Hozzászólnék Juszt Lászlónak Az igazi újságírók című bejegyzéséhez, de mi sem áll távolabb tőlem, mint kétségbe vonni a benne felsoroltak érdemeit, kvalitásait – csak hiányoltam közülük például Aczél Endrét.
Néhány számomra feledhetetlen mozzanat róluk!
Sugár András. Brezsnyev temetésén – néztem a közvetítést – ő volt a riporter, és amikor a kötéllel engedték le a koporsót, a következőt mondta: – Isten veled Brezsnyev elvtárs, akkor az egyik kísérő kezében megcsúszott a kötél, ezért szinte beleejtették a koporsót a gödörbe. Én bizony a tévé előtt felröhögtem. Azt hiszem, utána a „tettes” ment Szibériába építeni a BAM-ot!
Chrudinák Alajos. Ezt soha nem felejtem el! ’73 októberében az arab-izraeli háború idején ő már előzőleg kint volt a Közel-Keleten, és akkor volt a tévében egy órás műsor emlékezetem szerint Fórum címmel, ahol négy neves újságíró külpolitikai tájékoztatást tartott az aktuális eseményekről. Pálffy István – a ma is élő azonos nevű édesapja – és Réti Ervin volt, a másik kettőre már nem emlékszem több mint ötven év távlatából. Élőben kapcsolták Chrudinákot is, aki a front aktuális helyzetéről tájékoztatott. A négy újságíró eltorzult ábrázatát soha nem felejtem el, hogy „fogd már be a szádat, mert ezt itthon a köz még nem tudhatja”! (Kivéve minket, sokezrünket, akik a Szabad Európát is hallgattuk.)
Benda László. Ezt egy ismerősöm mesélte aki félig-meddig a barátja is volt. Tartós kiküldetésről volt szó, a kérdés az volt, hogy ki mit válasz. Az egyik ide, a másik oda, Benda pedig az USA-t választotta. Rendben, de csak egy államába lehet, melyikbe?
Ő Hawaii-t választotta, így hónapokat tölthetett ott keserves nehéz munkával!
Róbert László. A ’80-as évek első felében ment a Tisztelendők című több részes sorozat, amelynek egyike Jeruzsálemről szólt. Az egyik kollégánk, holokauszt-túlélő akkor volt kint a testvérénél Jeruzsálemben. Amikor hazajött, az egyik kollégina azzal fogadta: – Lajos bácsi de szép helyen járt, ha legközelebb megy, vigyen el engem is. – Persze, Margitka, elviszem, elmegyünk Jézus sírjához is. Én arra ráteszem a kezem, magácska pedig megfogja nekem… és hátha csoda történik!
