Hadnagy Csaba első kutatási témaköre 1942-ben a gyomorbélhuzam egyes hematológiai összefüggéseinek tanulmányozása volt.
A felszabadulás után a marosvásárhelyi Vérátömlesztő Központ vezetésével bízták meg, ahol igen kiterjedt tudományos munkásságot fejtett ki; legrészletesebben a vérátömlesztések szövődményeivel foglalkozott, amelyekről dr. Szabó István professzorral, a marosvásárhelyi Élettani Intézet vezetőjével egy több mint 300 oldalas monográfiát jelentetett meg. 1953/54-ben egy évig tanulmányúton volt a bukaresti Onkológiai Intézetben, Costachel professzornál. 1954 óta a marosvásárhelyi II. Belgyógyászati Klinikán dolgozik.
Elsősorban hematológiával foglalkozik, de amennyiben lehetősége adódik, munkássága gasztroenterológiai, immunitástani s onkológiai vizsgálatokra is kiterjed. Mint kovásznai születésű, Benedek Géza főorvossal együtt 1958 óta e fürdőhely terápiás hatásával kapcsolatos tudományos munkásságot fejt ki.
Az orvostudományok doktora, európai s amerikai orvostudományi társaságok tagja, több mint 159 dolgozata jelent meg nyugatnémet, osztrák, svájci, szovjet, angol, olasz, spanyol és amerikai orvosi szakfolyóiratokban. 1970 után több nemzetközi orvoskongresszuson és ösztöndíjas tanulmányúton (München, Mainz, Stuttgart) vett részt.
A nagy járványok, melyek egykor országrészek lakosságát pusztítottak el, korunkban megszűntek, így a közegészségüggyel foglalkozó orvostudomány más tömegesen előforduló betegségekre fordítja figyelmét. Ilyen a gyakorlati hematológia egyik legfontosabb területe; a vashiányos vérszegénységek, a vashiányos állapotok megelőzése és gyógyítása.
Mindezekről beszélgettünk dr. Hadnagy Csabával, az orvostudományok doktorával.
– Mi késztette, hogy e kérdéssel foglalkozzék?
– Eltekintve attól, hogy a vashiányos állapotokat mindenkinek ismernie kell, aki általános hematológiával foglalkozik, egy kis története is van annak, hogy vele kapcsolatban részletesebb vizsgálatokat végeztünk. A laboratóriumokban szükségünk van úgynevezett kontrolladatokra, „egészséges” eredményekre. A klinikán fekvő betegek egyes laboratóriumi eredményei kórosak – az általunk használt módszerek alkalmazásához ismernünk kell az egészségesek laboratóriumi eredményeit is. Bár ezek a normáladatok szakkönyvekben megtalálhatók, mindegyik laboratórium szereti azért egészségeseken is elvégezni a meghatározásokat, hogy eredményeit ellenőrizze. Leggyakrabban egymástól veszünk vért. Egy alkalommal a poliklinikához fordultunk azzal a kéréssel, hogy küldjön hozzánk olyan „betegeket”, akiknél nem sikerült megállapítani semmiféle bajt, akik tehát egészségesek, de betegeknek tartják magukat, állandóan az orvosokat járják, és szeretik, ha sokat vizsgálják őket. (Ezek leggyakrabban nők.) Húsz évvel ezelőtt „hisztérikáknak” neveztük őket. Nos, azt találtuk, hogy hematológiai szempontból a kivizsgált „hisztérikák” egyike sem egészséges; mindegyik vashiányos, s nagy részük vérszegény is. Közben gyűlt a klinikai tapasztalat: egy-egy kolléga elmesélte, hogy ez vagy az a nőbetege, akit hisztérikának tartott, meghalt; kiderült, hogy rákos voit. Elgondolkoztunk, s kezdtük mind ritkábban használni a hisztérika kifejezést, majd teljesen elhagytuk.
A súlyos vashiány nyelési nehézségeket is okozhat. Egy nem is olyan régi amerikai belgyógyászati tankönyv ezt hisztériás dysphagiának nevezi, annak ellenére, hogy Sydenham angol orvos háromszáz évvel ezelőtt már megfigyelte, hogy ezek a – garatra és nyelőcsőre lokalizálódó – görcsök elsősorban azoknál az asszonyoknál figyelhetők meg, akik szüléseik során sok vért veszítettek, s akik nem esznek elég húst. Ma már ezt a tünetet vashiányos dysphagiának nevezzük.
