Szombaton negyvenhét éves korában eltávozott közülünk Dr. Karsai Dániel alkotmányjogász, aki három éven keresztül hatalmas bátorsággal és elszántsággal küzdött a betegségével, sőt arra fordította még élete legutolsó energiáit is, hogy másokért, értünk mindannyiunkért is harcoljon. S most nem csupán azokra a csatáira gondolok, amelyeket az életvégi döntés szabadságáért, hanem azokra is, amelyeket az egyre embertelenebbé és erkölcstelenebbé váló orbáni rezsim ellen vívott. Pénteken, élete utolsó posztjában felemelte szavát a hazánkat egy esetleges orosz agressziónak harc nélkül átadni kívánó Orbán Balázs ellen. Amit Dániel ekkor megfogalmazott mottója is egész élete küzdelmének: „Jobb szabadon meghalni, mint szolgaként élni.”
Majd így folytatta: „Én nem szeretnék sem Putyin, sem a szenvedés szolgája lenni. Ha már a fájdalom ural mindent, méltósággal, emelt fővel, a sors szemébe nézve akarok eltávozni. De a NER nem engedi. Mert ehhez is gyávák.” Egy az életből távozó ember utolsó ítélete ez egy rendszerről, amely számára éppúgy semmit nem jelent a haldokló ember méltósága, mint a gyermekeink védelme, különösen a szexuális ragadozóktól, vagy mint hazánk földjének és szabadságának minden áron való védelmezése. Dániel ítéletében maradéktalanul osztozom és mivel ezek az utolsó nyilvános szavai, igyekszem még egyszer felerősíteni.
Karsai Dániel igazi harcos volt, mégpedig a legnemesebbek közül való. Nincsen dicsőbb harcos annál, mint aki nem csupán önmagáért, de a legsérülékenyebb embertársaiért harcol. S kik lehetnek törékenyebbek, mint éppen a haldoklók? Akiknek sem testi, sem lelki erejük nincsen ahhoz, hogy megvédjék saját magukat. Akiknek nincsen ma Magyarországon lehetőségük arra, hogy szabadon döntsék el, hogy az életük meddig tekinthető valóban életnek. S hol válik szolgasággá. Vagy egyszerűen csak méltatlanná arra, hogy életnek lehessen tekinteni.
Amikor Dániel az életvégi döntés szabadságáért küzdött – Magyarországon elsőként, amivel egyúttal történelmet is írt –, nem a halál szabadságáért harcolt, hanem az élet szabadságáért. Ugyanis a halál az élet része, nem egy attól különálló valóság. Az életnek pedig jár méltóság. Még az utolsó pillanatban is. S kinek lenne joga dönteni arról, hogy emberhez méltónak érzi-e saját életét, mint annak az embernek, akinek az életéről szó van?
A magyar társadalom sajnos nem tanulta még mindig meg azt, hogy a szabadságot nem adják ingyen. Soha! Ezért válhatott Orbán Balázs is büntetlenül hazaárulóvá. Mert a magyarok azon félelmeire apellált, miszerint bármit, bármilyen elnyomást és bármilyen agresszort elviselnek, mert szerinte gyávábbak annál, hogy a szabadságért áldozatokra is képesek legyenek. Csakhogy Orbán Balázs téved! Ahogy téved a gazdája is!
Mert ez az ország nem csupán a megalkuvók, hanem a bátrak, a Karsai Dánielek országa is! Olyan embereké, akik képesek harcolni nem csupán önmaguk, de mások méltóságáért és szabadságáért is. Ha az ilyen emberek példáján megerősödik a nemzet és újra megtalálja legjobb énjét – a forradalmit, a 48-sat és az 56-sat – akkor képesek leszünk végre lerázni magunkról azokat, akik nem csupán elárulják, de el is pusztítják ezt a nemzetet.
És ebben a harcban Karsai Dániel neve örökre fennmarad. Mert mindazzal, amit tett, ő már most halhatatlan!
Tisztelet Karsai Dánielnek!
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. szeptember 30-án.
