Két sikeresen végrehajtott küldetés után a harmadik amerikai holdra szállás majdnem tragédiával végződött. Két nappal az űrhajó indítása után, 1970. április 13-án, az Apollo-13 vezérlőfülkéjében robbanás történt – a meghibásodás a számmisztika híveit látszik igazolni. Babonaság ide vagy oda, a leszállás lehetetlenné vált, az expedíció legénysége a Holdat megkerülve kénytelen volt visszatérni a Földre. Az űrhajósok (James Lowell, Jack Swigert és Fred Haise) szakértelmén és lélekjelenlétén múlott, hogy végül szerencsésen földet értek. Az Apollö-13 útjáról, a legénységről filmdráma is készült.
A harmadik holdra szállást végül az ötven évvel ezelőtt, 1971. január 31-én útnak indított Apollo-14 űrhajósai (Alan Shepard, Stuart Roosa és Edgar Mitchell) hajtották végre. Általános tapasztalat és vélemény, hogy bár ez az expedíció teljesítette célkitűzéseit, az előző küldetés meghiúsulása okozta késés következtében az Egyesült Államok lépéshátrányba került a Szovjetunióval szemben. Ugyanis mire az amerikaiaknak sikerült újra leszállniuk a Holdra, a Lunohod-1 már hónapok óta tanulmányozta az égitest felszínét, és új adatokkal látta el a rivális nagyhatalom kutatóit.
Ez az űrutazás sem zajlott zökkenőmentesen; több, már-már legendaszámba menő eseményről vált emlékezetessé. Vegyük először számba a sikereket: Shepard és Mitchell 33 és fél órát töltött a Holdon, két alkalommal négy és fél órás holdsétán vettek részt, több kilométerre távolodva el a holdmodultól. A két űrhajós 42,8 kg kőzetet gyűjtött, 15 pirotechnikai lövedéket robbantott fel a holdrengések tanulmányozása céljából, és magnetométerrel végzett mérések segítségével információkat gyűjtött az égitest mágneses mezejéről.
Meghibásodások, technikai és szervezési malőrök tették izgalmassá az utazást; kevésen múlott, hogy a küldetés nem jutott az Apollo-13 sorsára. A holdra szállás előkészítése során ugyanis egy dokkolási problémát kellett az űrhajósoknak megoldaniuk, később pedig kiderült, hogy a számítógép billentyűzetének egyik gombja hibás, és nem lehet a leszálló programot begépelni. A hibát a földi irányítás egyik számítógépmérnöke oldotta meg, aki lehetővé tette, hogy más betűkombinációkkal vigyék be a programokat. A leszállás során az űrhajó radarjának beindításával is gondok adódtak, de a legénységnek végül sikerült a problémát megoldania, és elérték a Hold felszínét.
Az első holdséta egyik feladata a tévékamera üzembe helyezése volt. A művelet kudarcba fulladt, mivel véletlenül a Nap felé fordították a kamerát, így kiégett a képfelvevő csöve. Ezzel meg is szakadt a televíziós összeköttetés a Hold és a Föld között.
Nem sikerült teljes mértékben végrehajtani a második holdséta fő feladatát, a 90 méter magas Cone-kráter megmászását sem. A terepen tájékozódási problémák adódtak, és az űrhajósok kimerültségre hivatkozva a visszafordulás mellett döntöttek. Utólagos számítások alapján kiderült, hogy csupán huszonöt métert kellett volna még megtenniük, hogy elérjék a képződmény peremét.
A második holdsétát nem szokványos esemény zárta: Shepard elütött egy golflabdát. Tény, hogy ez volt az első sportesemény a Holdon. Azt, hogy mekkorát repült a labda, már legenda övezi. Shepard szavai szerint „csak száll, száll, mérföldekre!”, más adatok egy kilométerről, míg megint mások csupán néhány tucat méterről tesznek említést…
A hazatérési előkészületek sem voltak emberi mulasztástól mentesek, mivel a Holdon felejtettek egy színesfilmtekercset.
Kérdéses továbbá a begyűjtött kőzetminták tudományos értéke. Egyes vélemények szerint Shepard számára presztízskérdés volt eljutni a Holdra, de az utazás tudományos célkitűzéseivel nem sokat törődött. A Cone-kráteren gyűjtött kőzetekről az elemzés során kiderült, hogy nem jellegzetes minták, és geológiai kutatások szempontjából nem igazán hasznosak.
Az Apollo-14 küldetéséről ellentmondásos vélemények láttak napvilágot. Egyes beszámolók sikeresnek minősítik az expedíciót, mivel a célul kitűzött kétszáz feladatot tíz kivételével teljesítette, mások viszont pénzpazarlásként, elfecsérelt űrutazásként tartják számon.
Az Apollo-14 küldetésének eredményeiről A Hét 1971. május 28-i száma is hírt adott.