– Mi az összefüggés a vashiány és a szülés során veszített sok vér, illetve az elégtelen húsfogyasztás között?
– A vörös vértestek vérfestéke (hemoglobinja) vasat tartalmaz. Ha nem áll a szervezet rendelkezésére elegendő vas, elégtelen lesz a vörösvérsejt-termelés, kialakul a vashiányos vérszegénység (sideropeniás anémia). A vörös vértestek a csontvelőben termelődnek. A csontvelő igyekszik a vörösvérsejt-termelés zavartalan menetét biztosítani, s felhasználja a raktárakban felhalmozott vasat is, s ha a raktárak már kimerültek, azt a szövetekből vonja el: az izmok, egyes életfontosságú légzőfermentumok vaskészlete is csökken. Utóbbiak eredményezik azokat az elváltozásokat, melyeket szöveti vashiánynak nevezünk. Vashiány kialakulhat mindenféle megbetegedéstől függetlenül is, ha túlzott a szervezet vasvesztesége, vagy ha elégtelen a vasbevitel.
Egészséges emberben túlzott vasveszteséget csak a vérzés okoz. A női szervezet a pubertástól a menopauzáig minden menstruáció alkalmával vért veszít. Ez egy-egy menstruáció alkalmával a nők többségénél átlagosan 43 cm3, ami körülbelül 0,8 milligramm vasveszteségnek felel meg. Ha a menstruációs vérveszteség meghaladja havonta a 80 cm3-t, úgy ez – elméleti számítások és a gyakorlat szerint is – vérszegénnyé teszi a női szervezetet. Angolszász nőgyógyászok szerint a menstruáló nők 11 százaléka havonta 80 cm3-nél több vért veszít. Tehát még a gazdaságilag fejlett országokban is igen sok nő – teljesen függetlenül a terhességtől, egymagában a menstruációs vérveszteség miatt – vashiányossá válhat.
A terhesség során a magzat kifejlődése 0,8-1 gramm vasat von el az anyától; a szülés vérvesztesége további mintegy 0,2 gramm deficitet jelent. A tartalék vas, melyről már megemlékeztünk, férfiakban 1-1,5 g, nőkben viszont csak 0,2-0,3 gramm. Nyilvánvaló tehát, hogy a vastartalékok teljes mértékben egyetlen magzat kihordására sem elegendők. Ez az oka annak, hogy a vashiány a leggyakoribb hiányállapot földünkön. Indiában s Afrika egyes államaiban a lakosság több mint 50 százaléka vérszegény, s a terhesség és a szülés során bekövetkező anyai halálozás 10-40 százalékát a vérszegénység okozza. Régebben, amikor a marosvásárhelyi Vértároló Központban dolgoztam, ezeket a kérdéseket kellőképpen még nem ismertük, a véradók szérumvasát nem határoztuk meg. Különösen a női véradókkal kapcsolatosan kell ügyelnünk erre.
A táplálkozással a nagy veszteséget nehéz pótolni, még akkor is, ha a terhes nő – például az USA Orvosi Akadémiája előírásának megfelelően – olyan étrenden él, amely napi 18 milligramm vasat tartalmaz, mert a vas felszívódása a táplálékból csak 10-15 százalékos. A különböző táplálékokból a vas lehasadása és felszívódása különböző, és nemcsak az illető táplálék vastartalmától függ. Az állati eredetű táplálékokból (máj, hús, tojás) több vas szívódik fel, mint a növényi eredetűekből. A narancslé kifejezetten fokozza a táplálékvas felszívódását, s – többek között – ez az oka annak, hogy fogyasztása annyira divatba jött.
– Van-e különbség a pubertás előtt, valamint a menopausa (menstruáció kimaradása) után a férfiak és nők között vashiányos vérszegénység szempontjából?
– Míg 30-39 év között a vashiányos anémia a nők csoportjában tízszer gyakoribb, mint a férfiak között, a pubertás előtt a fiúk és a lányok között majdnem ugyanolyan számban találhatók vashiányos vérszegények, s hatvan év felett a két nem közötti különbségek ugyancsak lényegesen csökkennek.
– Milyen tünetek árulhatják el az enyhe vashiányos vérszegénységet (anémiát) vagy azt a szöveti vashiányt, ami – mint említette – még vérszegénységet sem hoz létre?
