Dr. Zörgő Benjámin és Bogáti Zoltán nyilatkozik A Hét munkatársának
November 25. és 27. között tartották meg a Társadalom- és Politikai Tudományok Akadémiájának, a Közoktatásügyi Minisztériumnak és a Pszichológusszövetségnek a rendezésében, mintegy háromszáz szakember – pszichológusok, mérnökök, tanárok, orvosok, szociológusok, vállalatvezetők stb. – részvételével a harmadik országos pszichológiai konferenciát. A konferencia munkálatairól, a felmerült és megvitatott problémákról, valamint a pszichológia fejlődésének további irányairól kértünk tájékoztatást a konferencia két résztvevőjétől, Zörgő Benjámintól és Bogáti Zoltántól.
– Bevezetésül kérjük, szóljon néhány szót magáról a tanácskozásról.
Zörgő Benjámin: A most befejeződött pszichológiai konferencia a harmadik a maga nemében. Az elsőt 1966-ban, a másodikat 1968-ban tartottuk. A pszichológia gyors fejlődése szükségessé teszi, hogy figyelemmel kísérjük előrehaladásunk irányát, és amennyiben szükséges, végrehajtsuk a megfelelő pályakorrekciókat. Elengedhetetlenül szükséges az elméleti és alkalmazott pszichológiai kutatások terén elért eredmények rendszeres felmérése és értékelése, a felmerült problémák megvitatása, valamint a legfontosabb tennivalók, időszerű feladatok körvonalazása. A jelenlegi konferenciának az adott különös jelentőséget, hogy az év folyamán megjelent fontos pártdokumentumok alapján rá lehetett világítani azokra a feladatokra, amelyek szocialista társadalmunk fejlődésének mai szakaszában a legfontosabbak. Ezek között a feladatok között elsősorban a nevelőmunka hatékonyságával, a termelőmunkával, és általában a gyakorlattal kapcsolatos pszichológiai feladatokat kell megemlítenünk. Közel háromszáz dolgozatot küldtek be a konferenciára, de csak kis részük fért bele a háromnapos programba, bár a dolgozatokat öt szakosztályban adták elő: társadalomlélektan, munkalélektan, általános lélektan, orvosi lélektan, nevelés- és sportlélektan). Az alkotótevékenység, a munkalélektan és a pályairányítás problémáiról három kerekasztal-megbeszélést is tartottunk.
– A konferencia tapasztalatai alapján melyek a lélektan fejlődésének jelenlegi fő irányai?
Zörgő Benjámin: A magam szemüvegén keresztül úgy látom, hogy a megismerő folyamatok (észlelés-gondolkodás) vizsgálata mellett a motiváció és a személyiség kutatása kerül előtérbe nálunk is, akárcsak külföldön. Ennek az a magyarázata, hogy a civilizáció mai szakaszában rohamosan növekszik az ember szellemi erejének igénybevétele, és ahhoz, hogy az ember ilyen körülmények között helyt tudjon állani, fejlett intellektusra és erős motivációs erőforrásokra (belső mozgatórugókra) kell támaszkodnia.
– Fentebb szó volt arról, hogy a konferencia felmérte a hazai pszichológia eddigi eredményeit. Melyek ezek?
Zörgő Benjámin: Amint az elnöki beszámolóból is kitűnt, az utóbbi három év során a lélektani kutatásokban általában számottevő eredményeket értünk el. Kiemelném mint pozitív tényt, hogy az általános elvi jelentőségű kérdéseket a legtöbbször gyakorlati feladatokkal szoros összefüggésben vizsgálták. Különösen a kognitív (megismerő) folyamatok fejlődésének és fejlesztésének vizsgálatára vonatkozik ez a megállapítás. Ennek eredményeképpen a lélektan máris sokat tehet az iskolai munka hatékonyságának növelésére. Meg kell említenünk a pszichodiagnózis terén elért eredményeket is. Ezen a területen sikerült egységes tudományos követelményeknek megfelelő felfogást kialakítani, és a durva vulgarizálásokat elhárítani.
Bogáti Zoltán: A pszichológia már klasszikusnak tekinthető ágai mellett napjainkban a munkalélektan indult a legintenzívebb fejlődésnek. A társadalmi gyakorlat világszerte időszerű kérdések sokaságát veti fel a munkalélektan számára. Gondoljunk csak az emberek nevelésére és irányítására, munkájuk megszervezésére, a megfelelő környezet kialakítására – ezek mind nélkülözhetetlen feltételei a lelki egészség védelmének és fenntartásának. Nálunk e tekintetben az utóbbi időkig elsősorban a közlekedés és szállítás dolgozóinak a munkahelyen való elosztására és ennek pszichológiai vetületeire irányult a szakemberek figyelme és tevékenysége. Újabban azonban egyre inkább a munkahely jobb elrendezése, a munkafolyamatok megszervezése, a dolgozók kiválasztása, vezetése és irányítása került előtérbe.
Zörgő Benjámin: Természetesen lemaradások is észlelhetők. Úgy látom, hogy a különböző laboratóriumokban még mindig vannak olyan pszichológusok, akik gépiesen és empirikusan dolgoznak. Elméleti elmélyítés nélkül azonban a pszichológiában nem lehet reális eredményeket elérni. Alapvető munkára volna szükség az orvosi lélektan területén is, mert talán itt is a tapogatózás és az empíria az uralkodó még mindig.
