Beugró
Nem telik el úgy hét, hogy Trump ne igazolná, hogy ő a legnagyobb elefánt a legkisebb porcelánboltban. Persze ez a „leg” is csak a nárcizmusát kényezteti, hiszen az első pillanattól kezdve erre hajtott: ő legyen a legemlékezetesebb és legnagyobb, Amerikát és a világot uraló pápa. Talán csak a kora akadályozza meg, hogy komolyan elgondolkodjon azon, hogy minden létező szabályt és törvényt felülírva miként szerezze meg a „jogot” a harmadik ciklusához. Addig viszont kedvére elszórakozik a vámokkal, mintha Monopolyt játszana a fél világgal.
Legújabb ötlete, hogy százszázalékos vámot vet ki a külföldi filmekre, mert azok egyszerre jelentenek nemzetbiztonsági fenyegetést az Egyesült Államok számára, propagandát és nem kontrollálható „üzenetküldést”. Az még nem világos, mert miért is lenne, hogy ez a külföldön gyártott amerikai filmekre vonatkozik-e (bár akkor nem világos, hogy miért ez is lenne ez propaganda), vagy minden alkotásra, ami az Egyesült Államokon kívül készül. Mint ahogy az sem, hogy az adó a jegybevételeket terhelné, vagy hogy a streamingszolgáltatók se maradjanak ki, inkább a gyártási költségeket.
Ha az utóbbi verzióra gondolt, vagyis minden filmre, ami Amerikán kívül készül, akkor az kész agyrém, olyan kulturális öngól, amire nincsenek is szavak. De a nyilatkozatai alapján, miszerint a hazai filmipart védené és a Hollywood nagyságát állítaná vissza, sőt „nagyobb, jobb és erősebb” álomgyárban érdekelt, úgy tűnik, hogy nem az argentin vagy lengyel alkotásokra vadászik, hanem inkább a külföldre vitt amerikai gyártást büntetné így. Hiszen a számok jól mutatják, hogy a más országok nyújtotta, csalogató adókedvezményei miatt (köztük ott van Magyarország is), egyre jelentősebb összeget költenek el a nagy filmes vállalatok Amerikán kívül. Ezzel pedig a magyar filmesek is kapnának egy jókora pofont, hiszen nem kevesen dolgoztak be és dolgoznak ma is ilyen produkciókban.
A jobb és erősebb Hollywoodnak természetesen eddig is Trump volt a legnagyobb kerékkötője, aki a Kína elleni vámháborúval az amerikai filmek legfontosabb ázsiai piacát veszélyezteti épp. És bizony Kína máris csökkentette az országukba beengedett amerikai filmek kvótáját. (Nem kis pénzről van szó: a tavalyi két legtöbbet kereső film bevételéhez – Agymanók 2. és a Deadpool & Rozsomák – az ottani piac több mint százmillió dollárt tett hozzá.) Nem hiába nyilatkozta egy magas rangú hivatalnok: „A megtorlás meg fogja ölni az iparágunkat. Sokkal többet veszíthetünk, mint nyerhetünk”.
Vagyis ne lepődjünk meg, ha a tovagyűrűző hatás előbb vagy utóbb a kedvenc sorozatainkat és filmjeinket is utoléri majd, mint ahogy itthon is munkahelyek szűnhetnek meg a kieső gyártások miatt. Már azzal is, ha az amerikai filmesek kivárnak, és jegelik a produkcióikat. Ettől függetlenül kétségem sincs afelől, hogy a kormánypártiak továbbra is véresre tapsolják majd a tenyerüket az intézkedés hallatán.
Aztán a színfalak mögött majd megpróbálnak kuncsorogni, hogy húzzák ki őket a listáról. De klassz kis politikai thriller lesz majd ebből egy nap, ha megérjük.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. május 6-án.
