Gyakran használom a saját életem történéseinek elemzése kapcsán, amit Simone Weil a kegyelem és nehézkedés kettősségének nevezett. A nehézkedések – az a számtalan támadás, amit kapok – lefelé húznak, de aztán váratlanul, néha végtelen humorral, jelenik meg az életemben ennek az ellentétpárja, vagyis a kegyelem. Ami egy olyan erőtér, ami felfelé húz, olyan módon, amiről az ember úgy érzi, hogy önmagától nem lenne rá képes. Most is valami ilyesmi történt.
Jó tudjátok, hogy a magyar kormány egyik legfőbb ideológiai fegyvere az ún. genderellenes támadások, amibe most már minden belefér. Ezt vetették be akkor, amikor 2018-ban megszűntették az ELTE-n működő társadalmi nemek tudománya szakot, majd törvényben tiltották meg azt, hogy ilyesmit az államilag finanszírozott felsőoktatásban egyáltalán tanítani lehessen. Az egyházak is mindig igen nagy örömmel álltak bele ezekbe a harcokba. Sajnos még egy-egy normálisabbnak tűnő katolikus püspök is.
A „genderszörny” elleni harc az egyik pillére OV stratégiai háborújának. Így magától értetődik, hogy ilyesmiről a teológiai fakultásokon tilos beszélni, illetve csak lejárató-támadó értelemben. Olyan módon, ami mindenféle szakmaiságot nélkülöz vagy a tudományosság alapvető követelményeit teljesen figyelmen kívül hagyja. Többek között ezért is vagyok több, mint húsz éve szakmai emigrációban Ausztriában!
A kormány által működtetett csicskamédia széles palettája is éppen ezen a fronton támad engem a legagresszívabb módon. Sőt egy bizonyos egyház – amit én mind a mai napig szektának tekintek – még a halálomért is imádkozott, csupán azért, mert egyszer egy 168 ÓRA interjúban el mertem mondani, hogy mit mond és mit nem a Biblia a homoszexualitásról. Pont ezért voltam én már „LMBT-párti csillámpóni teológus”, sőt egy magát ellenzékinek tituláló – de valójában kormány által fizetett bérfirkász – aljas módon megpreparálta az egyik fotómat és transzterroristát csinált belőlem. Sajnos a rendőrség meg nem csinál semmit…
Szóval a harc kemény, hiszen nincsen más politikai fegyverük, csak az üres ideológiai háború! Mert valós politizálást nem tudnak és nem is akarnak folytatni.
Hát akkor most nekik is üzenem, hogy a Karl-Franzens Grazi Egyetem Katolikus Teológia Fakultásán a rektor az egész fakultás tudományos munkájának vizsgálatát, értékelését és a jövőbeni koncepciók összeállítását írta elő. Amihez felállítottak egy tudományos bizottságot, amin belül engem bíztak meg az összes teológiai diszciplína kutatási programjának értékelésével, mégpedig gender szempontból. Egy olyan kutatási tervet fogok kidolgozni, aminek fókusza a teológiai genderkutatás. S én vagyok a projekt vezetője.
Vagyis valami olyasmit fogok most csinálni, ami Magyarországon szigorúan betiltott, az egyházakban legtöbbször – persze vannak kivételek – démonizált. Na, most erről is lehet írogatni, mémeket gyártani, meg sátánistázni! Attól még Európában a valóságot nem állítják a feje tetejére.
Azért én még mindig hiszek abban, hogy egyszer felébred ez az ország is, és a többség rájön, hogy nagyon durván túltolták a biciklit! Meg hogy az üres riogatással és a propagandával nem lehet befűteni, nem adnak érte kenyeret a boltban és akkor sem segít, ha az emberek majd az utcára kerülnek. Az ébredés fájdalom nélkül már nem fog tudni megtörténni.
Címkép: Graz, egyetem
Forrás: Újnépszabadság