A hétvégét Párizsban tölthettem, a legmeghatározóbb élményem az volt az átlag franciákkal találkozva – akár a városban sétálva, akár a metrón vagy egy múzeumban, egy étteremben –, hogy mennyire kedvesek, udvariasak és életvidámak ott az emberek. Minden egyes megszólításukban benne volt a „madame” és a „sire”, mert nagy hangsúlyt fektettek a másik ember tiszteletére. Ez éppúgy igaz volt akkor, ha egy fehér, egy fekete bőrű vagy éppen egy indiai francia szólított meg. Akár született francia, akár betelepült. Ja bocs, migráns!
És összességében az volt a benyomásom, hogy az emberek boldogok. S közben nem tudtam kiverni a fejemből a magyar kormány mantráját arról, hogy itt vagyok a dekadens, züllött, rothadó nyugaton, ami fulladozik a liberális fertő pöcegödrében. Ugye tudjuk, hogy a németek már csak a sportklubokban fürdenek, mert nem tudják megfizetni az emelt rezsiárakkal az otthonzuhanyzás luxusát, vagy azt is hallottam már, hogy Ausztriát sokkal súlyosabb gazdasági válság sújtja, mint hazánkat, csak még ennek hatásai nem látszanak, de annál masszívabbak lesznek, mikor megjelennek.
S eszembe jutott a budapesti metró vagy a pesti körút mélabús miliője, a fásult arcok és a mindenütt jelenlevő lefojtott agresszió, ami bármelyik pillanatban képes kirobbanni az emberekből. S az, hogy az átlag magyar, aki az utcán szembejön velem, boldogtalan.
A Szajna partján édes az élet, a Duna partján újra keserű.
De az emberek nem tudják ezt! Hiszen a vasfüggöny újra felépült. Most még nem fizikai valóságában, hanem az emberek tudatában és lelkében. Hiszen egyre többen vannak – sok millióan – akik már eddig sem tudták elhagyni az ország határait egész életükben egyszer sem, hogy legalább egy kicsit körülnézzenek a világban. S azoknak a száma, akiket újra cselédsorba süllyesztett a hatalom, rohamosan növekszik. No, nekik még az unokáik sem fogják látni a nyugatot…
S ezek az emberek még mindig jóllaknak az orbáni hazugsággyár szlogenjeivel s elhiszik, hogy nekik nem is olyan rossz az életük. De ha rossz is, az biztos, hogy a hanyatló nyugaton még rosszabb! Ki vágyna oda?
Hiszen tudjuk, hogy a „nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, vagy hogy aki nem hisz „Magyarország feltámadásában” és a „boldog jövőben”, az áruló! S gyűlöli a hazáját az, aki nem hiszi el, hogy Mucsisztán a létező világok legjobbika.
S hamarosan megint jön értünk a fekete autó…
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. június 7-én.