Az 1996 elején megjelent két anyag a hadsereg, a belügyminisztérium és a SRI által Romániában kiképzett palesztinokról nagy port kavart. Sem a kormány, sem a belügyminisztérium, sem a SRI, sem a SIE nem válaszolt megkeresésünkre, és nem közöltek hivatalos állásfoglalást. Az elnöki hivatal még kevésbé. Nem volt szükség megerősítésekre, mert a dokumentumok egyértelműek voltak. A fényképek is. Számomra az volt a fontos, hogy senki sem cáfolta az általunk akkor közzétett információkat. Mert nem lehetett őket letagadni.
Ugyanilyen fontos volt számomra az is, hogy ezután teljesen elvesztettem a tiszteletemet hetilepunk nyomozóirodájának vezetője iránt. Egy olyan ember, aki éppen akkor vett ki szabadságot, amikor az év legforróbb történeteit publikáltuk, mert egyszerűen félt, hogy a palesztinok felrobbantanak, aligha tarthatta meg még annak a huszonegy éves kölyöknek a tiszteletét is, aki akkoriban voltam.
De nem ez volt az első alkalom, hogy Cornel reakciója megdöbbentett.
Néhány hónappal korábban, 1995 őszén egy másik nagyon menő sztorival álltam elő: Virgil Măgureanu pártot alapít magának!
– „Hehe, nem esztek ti abból, amiket én tudok!… Tulajdonképpen elmondanám, de elfelejtettem.
Apropó, hol is van az a könyvesbolt a szőke hölggyel, ahol sínes doszárokat és ragasztót vettem?”
Abban az időben Virgil Măgureanu a Román Hírszerző Szolgálat megbízott igazgatója volt. A törvény értelmében nem lehetett tagja egyetlen politikai pártnak sem. Virgil Măgureanu pedig nem is volt tagja egyetlen pártnak sem, noha Ion Iliescu és a PDSR közelsége több mint nyilvánvaló volt. Csakhogy Virgil Măgureanu pártot épített magának: az Új Románia Pártot.
Egy pénteki napon dél körül megtartották a PNR (Partidul Noua Romanie) első országos konferenciáját, megválasztották az első vezetőséget, és a pártot hivatalosan is bemutatták a sajtónak. Persze Virgil Măgureanuról, akinek – emlékeztetek – 1995-ben nem volt szabad semmilyen politikai párthoz tartozni, nemhogy pártot alapítani, egy szót se szóltak. Hónapokig dokumentáltam a témát, csendben.
A kérdéses pénteken magammal vittem Mihai Constantint, aki próbaidőn volt velünk, és elmentünk a kérdéses konferenciára. (Igen, Mihai Constantin, a jelenlegi kormányszóvivő, aki hosszú évekig újságíró és a TVR híradósa volt, egy ideig próbaidőn volt a Academia Cațavencunál. Ha azt az időszakot nem is vészeltük át együtt, Mihai komoly és elismert újságíró lett, külön utakon jártunk, és remélem, barátok maradtunk). Szóval, miután csütörtökön, a találkozón bejelentettem, hogy csinálom a hármas oldalt Măgureanu pártjával, pénteken elmentem Mihai-jal a bemutatkozó konferenciára, készítettem néhány képet, és jóval a sajtó piskótákat zabáló többi része előtt távoztam.
Amikor megérkeztem a szerkesztőségbe, volt egy kis megbeszélés, amelyen Cornel Ivanciuc, a Nyomozó Iroda vezetője elmondta, hogy nem igaz, amit állítok, hogy a PNR Măgureanu pártja. Măgureanu nem alakít saját pártot, ezt megbízható forrásból biztosan tudja.
Valahogy meggyőzőbb voltam, mint Cornel, főleg, hogy ott voltak a nevek, adatok, emberi kapcsolatok, és különösen Andrei Pleșu története, akit Virgil Măgureanu meghívott az SRI irodájába, leültette egy gazdagon megterített asztalhoz, és megpróbálta meggyőzni, hogy legyen a párt egyik frontembere. Pleșu elegánsan visszautasította, de némileg meglepődött azon, hogy a SRI vezetője, akit eddig intelligens embernek tartott, egy terített asztallal próbálta megvásárolni, amelyen fekete süllő és szopós malacok zsúfolódtak össze, bízva abban a meggyőző erőben, amelyet a kulináris finomságok gyakorolhatnak egy filozófusra.
Az anyag megjelent, sokak bosszúságára az Új Romániában érintettek közül, akiknek semmi kedvük nem volt ahhoz, hogy ilyen korán kiderüljön, hogy ők Măgureanu finanszírozói és szalmabábui. Cornel a továbbiakban azzal érvelt, hogy a PNR nem Măgureanu pártja. És ezt makacsul így is tette egészen 1997-ig, amikor is Măgureanu, felmentve a SRI vezetői tisztségéből, hivatalosan is átvette az Új Románia Párt elnöki tisztségét.
Megjelent a Caţavencii ez évi 48. (a kezdeteitől 640.) számának Tabloidul lui Mendeleev (Mengyelejev tabloidja) rovatában december 13-án. Szerkesztett gépi fordítás.
