Most úgy tűnik, megint helyzet van. Megjelent a színen egy potensnek tűnő ellenzéki kihívó, ráadásul a rendszer is elérte teljesítőképessége határát: omlik össze minden közszolgáltatás, nincs gazdasági növekedés, az egekben az államháztartás hiánya. Az elmúlt évek inflációs válsága mélyütést vitt be a magyar társadalomnak, különösen azon rétegek érezték ezt meg – vidéki, átlag alatti jövedelmű családok, nyugdíjasok –, akik a Fidesz törzsszavazói. Érzi, látja a Fidesz, hogy bajban van, és most már nem segít sem a sorosozás, sem a migránsozás, ide jóléti fordulat kellene.
„A gazdaság, (te) hülye” – mármint arra kell figyelni – mondta állítólag Jim Carville a Clinton-kampány egyik tanácsadója. És igen, az 1992-es USA-elnökválasztás későbbi befutójának egyik fő fegyvere lett a recesszió kihasználása. Többé-kevésbé elfogadott tény, hogy az emberek idehaza is a zsebük alapján szavaznak. Nem biztos, hogy lett volna Orbánnak 2010-ben kétharmada, ha nincs a 2008-as nagy tőzsdei összeomlás és adósságválság, zsugorodó gazdasággal, növekvő munkanélküliséggel. Igaz Carville nem állt meg a gazdaságnál, volt még két másik üzenete is, amit ki is függesztett Clinton little rock-i főhadiszállásán: „Változás vagy ugyanez folytatódik”, illetve „Ne felejtsd el az egészségbiztosítást”. Változás, egészségügy, gazdaság – ezzel Bill Clinton nyerni tudott 1992-ben, és ennyi elég lehet Magyar Péternek is. Most legalábbis úgy tűnik.
És akkor nézzük ugyanezt Orbán Viktor szemszögéből: változást ő nehezen ígér, és röhejes is lenne. Egészségügy – na, itt lenne mit tenni tizenöt év rombolás után, de erre egyrészt semmi hajlandósága, másrészt az idő is kevés. Vagyis marad a gazdaság: sikerül-e elhitetni 2,5 millió szavazóval, hogy újra eljön a Kánaán?
Az elemzők szerint idén 1,5 százalék lehet a növekedés a tavalyi mínusz 0,7 után – jövőre talán 3-3,5 százalék. Ebből akar Orbán 3-5 százalékos növekedést gerjeszteni, amihez gazdasági minisztere kész tervekkel rendelkezik. Ugyanazzal, mint 2021-ben, és ugyanaz is lesz az eredménye: infláció és magas hiány. De még ennél is fontosabb és veszélyesebb a bérek erőltetett emelése: a választó számára nem a GDP növekedése, hanem a fizetés reálértéke számít. Ha a minimálbérek 2025 és 2026 elején is 10-12 százalékkal nőnek – ami érezhető (reál)jövedelemnövekedéssel jár –, az Orbán számára kritikus a szavazói kör egy részében is. És ez össze is jöhet, kérdés, milyen áron.
A kkv-k jelentős része – mivel nem elég versenyképes – nem tudja kigazdálkodni ezeket béremeléseket, vagyis azok előbb-utóbb csődbe mennek, de ez már 2026-2028 problémája lesz. Az MNB egy korábbi tanulmánya szerint kívánatos is lenne ezen alacsony hozzáadott értékű munkahelyek kiszorítása a gazdaságból az erőltetett béremeléssel, hogy a munkaerő a magas hozzáadott értéket teremtő cégekhez vándoroljon. Na, itt kezdődne, ennek a transzformációnak a segítése lenne a valódi gazdaságpolitika. De ettől a kormány nagyon messze van. Hisz a lényeg 2026 áprilisa és nem a gazdaság.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. szeptember 20-án.