– Térjünk vissza egy pillanatra a munkalélektanhoz…
Bogáti Zoltán: A munkalélektan a termelési tevékenységet a termelési folyamatot végző ember szempontjából közelíti meg. Az üzemi munkahely és a termelési folyamat alkotja a dolgozó ember objektív munkafeltételeinek összességét. A munkalélektan leglényegesebb feladata olyan objektív munkafeltételeket biztosítani a dolgozó ember számára, hogy a legkisebb fizikai és pszichikai erőbefektetéssel és eszközráfordítással a lehető legjobb eredményt érhesse el. A közös tárgy – az emberi munka, a munka során kifejtett emberi tevékenység – és a közös feladat – a termelés tudományos problémáinak komplex megoldása a kutatásban és az eredmények gyakorlati, a munkahelyen történő érvényesítésében, alkalmazásában – a munkalélektant szükségszerűen összekapcsolja más tudományágakkal és az üzemi tevékenység egészével. A munkapszichológus együttműködik a közgazdásszal a gazdasági munkafeltételek befolyásának megítélésében, a gazdasági vezetőkkel annak eldöntésében, miképpen történjék a munkakollektíva vezetése, a maga szempontjából meg kell ítélnie a gépek és gépi berendezések vezérlő alkatrészeinek konstrukciós megoldásait, amihez a tervezőmérnökkel kell együttműködnie stb. Másfelől ahhoz, hogy biztosítani tudja a dolgozó pszichikai egészségét, orvosok, munkafiziológusok, közegészségügyi szakemberek tanácsára, közreműködésére van szüksége.
– A munkalélektan iránti érdeklődésnek melyek a gyakorlati következményei és ezt az érdeklődést mennyiben igazolják az eddigi eredmények?
Bogáti Zoltán: A fogarasi vegyikombinátban és a resicai kohászati kombinátban három évvel ezelőtt megalakult, a szükséges pszichológiai műszerekkel jól felszerelt és szakemberekkel ellátott üzemlélektani laboratórium tevékenysége máris bebizonyította, hogy a munkapszichológia nem hobbi, nem a vállalat vezetőségének különcködése, még csak nem is máshol divatos módszerek utánzása, hanem olyan ismeretek összessége, amelyek igen fontosak a munkafolyamat kellő megszervezése, a munkafeltételek elrendezése, a munkabiztonság, a munka irányítása és megszervezése, a dolgozók nevelése, kiválasztása, a munkahelyen belüli elhelyezése, irányítása, az egyének közötti társadalmi kapcsolatoknak a munkahelyen való elrendezése szempontjából. A fogarasi vegyipari kombinátban például pszichológusok és szociológusok munkájának eredményeként szinte minimálisra csökkent a munkaerővándorlás, egyes részlegeken a jobb munkalégkör, a nagyobb munkabiztonság következtében nőtt a termelékenység. Resicán, a kohászati kombinátban, jelentősen csökkent a munkabalesetek száma, egyes (veszélyes) mesterségek művelői számára bevezették a rendszeres pszichológiai vizsgálatot. Az elmúlt három évben különben az ország más nagyüzemeiben, gyáraiban is alakultak pszichológiai laboratóriumok.
A mai pszichológia és a pszichológusképzés mennyiben tud a felmerülő társadalmi igényeknek eleget tenni?
Bogáti Zoltán: Ami a munkalélektant illeti, mindenekelőtt meg kell erősíteni a már működő üzemi pszichológiai laboratóriumokat mind szakemberekkel, mind korszerű felszereléssel. Ki kell szélesíteni és el kell mélyíteni a munkalélektani kutatásokat és végül szükséges lenne a mérnököknek és főként a jövő mérnökeinek nagyon differenciált pszichológiai felvilágosítása.
Zörgő Benjámin: Sajnos csak részben tehetünk eleget az igényeknek, már csak azért is, mert mialatt a pszichológiai munka tökéletesedik, az igények is rohamosan nőnek. A pszichológiai képzés legfőbb gyengesége elsősorban pszichológiai jellegű. A lélektan elve: „a megfelelő embert a megfelelő helyre”, és ezt magában a pszichológiában nem tartjuk be. Ugyanis nemcsak azok kerülnek pszichológusi pályára, akik megfelelő képességekkel és kellő beállítottsággal rendelkeznek, hanem olyanok is, akik a pszichológiai hivatásban elsősorban nem hivatást, hanem a kényelmet, a jó elhelyezkedési lehetőséget (városon), vagy banális egyéni bogarak kielégítését keresik. A pusztán ismeretellenőrzésre korlátozott felvételi vizsga nem tud és nem is tudhat megfelelő szelekciót biztosítani. A pszichológusjelöltnek tudnia kell, hogy ezen a pályán sok kitartásra, rendszerességre, elmélyülésre, ötletekre, kezdeményezésre, jó gyakorlati érzékre és felelősségérzetre van szükség. Komoly kilátásaink vannak arra, hogy rövidesen lényegesen megjavítsuk a felvételi vizsgák módszereit és kritériumait. Reméljük, hogy az anyagismereten kívül megbízható módszerekkel értékelhetjük majd a jelöltek rátermettségét, személyiségi tulajdonságait is. Ez a célkitűzés is szerepelt a konferencia távlati tervjavaslatai között.
Megjelent A Hét II. évfolyama 50. számában, 1971. december 10-én.