Nem akármilyen könyvbemutatóval vette kezdetét a 10. Adventi Könyvvásár. Földes Mária regényét, A sétát először 1974-ben adta ki a Kriterion, és mivel az író abban az évben hagyta el Romániát, nem volt lehetőség, hogy rendesen bemutassák vagy terjesszék azt. 50 év után, 2024-ben a holokauszttúlélő története két nyelven – románul és magyarul – jelent meg. A szerkesztő, Tibori Szabó Zoltán és Gidó Attila történész a holokausztról, Földes Máriáról és a haláltáborok túlélőinek sorsairól beszéltek a bemutatón. Amit elhoztam megtartandó gondolatként az, hogy az emlékezés nem csak a múltnak szól, hanem a jövőnknek is, és a múlt feldolgozása minden generáció közös feladata marad.
December 12-én a kolozsvári Vallásszabadság Házában bemutatták Földes Mária A séta című regényének kétnyelvű kiadását. Az esemény házigazdái, a Kriterion Könyvkiadó és a Holokauszt- és Genocídiumtanulmányok Intézete, egy olyan művet hoztak el a közönség elé, amely egyszerre dokumentum és lírai reflexió. Az esemény túlmutatott egy hagyományos könyvbemutatón: a beszélgetések és a könyv maga is arra késztetett, hogy a múlttal való szembenézés személyes és közösségi terheit újragondoljuk.
Földes Mária, Aradon született 1925-ben, fiatalon élte át az Auschwitz-i deportálás borzalmait. E traumatikus élményeket és a kommunista diktatúra elnyomását írói munkásságában újra és újra feldolgozta. Nem pusztán túlélőként, hanem az erdélyi magyar színházi és irodalmi élet úttörőjeként vált ismertté. A séta című regénye orvosi javaslatra született: a szerző terápiás céllal dolgozta fel életének legfájdalmasabb emlékeit. A mű azonban sokkal több, mint önreflexió. Földes írásaiban az egyéni és kollektív traumák vizsgálatával arra tesz kísérletet, hogy az emberi méltóságot és ellenállást újraértelmezze.
A bemutató nyitányaként Földes Máriának a lánya, Földes Ágnes egy előre rögzített videóüzenetben beszélt édesanyjáról, akinek fiatalkorát megpecsételte az auschwitzi haláltábor. Szavai egyszerre voltak bensőségesek és felemelőek. Kiemelte, hogy az anya személyiségének szenvedélyessége és humora a regény groteszk tónusában is visszaköszön. „Ez a könyv arról szól, hogyan lehet embernek maradni a legkiszolgáltatottabb helyzetekben” – fogalmazott.
A séta cselekményének keretét egy kolozsvári gyógyító séta adja. A főszereplő a város különböző helyszínein bolyongva a múlt emlékeibe botlik. Auschwitz, a kommunista diktatúra és a személyes veszteségek mind rétegződnek ebben az emlékezésben. Tibori Szabó Zoltán, a kötet szerkesztője, a beszélgetés során kiemelte, hogy a könyv nem csupán a múlt dokumentációja, hanem egy mélyebb, filozófiai kérdésekkel teli utazás az identitás és a megmaradás dilemmái körül.
A séta idei kiadása nemcsak azért különleges, mert az eredeti, 1974-es kiadáshoz képest kicsit módosítottak a szövegen, hanem azért is, mert kétnyelvű. A könyv első felében a magyar verzió található, ha megfordítjuk a kötetet, és úgy nyitjuk ki, akkor már Vera Medrea román fordításában találkozunk Földes Mária történetével.
Tibori Szabó Zoltán megjegyezte, hogy a könyv mostani formája közelebb állhat a fiatalabb generációkhoz is, mivel Földes Ágnes módosította édesanyjának eredeti írását. Ezek a változtatások ugyan nem érintik a lényegi tartalmat, de segítenek abban, hogy a szöveg érthetőbbé és átélhetőbbé váljon.
Gidó Attila a kötetet inkább önreflexióként, visszaemlékezésként olvasta, de a könyv utószavában Tibori Szabó Zoltán regényként emlegeti. A kötet szerkesztője szerint tényleg mélyen, szubjektíven ír az emlékeiről a szerző, valóban megjelennek a reflexiói, azonban olyan keretet és „szereplőket” adott a történetnek, amik által regényként hivatkozhatunk a kötetre. Ezzel a meglátással a beszélgetés végén H. Szabó Gyula is egyetértett.
