A parajdi sóbánya elárasztása nemcsak ipari katasztrófa, hanem egy egész közösség létalapját sodorta válságba. Miközben a Salrom késlekedett és hallgatott, a helyiek saját erejükből próbálták menteni, ami menthető – most pedig a turizmus teljes összeomlásával néznek szembe.Több ezer család és vendégfogadó jövője került veszélybe napokkal a turisztikai szezon indulása előtt. A polgármester szerint amit lehetett, megtettek – de már túl késő volt.
Ott voltam Parajdon, amikor a sóbánya állapota rohamosan romlani kezdett, és végül elérkeztek az utolsó órái. Az utcákon olyan megrendülést láttam, amit ritkán tapasztalni: férfiak sírtak nyíltan – többen, mint ahány könnyet talán egész életükben ejtettek.
Tanúja voltam annak is, amikor Sebestyén József, a bánya fejlesztési igazgatója a kialakult lincshangulat nyomása alatt lemondott. Ez azonban nem nyugtatta meg a közösséget – ahogy az a kijelentése sem, hogy „talán abban hibázott, hogy nem imádkozott eleget a helyzet javulásáért”. Az emberek nem hitbéli megnyugvást kerestek, hanem felelős kommunikációt és valódi válaszokat. Ehelyett az Országos Sótársaság (Salrom) vagy hallgatott, vagy olyan nyilatkozatokat tett, amelyek inkább saját felelősségük elhárítására szolgáltak, mint a valóság feltárására.
Az utolsó ilyen nyilatkozatuk az volt, hogy a Telegdy-bányarész még megmenekülhet – pedig sokan már napokkal korábban tudni vélték, hogy az is menthetetlen.
Nem sokkal később a sóhivatalnál megjelent Nyágrus László, Parajd polgármestere is, aki egyeztetésre érkezett. Akkor azonban nem tudtam megszólítani – egyik megbeszélésről rohant a másikra, tájékoztatók és válságtanácskozások követték egymást, miközben a bányahelyzet súlya szó szerint a nyakába szakadt, a lakossággal együtt.
Végül pénteken, épp egy turisztikai válságegyeztetés közepén sikerült őt elérnem telefonon, és tíz perc erejéig az én kérdéseimre is válaszolt.
miután a tüntetés véget ért – Fotók: Tőkés Hunor / Transtelex.ro
Két nap múlva indul a nyári szezon – a parajdi sóbánya bezárása a helyi turizmus válságát jelenti
A parajdi sóbánya bezárása nemcsak szimbolikus veszteség – hanem gazdasági sokk is, amelynek hatásait az egész régió megérzi. A nyári turisztikai szezon hivatalosan két nap múlva indulna, de a település legfőbb vonzereje már nem látogatható. Ez különösen súlyos csapás Parajd számára, ahol a helyiek életét a turizmusra építették.
A községben mintegy 200 vendéglátóegység működik. A panziók, éttermek és családi vállalkozások többsége hosszú évek munkájával, sok esetben hitelekből és megtakarításokból épült fel. A családok életét átalakította a turizmus – most viszont sokan attól tartanak, hogy a bevételkiesés miatt tönkremehetnek. A helyiek dühösek és csalódottak, mert úgy érzik: az emberi hanyagság és a bukaresti bürokrácia tehet arról, hogy idáig jutottak.
Nyágrus László polgármester pénteken egy válságtanácskozás közepén szakított időt a kérdéseinkre. Mint elmondta, jelenleg a Visit Hargita szakembereivel együtt dolgozik egy rövid távú krízisstratégia kidolgozásán. Céljuk: a sóbánya kiesésével keletkezett űrt legalább részben betölteni, alternatív vonzerőkkel életben tartani a turizmust.
Vizsgálják, milyen adottságai vannak a településnek a bánya nélkül. A térség nem teljesen eszköztelen: attrakció lehet a Fordított házikó, a lepkeház, a minigolfpálya, a Parajdi strand (amely mindössze 200 méterre található a bánya bejáratától), a Sószoros, a Rapsóné vára, a Siklódi-kő és a Kincses Kodáros dombja is. Emellett a falusi turizmus – a székely házak, hagyományok és helyi kultúra – is érték azok számára, akik nem ebben élnek nap mint nap.
„A helyzet drámai. A legfontosabb kérdés most, hogyan tudunk kilábalni belőle” – mondta a polgármester. Hangsúlyozta: a bányabezárás közvetlenül 131 alkalmazottat és ugyanennyi családot érint, de a következmények ennél jóval messzebbre nyúlnak. A sóbánya volt a Székelyföld egyik legfontosabb turisztikai vonzereje – évente mintegy 500 ezer látogatót fogadott, ami most teljes egészében kiesik.
„Csütörtökig minden újságírónak azt mondtam, hogy még bízom a Telegdy-ág megmentésében. Tíz perccel azután, hogy a Duna Televíziónak nyilatkoztam, megkaptam a hírt: azt is elvesztettük. Sokkoló volt. Aznap este a közösség követelte a fejlesztési igazgató lemondását – ez megtörtént, de a probléma ezzel nem oldódott meg. A válság tart, és nekünk bánya nélkül kell újraértelmeznünk a jövőt.”
Nyágrus hozzátette: nem mondtak le teljesen a bányáról – ha bármi remény mutatkozik a részleges megmentésére, meg fognak ragadni minden lehetőséget. Ugyanakkor fel kell készülniük arra is, hogy a sóbánya végleg bezárt, és ebben az új valóságban is működnie kell Parajdnak.
