Az igazi tehetség következetes. Puskás egykori pártás leányfejeiben már érezni mindazt, amit ma láthatunk tőle. A későbbi alakokat, súlyokat, egyensúlyokat.
A szobrászatban sokat beszélnek figuralitásról, tömbszerűségről és térhatásról. Ez utóbbi három a felső háromnak felel meg.
Az első a modellszerűségre utal, a második az anyagszerűségre, a harmadik az illeszkedésre (a környezethez). De talán van még egy. Úgy hívnám: alap, alapozás. Vagy élő talapzat. Amikor úgy tűnik, hogy valamely szobor a talapzatából gyökerezik, abból nő ki.
Puskás, ha egy deszkára pillangót mintázna, úgy tűnne: deszkából nőtt pillangót látok.
A „fej” alatt érzem a szerveket.
A „láb” alatt a föld nemes vonzását.
Megjelent A Hét I. évfolyama 9. számában, 1970. december 18-án.
Képek:
A címlapon: Kemény Klió operaénekes portréja, színezett samott, 46 cm, 1955
A cikkben: Arany János és Petőfi Sándor, Nagyszalonta, 1957