– Meg szoktunk különböztetni úgynevezett szubjektív és objektív tüneteket. Szubjektív tüneteknek azokat nevezzük, amelyeket mai vizsgálati módszereinkkel még nem tudunk kimutatni. Azt például, hogy fáj-e valakinek a feje, ma még nem tudjuk laboratóriumi adatokkal ellenőrizni.
A vashiányos állapot gyakran szinte észrevétlenül fejlődik ki, s fokozatosan súlyosbodik. Előfordul azonban az is, hogy a beteg határozottan megjelöli az időpontot: szülés vagy nagy vérzéssel járó vetélés. Kezdetben csak a szubjektív tünetek léteznek, később társulnak hozzájuk az objektívek is. Ezeknek a szubjektív és objektív tüneteknek az érdekessége az, hogy közülük egyiknek a jelenléte sem kötelező. Még súlyos esetekben is elég ritka az, hogy az összes tünetek fennálljanak.
– Kérném, sorolja fel ezeket a tüneteket.
– A szubjektív tünetek közül a legáltalánosabb a nagyfokú fáradékonyság, bágyadtság, csökkent fizikai és szellemi teljesítőképesség. Sokan – bár fiatalok – feledékenységről panaszkodnak, korai érelmeszesedésre gondolnak. A betegek egy része állandó vagy legalábbis nagyon gyakori kínzó főfájástól szenved. Nem egy neuraszténiás jelzővel ellátott betegünk főfájása szűnt meg az erélyes vasterápia után. A főfájáshoz társulhat szédülés, sőt ájulási hajlam is. A súlyos szöveti vashiányt jellemzi a „szárazság”.
Száraz a haj, gyakran törékeny s fokozottan hull. Száraz a bőr, krémeket kell használni. Csökken a nyálelválasztás, a beteg hosszú ideig rágja az ételt, mert nyál hiányában nem tudja azt lenyelni, evés közben gyakran kell vizet innia. Mivel a szilárd ételeket nyeli le nehezebben, egy idő után kezdi ezeket kerülni, mind kevesebb húst eszik, ezáltal vashiánya fokozódik, nyelési nehézségei súlyosbodnak, úgy érzi, hogy nyelőcsövében megáll az étel, s a vashiánynak ez a kezdetben szubjektív tünete objektív tünetté válik: a nyelőcső görcsös összehúzódásai, szűkülete radiológiai s más fül-orr-gégegyógyászati vizsgálatokkal kimutathatóvá lesz.
Csökken a verejtékmirigyek, a könnymirigyek elválasztása, elégtelen lesz a vagina szekréciója. Utóbbinak egyik következménye a női frigiditás. Van olyan női betegünk, aki elmesélte, hogy házasélete a harmadik gyermek születéséig (amikor igen sok vért veszített) teljesen normális volt, azóta frigid lett. Mindezt a nyálkahártya szárazsága is okozhatta. Egyik súlyosan vashiányos nőbetegünk, miután nagy mennyiségű vassal feltöltöttük szervezetét, kijelentette, hogy házassága óta most érzi először, hogy „mit is jelent asszonynak lenni”.
A vashiány egyik legjellegzetesebb objektív tünete a hámszövet regenerációjának zavara. A körmök törékennyé válnak, barázdák jelennek meg hossz- és harántirányban, lemezszerűen repedeznek, néha a domború körmök ellaposodnak (platonychia), sőt súlyos esetekben homorúakká válhatnak (kanálköröm, koilonychia). Természetesen súlyos körömelváltozások csak akkor szoktak jelentkezni, ha a beteg fizikai munkát is végez.
Az ajkak szárazak, gyakran berepedeznek, súlyos esetekben a szájzug is bereped. A nyelv felszíne simává válik, a nyelvszemölcsök (papillák) megkisebbednek, majd teljesen eltűnnek. A piros fényes nyelv hasonlít a vészes vérszegények (anaemia perniciosa) nyelvéhez, de vaskezelés hatására rendszerint teljesen normalizálódik.
A délutáni kisebb hőemelkedések oka is lehet a vashiány, s nemcsak a vashiányos gyermekek, hanem a felnőttek ellenállóképessége is csökkent banális fertőzésekkel szemben.
– A fenti tünetek egyértelműen vashiányról tanúskodnak?
– Egymagában egyik tünet sem százszázalékosan jellegzetes, A szubjektív tünetek a legkevésbé jellegzetesek. A vashiányt az alacsony szérumvasszint mellett később bizonyítja az, hogy vaskezelésre a beteg meggyógyul.
