A Nemzeti Színházban futó MITEM Fesztiválra a HVG kulturális újságíróját, akit egyébként az egyik vendégrendező, a litván vendégjáték rendezője hívott meg az előadására, annak ellenére sem engedték be a Nemzetibe, az egész nemzet közpénzen fenntartott színházába, nem Vidnyánszky úr magánszínházába, hogy erre a vendégrendező és a vendégtársulat is kifejezetten kérte a színházat.
A litván társulat bemutatott egy performanszot is, amelyben annak a véleményüknek adtak hangot, hogy téved Orbán Viktor (jó esetben ugye, mert rossz esetben teljesen tudatosan veri át a magyarokat), amikor azt hiteti el velük, hogy az ukrán háború európai erkölcsi és anyagi felelőssége alól a magyarok kibújhatnak. Nem Vidnyánszky Attilát kritizálták, nem a Nemzetit, mégis Vidnyánszky Attila magára vette, sértetten elhagyta a saját fesztiválja közönségtalálkozóját; majd pedig egy igen indignált hangú nyílt levelet adott ki a litvánoknak, amelyben őket a tatár, török és orosz megszállókhoz hasonlítja, mert meg akarják mondani “nekünk”, hogy éljünk; és hozzátette, ő soha nem lenne ennyire gőgös.
Hogy Vidnyánszky Attila mennyire gőgős, s kinek, mit akar megmondani, azt mi már legkésőbb a Színművészeti szétverése, a POSZT szétverése, a TAO rendszer szétverése óta tudjuk, vagy amióta kitiltotta a színházából a tőle független színikritikusokat, és megtiltotta a Nemzeti bármely előadásának a fotóinak a felhasználását a tőle független színilapokban, amire amúgy még a Kádár-korban sem volt példa; de most a szépen összesereglett nemzetközi színjátszó szakma is láthatta a Nemzetiben, hogy ő és a regnáló hatalom egészen pontosan mennyire gőgös. Például a politikai szimpátiájától teszi függővé, ki mehet be a Nemzetibe, a magyar nemzet közös színházába, és ki nem.
Amikor 2016-ban A sirály előadás után, amikor ugyancsak a tapsrendben a bécsi Burgtheater egyik színésze olvasott fel egy szöveget, amelyben azt írták, aggódnak a magyarországi törékeny demokrácia miatt, és szolidaritásukat fejezik ki a magyarokkal, akkor Vidnyánszky válasza az volt, hogy az aradi vértanúk nevét vetítette ki mögéjük.
De hát gondolom, Vidnyánszky Attila is öregszik már, s az ő konszolidációja az, hogy már csak simán kirohan a közönségtalálkozókról.
Címkép: A litván performansz
Forrás: Újnépszabadság
