Beugró
A gyűlöletre épülő politika Romániában megbukott, írta az egyik kommentelő valamelyik poszt alá, és ennél tömörebben nem is nagyon lehetne megfogalmazni az elnökválasztás eredményét. És annak a fanyalgásnak is lehet örülni, amellyel az orosz külügyminisztérium szóvivője reagált a román hatóságok állítására, amely szerint a Putyin vezette ország beavatkozott a választás második fordulójába: „Először is, kérem, ne nevezzék ezt választásnak.” Az orosz módi szerint ez valóban nem volt az, hiszen azon egy vagy jó esetben másfél jelölt indul el (a másik csak önmaguk szórakoztatására), és nem is kétséges a kimenet. Szerencsére Románia nem ezen az úton indult el.
Aztán az is győzelem, hogy a magyar többségű megyében mennyire nem volt foganatja a Harcosok klubja kellőképpen tudathasadásos vezetője szavainak: a saját érdekeikre hallgattak. Pedig Orbán Viktor erkölcstelen és cinikus támogatását az utolsó métereken szinte már mindennel (a kereszténység védelmével, a nagypolitika sajátos logikájával) próbálták magyarázni – erdélyiek is. Külön öröm számomra, hogy a Funar-korszakot is megélt Kolozsváron, ahol annak idején nemzetiszínű padok, járdák és kukák jelezték a nacionalista őrületet, próbálták átírni a város múltját és jelenét, nyolcvan százaléknál is többen szavaztak az európai értékek mellett elkötelezett Danra, és nemet mondtak az egykori polgármester szellemi követőjére, Simionra.
Az eufória és a kétségkívül történelmi győzelem mellett (mind a részvételt, mind azt nézve, hogy Dan képes volt megfordítani az eredményt) nehéz elmenni amellett, hogy ötmillió román szavazó voksolt a Simion által képviselt nézetekre, az Orbán, Putyin és Trump fémjelezte narcisztikus populizmusra. Ennyien érzik és érezték magukat vesztesnek a román politikai elittel szemben, ezért is szerettek volna gyökeresen felforgatni mindent egy olyan jelölttel, akinek kapcsán békésebb időkben talán ők maguk is belátták volna, hogy milyen veszélyeket rejt a megválasztása. Ezzel a jelentős elégedetlenséggel, nagyon is racionális kétségbeeséssel az új elnöknek is kezdenie kell valamit, mert két év múlva Simion pártja, az AUR is megméretteti magát a választáson, és nagyon nem mindegy, hogy milyen erőt képvisel majd a törvényhozásban.
Nem kevés embert, és főleg a falvakban, kis településeken élő, kiszolgáltatott választót kellene meggyőzni arról, hogy az új elnök, az új politikai elit képes meghallani az ő panaszaikat is, és tenni azért, hogy ők is a saját országuknak érezzék Romániát. Különben a szélsőjobboldal újra és újra masszív kihívója lesz a harcosok klubján kívüli életnek, amely nem az elborult eszmékre és az örökös küzdelem tébolyára épül. Most sikerült győzelmet aratni, de ez nem jelenti azt, hogy minden mehet tovább. Nem biztos, hogy legközelebb is lehet majd mozgósítani mindenkit annak érdekében, hogy pár méterrel a szakadék előtt még meg lehessen állítani a szekeret.
A mostani választás nem csupán a diadalról szól, hanem a veszély felméréséről is. Ami az elit tétlenségével csak egyre nő.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. május 20-án.
