanem a segítésre kitárt kar jellemzi”, felszabadító módon „nem elvont, íróasztal mellett kigondolt családképről szól, hanem azokról az örömökről és nehézségekről, amelyek a mai családok életében felmerülnek. Nem akar kritizálni és moralizálni, de indoktrinálni sem. Ehelyett nyíltan és görcsöktől mentesen beszél a szexualitásról és az erotikáról, s megértést és értékelést fejez ki mindazon jó iránt, amely az egyházi tanításnak és fegyelemnek nem vagy nem teljesen megfelelő élethelyzetekben is fellelhető.” Aquinói Szent Tamásra hivatkozva jelentette ki Ferenc pápa, hogy a törvényt nem lehet minden helyzetben egyformán, gépiesen alkalmazni. Értelmezéséhez okosságra, a szeretet, az irgalmasság látásmódjára van szükség. Az egyébként nagy vitát kiváltó dokumentum nyolcadik fejezetében az újraházasodott elváltak szentáldozásáról beszélve megjegyzi, hogy az áldozást, az Eucharisztiát nem a tökéletesek megjutalmazásának, hanem a „gyengék táplálékának” tekinti.
A 2023 őszén Ferenc pápa által összehívott szinódus (a katolikus egyház legfontosabb, a pápát tanácsaival segítő gyűlés) többek megfogalmazása szerint megnyitotta a lehetőséget az egyház szinte forradalmi megújulásához. Már külső formájában is egészen másként zajlott, mint elődei. Ezúttal nem püspökök tartottak előadásokat, hanem 36 nagy méretű asztalnál 12-en foglaltak helyet, vegyesen püspökök, rendfőnökök, teológiai diplomával nem rendelkező laikus férfiak és nők, és olyan témákról beszélgettek, mint a korunk kérdéseire adandó hiteles erkölcsi válaszok, a nők szerepe az egyházban, a nemiséggel kapcsolatos társadalmi kérdések, vagy éppen az egyházi személyek által elkövetett visszaélések és azok hatása.
A Ferencre jellemző „nem a felemelt mutatóujj, hanem a segítésre kitárt kar” szemléletéből következhetett mindaz, amit például a homoszexuálisokról többször is elmondott. „Ha Isten ránéz egy meleg emberre, vajon szeretettel igent mond-e a létezésére, vagy eltaszítja és elítéli?” – tette fel a kérdést a Civiltà Cattolicának nyilatkozva. A pápa nevében a Hittani Dikasztérium által 2023 decemberében közzétett Fiducia supplicans (Könyörgő bizalom) kezdetű, az egyházon belül vitát kiváltó dokumentum pedig azt is kimondta, hogy a „rendezetlen kapcsolatúakra”, vagyis az elváltakra és polgárilag újraházasodottakra, a vadházasságban, a homoszexuális viszonyban élő párokra ezután olyan egyszerű áldás adható, „amely Istentől száll le azokra, akik – felismerve, hogy nincstelenek és segítségére szorulnak – nem igénylik saját státuszuk legitimálását”. Ragaszkodott ugyanakkor az egyház hagyományos felfogásához olyan kérdésekben, mint az azonos neműek házassága vagy a nők pappá szentelése. Az önkéntes cölibátussal kapcsolatban megengedőbbnek tűnt, ám úgy vélte, az egyháznak nincs oka sietnie sehová sem.
Jorge Maria Bergogliót hosszú élete alatt több méltatlan támadás érte. 2010-ben azzal vádolták meg, hogy együttműködött Jorge Rafael Videla 1976 és 1981 között fennálló diktatúrájával, és részese volt két jezsuita rendtársa elrablásának. Nem csupán ártatlansága vált nyilvánvalóvá rövid idő alatt, de az is bebizonyosodott, valójában rendtársait ő hozatta ki a rendszer hírhedt börtönéből, az Escuela Superior de Medicinából. Emellett a diktatúra idején számtalan más üldözött életét is megmentette. Volt, akit titokban, az autója csomagterében szállított a jezsuiták egyik kolostorába, ahol álnéven oltalmat találhatott. Ahogy Julia Komarowski a Kirche In című nemzetközi ökumenikus hírmagazin 2013. novemberi számában írja: „A hatalom birtokosainak sejtelmük sem volt arról, hogyan járt túl az eszükön ez a ravasz jezsuita. Ezt a szigorúan konspiratív módnak lehetett köszönni, amellyel az akciókat végrehajtották. Az üldözöttek lelkigyakorlatra, konferenciára vagy ilyesmire jelentkeztek Bergogliónál, és még rendtársai sem voltak beavatva a dologba. A brazil jezsuiták is benne voltak ezekben az akciókban, de Buenos Airesben egyedül Bergoglio tudott mindenről. Az idős Juan Manuel Scannone, ismert argentin teológus, aki akkoriban a rendházban lakott, azt mondja: »ha valamelyikünk tudott volna ezekről a folyamatokról, az egész akció füstbe ment volna, letartóztatták és megkínozták volna őt. Pater Bergoglio tudatában volt ennek a kockázatnak, ezért csinált mindent szigorúan titokban. Évekkel később sem beszélt róla. Semmiféle hírnevet vagy dicsőséget nem tartott fontosnak.« […] Ő mentette meg az író Alfredo Somozát is, anélkül hogy az megtudta volna, kinek köszönheti az életét. És amikor a Gobulin házaspár, Sergio és Ana a diktatúra célkeresztjébe került a nyomornegyedekben végzett munkájuk miatt, szintén Bergoglióhoz fordultak, aki annak idején eskette őket. A férfit, akit letartóztattak, sikerült szabadlábra helyeztetnie, úgyhogy elmenekülhetett feleségével együtt, aki addig valahol meghúzta magát, mert Videla fogdmegdjei lázasan keresték.”
A gyász pillanataiban sem hallgathatunk arról, hogy a kormánysajtó éveken át milyen méltatlan hangon támadta Ferenc pápát, aki két alkalommal Magyarországon is járt, sőt a székelyek évszázados álmát beteljesítve felkereste Csíksomlyót. A Mária-kegyhelyen, fenn a nyeregtetőn az öröm mégsem lehetett felhőtlen, hiszen a propaganda a pápa személyét részben eredményesen járatta le Erdélyben is.