De miről is szó ez a sokat emlegetett történet? A könyv epikai részét az idegkórház és az otthon közötti gyógyséta adja, miközben szerkezetileg a beilleszkedés és a hazatalálás folyamatát mutatja be. Három alapvető élményréteg határozza meg a művet: a gyermekkor, a láger tapasztalatai és a közelmúlt eseményei, illetve azok alakjai. Ezek a rétegek egy asszociatív rendszerben vannak összekapcsolva, ezáltal alakul ki a belső, személyes egyidejűsége a történetnek.
A könyvbemutatón szó esett a A séta sorozatba való illeszkedéséről is. A könyv ugyanis második darabja annak a memoársorozatnak, amely erdélyi és magyar vonatkozású holokauszttörténeteket dolgoz fel. Az első kötet Steinmetz Aladár memoárja volt (Emlékek a náci pokolból). H. Szabó Gyula és Tibori Szabó Zoltán szerint a sorozat más történetekkel is bővülni fog.
A Kriterion sorozata mellett az erdélyi holokauszt irodalomra egyre nagyobb figyelem terelődik, több, mára szinte elfelejtett szöveget ismét kiadtak: nemrég jelent meg Harsányi Zimra naplója, illetve az elveszettnek hitt és több évtizedes lappangás után előkerült verseskötete Simon Magdának, mindkettőt a a Holnap Könyvek Kiadó jelentette meg Nagyváradon. A sort egyébként a Mentor Könyvek Kiadó indította, 2019-ben úgy döntöttek, megpróbálkoznak az első erdélyi holokausztregény, Kornis Ottó Füstjének újrakiadásával.
A táborokban tapasztalt kegyetlenségek nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is mély nyomot hagytak. A túlélők gyakran nem tudták megosztani másokkal az élményeiket, mert a társadalom nem volt hajlandó vagy képes megérteni azt a szintű traumát, amit a lágerben átéltek ők. Tibori Szabó Zoltán több holokauszttúlélőről beszélt a könyvbemutatón, példáival azt a tendenciát szemléltette, ahogy számos túlélő véget vetett az életének, miután leírta és megörökítette a táborban tapasztaltakat.
Ez nem történt másként Földes Mária esetében sem. A regény megjelenése után, Izraelbe emigrált, hogy közelebb legyen gyerekeihez. Az új környezet azonban nem hozott megnyugvást; az idegenség érzése és a múlt feldolgozatlan emlékei végül elviselhetetlenné váltak számára, 1976-ban öngyilkos lett. Tibori Szabó Zoltán szerint „Földes Mária hiába ment ki az őshazába, mert az nem az ő hazája volt”.
Gidó Attila azt is megkérdezte a kötet szerkesztőjétől, hogyan viszonyulhat egy olyan olvasó ehhez a könyvhöz, akinek nincs előzetes tudása a második világháború alatt történő szörnyűségekről. Tibori Szabó Zoltán szerint az időbeli távolság miatt nehezebben érthető meg ma a könyv érzelmi mélysége, de a megjelenített emberi sorsok, a kiszolgáltatottság és identitásvesztés olyan egyetemes témák, amikkel rezonálni tudunk.
A regénynek nem célja a dokumentarista jellegű eseményleírás, inkább érzelmi hatásával tud erős benyomást tenni a fiatal olvasók számára. A szerzői szándék láthatóan nem egy „történelmi lecke” átadása volt, hanem inkább egy emberi és érzelmi tapasztalat megosztása, ami remélhetőleg segít megérteni a nyolcvan éve történteket.
Aki jobban elmélyülne a történetben, megnézheti Radó Gyula dokumentumfilmjét, aki Földes Mária életútját vizuális formában is feldolgozta, ráirányítva a figyelmet a holokauszt és az egyéni túlélés összetett kapcsolatára. A sétának van színházi adaptációja is, a regényből Bátséva Noám (valamikor Wohl Kati néven ismert szatmári színésznő) héber nyelvű színdarabot írt, ezt az izraeli Nemzeti Színházban sikerrel játszották a 70-es évek végén, majd 1994-ben a darab magyar változatát Havas Judit mutatta be a Komédium Színházban monodrámaként.
A szerkesztő megjegyzése
Aradon született, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Kolozsváron járt középiskolába. Zsidó származása miatt családjával koncentrációs táborba hurcolták, egyedül neki sikerült Auschwitzot túlélnie. Hazatérése után a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet hallgatója volt. Az ötvenes években kezdett publikálni, főleg színdarabokat írt. 1974-ben Izraelbe emigrált, ahol a helyi lapok közölték írásait és darabjait is bemutatták. Ennek ellenére a beilleszkedés nehezen ment, férje halála megviselte, visszatérő depressziójától szenvedve 1976-ban öngyilkos lett. Férje, Földes László (1922 – 1973) a bukaresti A Hét alapító főszerkesztő-helyettese volt.
