Akinek eddig még nem lett volna nyilvánvaló, az az utóbbi napok eseményeiből megérthette, hogy a NER-nek valóban az a célja, hogy a közoktatás teljes leépítésével egy szolga- avagy muzsik-társadalmat hozzon létre. Nyelvtudás és önérvényesítési képesség nélküli, agymosott szerencsétlenek millióin akarnak uralkodni a következő évszázadokban. Az új nemesség és NER-burzsoázia törzsi-feudális mintára, vérségi alapon szerveződik, pontosabban: már meg is szerveződött. A tanártüntetés, a diákok bátor kiállása a tanáraikért, a polgári engedetlenség mind szép dolog, lehet követelni az oktatás reformját, a fizetés emelését, csak éppen SEMMI NEM FOG TÖRTÉNNI egy kis verbális maszatoláson kívül. Azért nem, mert a NER nem fog lemondani történelmi víziójáról, és ameddig megteheti, folytatni fogja Magyarország átalakítását keleti despotaállammá. Ezért csak annak a követelésnek van értelme, amely a teljes rendszer, a NER megszüntetését tűzi ki célul. A magyar társadalom olyan helyrehozhatatlan károkat szenvedett már mostanra, amelyeket hosszú évtizedekbe kerülne kijavítani abban az ideális esetben is, ha a NER holnap összeomlana. A módszeres agymosás, a tudományba és a tényekbe vetett bizalom felforgatása, a valóságérzékelés eltörlése, az erkölcsök módszeres leépítése és az agresszió kultusza szétmorzsolta az ellenállásra képtelen, intellektuálisan és morálisan felkészületlen emberi elméket, vagyis a magyarok többségét. A következő hónapok viszont kivételes lehetőséget fognak jelenteni a NER meggyengítésére, hiszen külpolitikailag két szék közt a pad alá esett Orbán rendszere, ismét a vesztes mellett hisztiző utolsó csatlós Magyarország, és ez megbillentette az eddigi győzelmekben elkényelmesedet NER-elit magabiztosságát.
Minden populizmus végső célja a háború – a putyini oroszország jó pár évvel Orbánék előtt jár az értelmiség és az önálló véleményt formálni képes emberek elüldözésében és a rendszer végső céljainak megvalósításában. Oroszország jelene Magyarország jövője. Akinek csak egy csöppnyi lehetősége, valami kis nemzetközileg értelmezhető diplomája, egy kis nyelvtudása van, hanyatt-homlok menekül onnan már hossz évek óta. Lassan már csak a magatehetetlen muzsik, a korrupt, kollaboráns középosztály és az elnyomáshoz szükséges harci kutyák csőcseléke marad. Ez a sors vár Magyarországra is. A közoktatás leépítése, a tanárok megalázása nem rendszerhiba, nem átmeneti figyelmetlenség, hanem a RENDSZER LEGLÉNYEGE. Kritikus értelmiséggel a NER nem tudja megvalósítani a céljait, minden, ami történt, az arcipirítóan alacsony fizetés, a röhejes, hazug tankönyvek, a csicskáztatás a rendőrminisztériumból, ez bizony mind ezért van, e felé a cél felé vezet, a despota keletre. Addig alázzák méltóságukban a tanárt, a művészt, az értelmiségit, ameddig csak elege nem lesz és el nem kóborol Nyugat felé.
Ezen a transzszibériai utazáson, amelyre a magyar társadalom benevezett – vagy legyünk megbocsátóbbak: amelyre a magyar társadalmat elvitték –, minden kocsiban van egy seggfej kalauz, és egy kis büfé. Ha az utasok nagyon lázonganak, vagy felbukkan egy hangadó, a kalauz visszavesz a seggfejségből, nem büntetget indokolatlanul, sőt még azt is megengedi, hogy az utasok feltegyék a lábukat az ülésre. A büfében alapból nincs semmi, csak húgymeleg baracklé és másodlagos frissességű hering, ám ha az utasok nagyon balhéznak, hogy, hogy nem egyszercsak kerül ropi, kóla, akár még gesztenyepüré is. Így minden vagon úgy érzi, hogy győzött, csak éppen az a baj, hogy a vonat arrafelé megy, amerre. A vonatot kell megállítani, nem pedig a ropiért könyörögni.
A felvilágosodás eszméin nevelkedett embernek szinte felfoghatatlanan – sőt, a jelek szerint lényegében teljesen megemészthetetlen – , hogy ilyesmi egy európai államban megtörténhet. Túl sok, túlságosan abszurd ahhoz, hogy el lehessen hinni: pedig sajnos be kellene végre látni, hogy a helyzet tényleg ennyire komoly. Persze nincsenek illúzióim: a nagy többség nem fogja belátni, mert a jó szándék vezérli őket, az a hamis képzet, hogy az emberek jók, hát persze, ezért mentek pedagógusnak, mert abban hittek, hogy a nevelés jobbá tesz, a tudás nemesít, az emberek jók és jók is akarnak lenni egymáshoz, és hogy itt is alapvetően jó szándékú emberekkel állnak szemben, kedves tankerületi vezetőkkel, a tudomány és az oktatás iránt elkötelezett államtitkárokkal – csakhogy sajnos ez nem igaz.
Bűnözőkkel állnak szemben, akik, miközben felebarátságról és nemes célokról papolnak, végül megalázzák, kirabolják és eltiporják őket.
Forrás: Újnépszabadság