– Miben áll a „vaskezelés”?
– Elsősorban vasban dús ételeket kell ennünk. Egy pár élelmiszerre vonatkozóan megadom a 100 g élelmiszerre számított vastartalmat: sertésmáj – 18 mg; májpástétom – 6,3 mg; borjúvese – 15 mg; marhaszív – 4 mg; marhahús – 3 mg; tojás – 2,5 mg; kenyér – 3,5 mg; csokoládé – 3 mg; szárazbab – 7 mg; sárgaborsó – 5 mg; spenót – 3 mg; zöldborsó – 2 mg; zöldbab – 1 mg; aszaltszilva – 3,4 mg; dió-mogyoró – 4 mg; tej – 0,1 mg; vaj – 0,2 mg; margarin – 0 mg; cukor – 0 mg.
A búzalisztben elég sok vas található (5 mg/100 g), de sok elvész – egyéb értékes anyagokkal együtt – a tisztítás során. Vannak vélemények, hogy nem is lenne szabad engedélyezni a fehér kenyér sütését, lévén a barna kenyér sokkal egészségesebb. A búza legértékesebb alkotórészei hiányoznak a fehér lisztből. (A táplálkozási tényező fontosságára világít rá Waldenstrom svéd orvosprofesszor álláspontja egy súlyos vashiány, a sápkór örökölhetőségével kapcsolatosan: nem a vashiány az, ami örökletes, hanem a háziasszonyok rossz szakácskönyvei, amelyek anyáról leányra öröklődnek.) Említettem, hogy az állati eredetű élelmiszerekből a vas jobban felszívódik, mint a növényi eredetűekből.
Vérszegénységgel járó vashiány esetén természetesen nem elegendő az étrend módosítása, orvoshoz kell fordulni, aki előírja a megfelelő kezelést. Ezt szintén csak az orvos irányíthatja, ugyanis a vas túladagolása is veszélyes lehet.
A vasterápiával kapcsolatosan mint érdekességet említem meg, hogy a római katonák rendszeresen itták a fegyverkovácsok hűtővizét, mely vasat tartalmazott, s amellyel kapcsolatosan az volt a véleményük, hogy erőt ad a harcban. Ez lehetett a magyarázata annak, hogy a rómaiak a vas-gyógyszert a háború istenéről, Marsról nevezték el. A francia és a román orvostudomány ezt az ősi kifejezést megtartva a vaskezelést ma is „thérapie martiale”-nak, „terapia marțială”-nak nevezi.
– Tabletták vagy injekciók formájában adagolják a vasat?
– Elsősorban tabletták formájában. Akkor adunk vasinjekciókat, ha a vashiány nagyon súlyos, vagy ha a vastabletták gyomor-bélpanaszokat váltanak ki, illetve ha gyorsan kell a vasdeficitet pótolni és orvosi szempontból nincs idő kivárni a lassúbb per orális (szájon keresztül történő) kezelés hatását.
– Összefoglalná kutatómunkájuk gyakorlati jelentőségét…
– A vashiány szubjektív és objektív tüneteinek felsorolásából már következtetni lehet e kérdés igen nagy gyakorlati fontosságára. így összegezhetném: konfliktusok a munkahelyen, konfliktusok a családban. A vashiányos beteg – beteg, munkája tehát csökkent értékű. Nincsenek pontos adataim, de meg vagyok győződve, hogy a vashiány nagyon sok munkaóra-veszteséget okoz a termelésben. A vashiányos gyermekek visszamaradnak a fejlődésben.
– A fentiekből lehet-e arra következtetni, hogy a sok gyermekszülés mind az anya, mind gyermeke szempontjából káros lehet?
– Erről szó sincs. Az évmilliók során az anyák szültek, szervezetük hozzászokott a vérvesztéshez, ésszerű táplálkozással a vashiányt pótolni tudták, ha nem terhelték meg olyan munkával, amihez nem adaptálódtak. Sőt, minél népesebb a család, annál több azoknak a gyermekeknek a száma, akik az emberiségnek kiváló szolgálatot tesznek: hatgyermekes családban született Goethe, Schiller, nyolcgyermekes családban Shakespeare, Bach, tízgyermekesben Händel, tizennégyesben Schubert, s még többen voltak a Benjamin Franklin testvérei.
