Beugró
Igazság szerint én is örvendenék egy jó humorérzékkel megáldott, laza és emberközeli miniszterelnöknek. A jelenlegi politikusi kínálatot és az esélyeket tekintve (mármint, hogy kinek van valóban sansza miniszterelnökké válni) sajnos erre legalább annyit kell várnunk, mint a magyar válogatott kijutására a vébére. Bár az utóbbit tekintve már pislákol némi remény…
Onnan jut mindez eszembe, hogy időnként elnézegetem Orbán Viktor szerepléseit a saját tiktok-csatornáján. Abba most ne menjünk bele, hogy néhány országban (Kanadától az Egyesült Királyságon át az Egyesült Államokig) kiberbiztonsági szempontok miatt betiltották a kínai fejlesztésű videómegosztót a kormányzati mobil eszközökön. Mi nyílt nép vagyunk, nincsenek titkaink sem a kínaiak, sem az oroszok előtt. Hanem a lazaság. Pár napja például azon nevetett Magyarország miniszterelnöke, hogy: „Az első hó leesett, a budapesti közlekedés elesett”. Ebben kétségtelenül van igazság, hiszen mi olyan havat ritkán láttunk, ami ne bénította volna meg így vagy úgy a pesti közlekedést, még ha udvariasan két héttel korábban is jelentette be az érkezését. Csakhogy egy viszonylag normális országban úgy képzelné az ember, hogy az ilyesmin nem a kormányfő kezd el nevetni leghamarabb, hanem talán felveszi a telefont, és megkérdi a polgármestert, hogy miben tud segíteni. Mert az ország miniszterelnökeként abban is lehet némi felelőssége, hogy a főváros milyen forrásokkal gazdálkodik vagy nem gazdálkodik. Vagyis előbb segít és csak aztán kajánkodik, már ha kell, hiszen mégiscsak a magyar emberek érdeke (még ha a pestiek java része nem is az ő hívei közül kerül ki) lenne az első, azoknak pedig nem biztos, hogy röhögni van kedvük.
Én valahogy úgy képzelem, hogy az effajta kudarc közös kudarc, a „győzelem” pedig észrevétlen, hiszen a szürke normalitás része. Belátom, hogy a normalitásnak itt lassan semmiféle árnyalatára nem lehet számítani, viszont az milyen emberi (a fülledt öltözők hangulatát megidéző) gesztus, hogy a kivagyiságot minden szempontból mellőzve megmutatja nekünk, tátott szájú alattvalóknak, hogy milyen híres emberek számai sorjáznak a telefonjában. Emmanuel Macron, Marco Rossi, Schwarzenegger, Chuck Norris, Novák Kata (hogy meglegyen a női kvóta is) – csupa olyan celeb, akikért járna is a vállveregetés a már említett öltözőben.
És tényleg van ebben valami bizsergető érzés. Ahogy ő és kabinetjének tagjai a maguk őszinte és pajkos módján hagynak egy kis bepillantást a kormányzás komoly feladataiba, bizony példaértékű. Az égető kíváncsiság persze nem hagy nyugodni, mert mit nem adnék, ha egyszer háborítatlanul nézhetnék bele Mészáros Lőrinc vagy Habony Árpád készülékébe. Azt hiszem, jóval többet megértenék a mai Magyarország működéséről, mint ha előre elolvashatnám a jövőbeli történelem tankönyveket. És egy alaposabb nézdegélés után tán még az ügyészségnek is lenne dolga, de ez már inkább tudományos-fantasztikus művekbe illő elképzelés. Addig is örüljünk itt a földön, hogy van nekünk egy ilyen emberszabású vezetőnk.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. december 5-én.
