Milyen jó ötletnek tűnt első látásra, úgy tíz évvel ezelőtt az orbáni gazdasági buhera első lépése, a rezsicsökkentés. Választást lehetett vele nyerni, többször is. A módszer – belenyúlunk a rendszerbe, ha nem tetszik, vagy másképp nem tudjuk megoldani a gondot – nagyon megtetszett a kormánynak, azóta is előszeretettel alkalmazza. Így jöttek a másnak beleszólást nem engedő kiemelt beruházások, a kamatstop, majd az benzinársapka, az élelmiszerárstop, most pedig már ott tartunk, hogy a kormány megmondja a bankoknak, hogy maximum hány százalékos kamatot fizethetnek a cégek és a magánszemélyek betéteire.
Először csak egy ponton nyúltak bele a gazdasági folyamatokba, ám ezzel torzult a verseny, már nem (úgy) működött a piac egy szeglete, újabb anomáliák keletkeztek, amelyeket további rossz állami beavatkozásokkal próbáltak kiigazítani. Mára pedig eljutott oda az Orbán-kormány, hogy a jogállam mellett lebontotta a piacgazdaságot is. Nagy Márton miniszter újabb ötlete az újabb, magánszemélyeket is érintő kamatstopról a kormány korábbi hibáinak korrigálása. És figyelmeztető jel is: a magántulajdonnal, bárkivel bármi megtörténhet – egy nap alatt.
Visszatértünk a ’70-es ’80-as évekbe, ahol az árhivatal, a tervhivatal a különböző hatóságok mondták meg mi mennyibe kerül, milyen szabályok szerint, mennyit termelhetnek a cégek, hogyan élhetünk. Ebben ment tönkre az ország, ezért omlott össze a létező szocializmus – mert nem működött.
Nem működnek a látszólag sokaknak kedvező kormányzati ötletek sem: kamatstop visszafelé sült el, azok nyertek rajta, akik nagyot kockáztattak, a felelősen gondolkodó hitelesek pedig pórul jártak. Az árstopok az inflációt növelik és hiányt idéznek elő. Az újabb és újabb gazdasági beavatkozással egyre jobban süllyedünk bele a gazdaságpolitikai mocsárba, miután ezekkel a piacidegen intézkedésekkel a kormány a befektetőket elbizonytalanítja, rombolja a magyar gazdaságról kialakított amúgy sem rózsás képet. Ez már a jogállam hiányát mutatja, aminek betetőzése a kormány rendeleti kormányzását lehetővé tevő, mondvacsinált rendkívüli jogrend, és ami ellen nem lépett fel az Alkotmánybíróság.
Sem a demokrácia, sem a szabad verseny nem tökéletes, de sajnos az emberiség bő 5000 éves kultúrtörténetében még igazságosabb, hatékonyabb jogi, gazdasági és társadalmi rendszert nem talált, így el kell fogadnunk, hogy nincs ennél jobb. Éppen ezért egy olyan kormány, amely a jogállam és a piacgazdaság lebontásán munkálkodik, az nem az ország javát szolgálja. Ezt ma már mindenki tudja, de legalábbis sejti, a határokon túlról is látható, hogy a magyar társadalommal, gazdasággal, demokráciával gondok vannak. Az uniós források késése pont ennek a tünete. Ennek ellenére a kormány meg fogja kapni a pénz egy részét és tovább folytatódhat a gazdaságpolitikai buhera, a magyar gazdaság versenyképességének rombolása.
Ellenszer nincs, hacsak az ellenzék nem nyújt alternatívát. Régi-új célként megfogalmazhatná például az euró bevezetését. Mert bármennyire is messze vagyunk most ettől, a közös európai pénzhez a piacgazdaság és a jogállam újbóli felépítésén át vezet az út. Aligha van más esélyünk.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. november 25-én.
