Régebbi írásom…
Kilencvenes évek eleje. Nyaralunk. Tengerparton. Mindegy, hogy hol. Eldugott kis hely, magyarokkal szinte nem is találkoztunk.
A parton fekszem. Olvasok, a gyerekek az apjukkal pancsolnak. Tőlem öt méterre egy nő monokinizik, átadva magát a csodás napfénynek. Sokan monokiniznek itt, én is gondolkodom rajta. Utálom azt a fehér csíkot, jó lenne levenni a felsőt.
Magyar szót hallok, felkapom a fejem. Két jól megtermett férfi sétál a víz felé. Magyarul fikázzák éppen a monokinis nőt.
– Nézzed már, ilyen mellekkel kifekszik öcsém felső nélkül – mondja a nagyobb darab.
– Azt figyeld, a bimbója oldalra csúszik, annyira lóg – kontráz a másik.
Egymást túllicitálva röhögve beszélnek.
– Ne nézz rá, mert azt hiszi, róla beszélünk.
– Vagy ami még rosszabb, azt hiszi, hogy tetszik nekünk. Azokkal a lógó mellekkel- újabb röhögés.
– Most komolyan, miért veszi le az ilyen a felsőjét? Fel is jelenthetnék, hogy kiég a szemünk a látványtól.
Még nagyobb röhögés. Aztán eltávolodnak, és nem hallom tovább a csodás párbeszédet. Csak az időnként fel-fel csattanó, hangos nevetést.
Rájuk kellett volna szólni. Nem szóltam. Kicsit szégyellem, de olvasok tovább. Persze inkább nem veszem le a felsőmet, bármennyire is zavar az a fehér csík.
Egy óra múlva hangos, magyar kiabálásra és gyereksírásra kapom fel a fejemet. Szaladok a partra, remegve, hogy úristen, csak nem az enyémekkel van valami baj, de látom, hogy a két jól megtermett magyar fiatalember közül az egyik, halálra vált arccal rohan ki a vízből egy négyéves forma kisfiúval az ölében.
A kisfiú lábából ömlik a vér. Szó szerint, nem túlzok. Egy pillanatra rosszul is leszek, de aztán a cselekvő énem bekapcsol, és orvosért kezdek ordibálni, közben egy törölközőt csavarok, vagy próbálok csavarni az akkorra partot érő kisfiú lábára. Keresztbe vágta egy kagyló, a seb hosszú és mély.
Kisebb tömeg keletkezik egy perc alatt, guggolok a gyerek mellett, tartom a törölközőt, közben próbálom megnyugtatni őt is és a szülőket is.
Aztán egyszer csak egy nő szólal meg (magyarul) a hátunk mögött: – Elnézést, segíthetek? Orvos vagyok, szívesen ellátom a kisfiút. Már, ha ilyen mellekkel ez lehetséges.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. augusztus 26-án.