Boxzsáknak jó a politikus, de nem csitultak a kedélyek – újabb gyűlést ígértek Parajdon
A közfelháborodás hatására csütörtök estére előrehozták azt a lakossági fórumot, amelyet eredetileg vasárnapra terveztek. A parajdi kultúrházban tartott eseményen a helyiek kérdéseket tehettek fel Nyágrus László polgármesternek, Antal Lóránt szenátornak és Bíró Barna Botondnak, Hargita Megye Tanácselnökének.
A fórum este fél hétkor kezdődött, és több mint két órán át tartott – de ahogy az UH.ro tudósítása is jelezte: a kérdések nem fogytak el, csak a gyűlés ért véget. A lakosok frusztráltak, a felelősséget keresik, a hivatalos válaszok pedig kevésnek tűnnek a bánya elvesztésének súlyához képest.
A polgármester szerint a fórum legfontosabb tanulsága az volt, hogy „minden szinten, minden eszközt meg kell ragadni a bánya ügyében”. Ennek jegyében ígérte: újabb találkozót szerveznek a témában, ezúttal már az érintett szakemberek részvételével.
A gyűlés idején újabb fordulat történt: a Korond-patak visszatért a medrébe, az édes víz ismét ott folyik, ahol eredetileg kellett volna – a patak most a sós vízréteg fölött halad, mivel a bánya teljesen megtelt. Nyágrus László ezt úgy kommentálta: „Ez most az öröm az ürömben – legalább a patak a helyén folyik. De még mindig nagy a hozama, így ez egyelőre kevés ahhoz, hogy valódi megnyugvást jelentsen.”
A sótársaság késlekedett, a bánya elúszott – Parajd magára maradt a válságban
Miközben a sóbánya már megtelt vízzel, a közösség továbbra is bizonytalanságban él. Pénteken Nyágrus László polgármester hivatalos átiratban kérte a bányavállalatot, hogy egyértelműen nyilatkozzon: jelent-e veszélyt a bánya jelenlegi állapota a lakosságra. Bár szakértők szerint a veszély közvetlenül nem fenyegeti a parajdiakat, ezt írásban is világossá kell tenni, mert az emberek félnek, kérdeznek, és válaszokat akarnak.
A polgármester nem először próbált kommunikációra bírni az Országos Sótársaságot (Salrom). Információink szerint Nyágrus az elsők között volt, akik igyekeztek elérni, hogy a sótársaság helyi vezetése tájékoztassa az önkormányzatot, de ez legjobb esetben is csak részlegesen sikerült. A helyhatóság tehetetlen volt – sem a megyei, sem az országos RMDSZ-vezetés nem avatkozott be időben, a Salrom pedig lényegében magára hagyta a települést. Utólag a sajtóban már többen megszólaltak, de amikor lépni kellett volna, Parajd egyedül maradt.
A Salrom kommunikációs mulasztásai odáig vezettek, hogy sok esetben még a polgármester sem tudta, mi történik pontosan a mélyben. Nyágrus László elmondása szerint az elmúlt hetekben leginkább a bányászoktól kapták azokat az információkat, amelyek alapján tájékoztatni tudták a közösséget. Miközben a vállalat szinte néma maradt, az önkormányzat a frontvonalban próbált helytállni.
De nem csak a tájékoztatásban történt mulasztás.
A polgármester szerint a Salrom évekig nem vette komolyan a parajdi bánya vízbetörésének problémáját, és csak 2023 májusától kezdtek érdemi lépéseket tenni.
Akkor történt egy időszakos beázás, amely után végre belátták: a Korond-patak jelentette veszély valós. Előtanulmányok készültek, kivitelezési tervek születtek, közbeszerzés zajlott le, szerződés is született – elvileg minden készen állt a beavatkozásra. De túl későn.
„Tavaly májusban derült ki, hogy nagy a baj. Akkor kezdődtek a valódi lépések. Az önkormányzat már csak a folyamatok gyorsításával tudott segíteni – az építkezési engedélyt kiadtuk, más engedélyezési folyamatokat is elindítottunk. De mire minden beindult, már túl voltunk a ponton, ahonnan vissza lehetett volna fordulni” – mondta Nyágrus.
Ezért is hirdettek vészhelyzetet május 8-án, és hozták létre a helyi vészhelyzeti bizottságot, amelynek elnöke maga a polgármester lett. A cél az volt, hogy minden szükséges döntés a lehető leggyorsabban megszülethessen. „Sikerült is sok mindent elindítani – de sajnos bekövetkezett a tragédia. A bánya teljesen elöntődött, le kellett zárni. Minden, amit tehettünk, már késő volt. Ez az igazság” – zárta a beszélgetést, mielőtt visszatért volna a turisztikai válságegyeztetésre.
A polgármester szavai nemcsak összegzései az elmúlt hónapok küzdelmeinek, hanem egyfajta vészkiáltás is a külvilág felé. Parajdot nem szabad magára hagyni. Aki segíteni akar, annak most kell: azzal, hogy támogatja a térség turizmusát, szállást foglal, meglátogatja azokat az attrakciókat, amelyek még működnek.
Mert miközben a bánya évente félmillió látogatót vonzott, most vannak olyan panziók, ahol egyetlen foglalás sincs a nyárra. Sokan visszamondták a nyaralást, mondván: ha nincs bánya, nincs miért menni. Pedig van – és most különösen nagy szükség van azokra, akik hisznek benne.