– Befejezésül: hol végzik a vas-anyagcserével kapcsolatos kísérleteiket-vizsgálataikat?
– Kísérletekről szó sem lehet. Állatkísérletek végzésére nincsen lehetőségünk, ezért – egyik barátomat idézve – a szakmát… magasabb tudományos szinten műveljük. A marosvásárhelyi II. Belgyógyászati Klinikán dolgozunk (dr. Horváth professzor vezeti), de több klinikával, elméleti intézettel, kórházzal együttműködünk.
Márkus doktor, Zsigmondovics biológusnő és Rasca asszisztensnő a Szülészeti Klinikával együttdolgozva ezer szülő nő szérumának vasszintjét határozta meg, hogy tájékozódhassunk a helyi anyák vashiányáról. Ettől eltekintve a Szülészeti Klinika felkér bennünket a súlyosan vérszegény anyák kivizsgálására (Márkus Tibor dr. rendszeresen átjár a Szülészeti Klinikára a belgyógyászati kérdések megoldására); a poliklinikáról Kali doktor az összes vérszegény terhes nőt hozzánk küldi ellenőrző vizsgálatra.
Említettem, hogy a vashiánynak bőrgyógyászati vonatkozásai is vannak, Incze doktor a bőrgyógyászati poliklinikáról a vashiányos betegeket hozzánk irányítja. Fül-orr-gége vonatkozásban Zakariás doktor és Mülfai tanár betegeinél végzünk vasanyagcsere-vizsgálatokat. Az Ideggyógyászati klinikáról Binder doktorral állunk kapcsolatban. Mivel a vashiányos betegek fogai gyorsabban romlanak, a fogászokkal is kiépítjük kollaborációnkat. Munkaegyüttesünk szoros kapcsolatban áll az I. Belklinika (Dóczy prof.) hematológusaival, sőt vidéki kórházakkal is.
A vas-anyagcsere zavarai összefonódnak a fólsav-anyagcsere kóros voltával. Münchenben megtanultuk a fólsav titrálását, amit rendszeresen végzünk. Vidéki munkatársunk, Szurkos doktor Kovásznán az anyai szervezet fólsav-háztartásával foglalkozik. A súlyos vashiány a bélhuzamban táplálékfelszívódási zavarokat okoz, amit Stuttgartban tanult bélbiopsia vizsgálatokkal tanulmányozunk a kórszövettani intézettel (Gyergyay prof., Vince dr.) együtt.
Megjelent A Hét V. évfolyama 32. számában, 1974. augusztus 9-én.
Hadnagy Csaba (Kovászna, 1919. december 7. – 2004.) erdélyi magyar orvos, hematológus.
A nagyenyedi Bethlen Kollégiumban érettségizett (1937), oklevelét a kolozsvári egyetemen nyerte el (1942). Ugyanitt az élettani intézetben tanársegéd, majd 1949-től a marosvásárhelyi Vérátömlesztő Központban főkutató, 1954-től a 2. számú Belgyógyászati Klinika laboratóriumának vezetője. Több neves tudományos testület, így a német hematológiai társaság (1964) és az Amerikai Egyesült Államok geriatriai társasága (1967) tagjai közé választotta. Szakirodalmi tevékenysége a vér megbetegedései, a cukorbaj, a vitaminhiány okozta kórállapotok, gerontológia, immunológia és kórélettan kérdéseit öleli fel.
Elsőként írt le 1952-ben egy sajátos, az anti E-faktor okozta vérmegbetegedést újszülöttnél; Szabó Istvánnal együtt kimutatta, hogy a vérátömlesztés szövődménye, a vörös vérsejtek feloldása okozta ún. hemolitikus sokk a szervezet védekező válasza; elsők között bizonyította, hogy a fonalas sejtosztódást (mitózist) gátló anyagok (vegyszerek, röntgensugárzás) ugyanakkor csökkentik a szervezet ellenanyag-termelését, vagyis védekezőképességét a kórokozókkal szemben. Önálló és társszerzőkkel írt dolgozatai az Orvosi Szemlében s más bel- és külföldi szakfolyóiratokban, így az Acta Morphologica Hungarica, Medizinische Monatsschrift, Archív für Physiologie und Therapie, Journal of American Geriatrie, Pediatria (Moszkva), Gerontologia Clinica (USA) hasábjain jelentek meg. (Lásd tovább: Wikipédia)
