NA, ÍGY KELL KARÁCSONYKOR IS ORBÁN SEGGÉT NYALNI! AVAGY PASKÓ ATYA JÓ PONTOKAT GYŰJT A VEZÍRNÉL
Ezt a posztot egy kedves ismerősöm küldte el nekem, aki jól ismeri a Szabadka melletti falucska Kelebia római katolikus papját, Paskó Csabát, aki – úgy tűnik – gasztrópapként igyekszik tábort építeni maga köré. Mert lehet, hogy az evangéliumi üzenet kevésbé szexi?
Persze nekem azzal semmi bajom nincsen, ha egy pap főz. Sőt! Végre egy pap, aki nem ahhoz van szokva, hogy női cselédek szolgálják ki egy életen át. Na, de az, hogy a főzőcskézős posztok közé bekerül egy ilyen migránsozós, Orbán seggnyalós, s ráadásul karácsony szent napján, az már felháborít!
Miért is? Hát, mert mintha azt olvastam volna a Bibliában a Mesterről, hogy ő is migráns volt, és bizony senki nem akarta befogadni, házról házra járt az édesanyja Józseffel, mert a fogadók tele voltak a népszámlálás miatt. De senki nem adott nekik szállást, mert idegenek voltak, földönfutók, ráutalva az emberek jóságára. Végül egy gazda megszánta őket és megengedte, hogy az istállóban húzzák meg magukat az ökrök között. És így a világra született Isten Fia bölcsője egy jászol lett, amit állatok etetésére használtak.
A felszabadítási teológia arról beszél, hogy az, hogy Isten kinyilatkoztatja magát a történelemben, nem jelenti, hogy a történelemben bárhol ugyanolyan módon mutatkozik meg. Ellenkezőleg: vannak helyek, ahol Isten kinyilatkoztatása elsötétül és vannak helyek, ahol ez a kinyilatkoztatás különös világossággal tündököl.
Az a hely, ahol Istenre különös módon rá lehet bukkanni: maguk a szegények, azaz a jogfosztott, kisemmizett, otthontalanná lett emberek. Ezért Istent ott kell keresni, ahol van: és ő bizony éppen az ilyen menekült szerencsétlen emberekben van jelen.
Ellacuría filozófus szerint, pont ezért nem létezhet valódi keresztény spiritualitás a szegényekhez, bajba jutott emberekhez való odafordulás nélkül. Nagyon elgondolkodtató, amikor Ellacuría az irgalmas szamaritánus példázatát (Lk 10,25–37) úgy értelmezi mint az igaz és álszent keresztény cselekvési modell szembeállítását: „Az igaz felebarát nem a pap, és nem is a Levita, akik kitérnek a sebesült szenvedése elől, hanem a szamaritánus, aki magához veszi a szerencsétlent és gondoskodik róla.
Ez a látszólag profán, természetes, saját jelentőségéről mit sem tudó cselekedet sokkal transzcendensebb és keresztényibb, mint minden ima és áldozat, amit a papok hátat fordítva a szenvedőnek és félve a környezetüktől elmondanak, illetve bemutatnak.”
Szóval Paskó atya, Ön mit gondol erről? Ha már ilyen csodásan főz, készíthetne legalább egy tál meleg életét ezeknek a szerencsétleneknek! Ha nincsen rá pénze, összekalapozom!
A szerző Facebook-bejegyzése 2021. december 26-án.
