Beugró

„Április 13-án keressél magadnak egy másik országot”, mondta Pócs János, fideszes képviselőjelölt pár napja a jászapáti orvosnak, Halmai Ferencnek, aki a Tisza jelöltjeként indult. Azért tettem el magamnak ezt a mondatot, mert ebben olyan szépen sűrűsödött össze, hogy miért kellene leváltani azt a gőgös kivagyiságot, amit a volt kormánypárt képviselt. Ez volt a poloskázásban, libernyákozásban, a másokat lenéző hazugságokban, mindenki megbélyegzésében, aki mást gondolt az ország ügyeiről.

A jó hír az, hogy Pócs Jánosnak nem kell keresnie egy másik országot. És azoknak sem, akik rá vagy a Fideszre szavaztak. Még úgy sem, hogy Magyar Péter világossá tette, hogy ez a haza, a régi-új haza nem lesz többé következmények nélküli ország. Mert az elszámolásnak sosem szabad kiterjednie azokra, akik pusztán másként gondolkodtak vagy gondolkodnak ugyanarról.

Remélem, hogy a Tisza politikusai sosem lépnek ebbe a csapdába, hiszen most bizonyították be euforikus, történelmi példával, hogy mi vár azokra, akik erre a kirekesztésre rendezkednek be, erre építenek fel mindent.

Nem könnyű most azok bőrében lenni, akiket az utolsó pillanatig győzködtek arról, hogy ne a valós mérési adatoknak higgyenek, hanem olyan vízióknak, amelyeknek nem volt sok alapjuk. Ők most nyilván kataklizmaként élik meg a választás eredményét, ha úgy tetszik, a valóságot. Pár kényelmetlen kérdést kénytelenek lesznek majd feltenni maguknak is, például azt, hogy vajon mi másban vezethették még félre őket? Miért volt jó egy olyan közmédiát nézni és fenntartani, amely nem a valóság közvetítésére tette fel a szakmaiságát, hanem valami egészen másra? És a sort hosszan lehet folytatni, annak függvényében, hogy ki meddig szeretne eljutni a látszatok lebontásában. Már ha egyáltalán neki akar fogni.

Úgy vélem, mindenkinek joga van a tévedéseihez, a látszataihoz és még az önbecsapó hazugságaihoz is. Senki sem akarja ezt elvenni a Fidesz táborától. Csak azt kellene megérteniük, hogy ott volt ezzel a világgal a probléma, hogy azokra is rá akarták erőltetni, akik ebből nem kértek. Akiknek jobb volt a valóságérzékelésük. És ha a mostani kormány ezt meg fogja változtatni (például a propaganda lebontásában), akkor bármilyen furcsa, de mindannyian nyerünk: a párbeszédnek is nagyobb az esélye, ha nem a saját torz tükreinkbe bámulunk.

Senkit sem szeretnék meggyőzni arról, hogy örüljön egy olyan győzelemnek, ami nem érez a sajátjának. Hiszen engem sem tudtak volna meggyőzni arról, hogy a hazámnak tudjam a NER világát, hogy örüljek a Holdról is látható győzelmeiknek, amelyik szinte mindegyike azzal járt, hogy még inkább kitessékeltek a közös hazánkból.

Abban viszont nagyon is érdekelt vagyok, hogy megint egy olyan országban éljünk, ahol abból nincs és nem is lehet probléma (sem egzisztenciális, sem erkölcsi, sem semmilyen), hogy sokféle problémára sokféle megoldási vízió van, és senkinek sem kell szégyellenie magát a sajátja miatt. De ehhez jó lenne visszaszerezni a szavak jelentését, a szabadságét, a békéét, a szuverenitásét. És igen, a büszkeségét is.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. április 14-én.