Az Új Hét Itt az ukrán verzió az állítólag halálra vert, kényszersorozott magyar férfiról című cikkéhez.

Azt nem tudjuk pontosan, hogy melyik az igazi, valóban hiteles verzió, vajon az, amit az itteni újságok írnak, vagy ez, de én mégis ezt hiszem el!
Ukrajnában háborús állapotok vannak, vagyis hadihelyzet van; ennek ellenére Ivánék csak úgy hívják, hogy „különleges hadművelet” – ezért ennek a szereplőnek a hétköznapi neve: katonaszökevény! Ez pedig még békeidőben is túl rosszat jelent.
Csak úgy megjegyzem, Amerikában például Cassius Clay/Muhammad Ali is börtönbe került a seregbe való bevonulás megtagadása miatt. Hát még Ivánéknál mi járhat ilyenért!
Nálunk a következő volt a helyzet bő ötven éve, holott igenis, itt akkor emberséges volt a sereg.
Aki nem teljesítette a bevonulási parancsban foglaltakat, hadbíróság elé állították, és nem szerettem volna a helyében lenni, mert az futit jelentett. A futi, hosszabb ragadványnevén a futkosó: büntetőalakulatot jelentett, ráadásul ott a delikvens a fegyelmező századba került, ahol csak futva „közlekedhettek”, innen a ragadványnév. (Négy barátom került oda, egyszere vonultunk be, egy évig együtt is voltunk, csak elkerültünk máshová, ők őrnek a futira, én pedig „őrkutyának”. A futkosó akkor még az Irinyi laktanya volt itt Budapesten, Rákospalotán.)
A mai napig emlékszem egy sztorira, ami a mi alakulatunknál történt. Az egyik srác nagy „dobbantógép” volt (dobbantás=engedély nélkül elhagyni a laktanyát), szokása szerint kilógott, kimenő ruhában. Hajnalban visszajött és ruhástól lefeküdt az ágyába. Reggel ébresztőre átjött az ÜTI – ügyeletes tiszt – ellenőrizni és látta, hogy ő ott csak szundikál. Szólt neki, hogy „Bassza meg, maga már megint dobbantott, na keljen már fel az ágyból!”. A srác meg, „Hagyjon engem békén.” Mire a tiszt: „Na, ne baszakodjon, pattanjon ki az ágyból, a nadrágját pedig vasalja ki!” A srác: „Dehogy vasalom.” Erre a tiszt bepöccent, „Balogh honvéd parancs, azonnal vasalja ki a nadrágját!” A srác megint: „Dehogy vasalom.” A tiszt: „Elvtársak, hallották, megtagadta a parancsot!”
Rögtön a helyi fogdába vitték, másnap kijött a hadbíró egy smasszerrel, és a srác nyolc hónap futit kapott. A századparancsnokunk még adott neki egy-két jótanácsot, mire a srác: „Köszönöm, százados elvtárs”, mire a smasszer – egy jól megtemett volt – akkora pofont kevert le neki, hogy elesett, vérzett a szája is, azzal a megjegyzéssel, hogy: „Te kis szarházi, neked már nem elvtárs, hanem úr”! Pedig kevesebb, mint egy hónapja volt hátra! Mindez tőlem három méterre történt, ezért emlékszem rá ilyen élesen több mint ötven év távlatából.
Akkoriban nálunk az alábbi fő dolgokért lehetett a futkosó büntetőszázadába kerülni:
a, Parancs iránti engedetlenség! A parancsmegtagadás kissé más volt, mert ha a tiszt azt
mondta, hogy lőjön a tömegbe, azt nyugodtan meg lehetett tagadni.
b, Bajtársi lopás! Ez csak a személyes tárgyakra és a fegyverre vonatkozott, hiszen ha
valakinek ellopták a mikádóját – mint az enyémet –, bizonyíthatatlan volt… De ha valakitől egy forintot ellopott valaki (pedig azért a kantinban egy üveg sört sem lehetett kapni, mivel az 4.20, de egy doboz cigaretta is három forinttól kezdődöt), azt büntették.
c, Őrszolgálati vétség, de ez is csak a második alkalommal! Az őr kint nem ülhetett le, nem dohányozhatott, ha pedig rájött a szükség, akkor be kellett jelentkezni az őrszobára telefonon, de nálunk az nem volt, hanem a géppisztollyal „egy lövés északi irányba, 45 fokos szögben”.
A kisebb vétségeket helyi szinten intézték el: laktanyafogság – ez nagyon pocsék volt – vagy fogda. A századpk max. három napot, a zászlóaljpk egy hetet, az alakulat parancsnoka max. két hetet adhatott. Laktanyásnak azért volt rossz, mert az többnyire egy hónapot jelentett, és nemhogy kimaradásra, eltávozásra, szabadságra, hanem még a kantinba sem lehetett menni – de ezt mi „házon belül” megoldottuk! Ráadásul az ÜTI éjszaka felkelthette udvart söpörni, meg ilyen „komoly” dolgokat csinálni. Na meg még plusz egy hónap „helybenjárás”, vagyis nem mehetett kérelemmel kihallgatásra sem, csak a kantinba sörre.
Laktanyás nem voltam, csak a fogsziban húztam le tíz napot és aludtam a „bükkkfalepedőn”. Nem volt nagy bűnünk, csak hárman „kinéztünk a kerítésen és mivel az rossz volt kiestünk”, aztán mivel kint voltunk – irány a kocsma.