Február másodikán közöltük („Gyakorlatilag vakon repülünk” – így tájékoztat a kormány az oltásokról címmel) a magyar Szabad Európa multimédiás felület terjedelmes, részletekre is kiterjedő interjúját a neves szakértővel Balkányi Lászlóval, az Európai Járványügyi Központ korábbi tudásmenedzserével. Azóta Magyarországon az oltáshelyzet, általában a járványhelyzet ijesztően „felfokozódott” – és talán nem tűnik erőltetettnek azt mondanunk, hogy az általános zűrzavarhoz hozzájárul a társadalom végzetes politikai megosztottsága mellett a tudatlanság, a rossz tájékoztatás, nem kevésbé a hamis nézetek, álhírek, összeesküvés-elméletek tobzódása.
Ezúttal Vovesz Tibor, az ismert újságíró-szerkesztő, a Szabad Európa budapesti irodájának vezetője faggatja a szakembert, magas szakmai színvonalon, sokunkat foglalkoztató, olykor vitatott kérdésekről. Mint az előző interjú átvételekor is, a terjedelmes szöveget kisebb elhagyásokkal közöljük.
Hogyan és miért sikerülhetett ilyen gyorsan védőoltást kifejleszteni?
A legfontosabb, hogy az oltások beadásáig tartó összetett folyamat lépéseit egyrészt felgyorsították – főleg a bürokratikus folyamatok rövidítésével. Másrészt átfedővé tették a ráfordított sokszoros emberi, szervezeti és pénzügyi erőforrások segítségével.
A preklinikai (oltáskutatási) fázis azért rövidülhetett le, mert korábbi nagyon hasonló vírusok (MERS, SARS) eredményeit elő lehetett venni a fiókból. Ez önmagában évnyi spórolást jelent.
A klinikai fázisokat (I., II., III. fázis) egyrészt átfedővé tették, másrészt a köztes eredményeket az engedélyező hatóságoknak már a vizsgálatok zajlása alatt megküldték, illetve publikáltak – ezzel maga a kutatás és párhuzamosan az engedélyezés is felgyorsult. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy az orosz vakcina vizsgálati eredményeit csak részben publikálták, a kínai eredményeket pedig egyáltalán nem.
Az engedélyezésnél vészhelyzeti vagy ideiglenes engedélyeket bocsátottak, ami egy gyorsabb procedúra. A gyártók – megfinanszírozva nagy államok, nemzetközi szerveztek (WHO, EU stb.) által – már a kutatási szakaszban felkészültek a tömeggyártásra, részben meg is kezdték azt, így volt lehetséges, hogy az engedélyek kibocsátását követően két-három héttel már oltások sokszor tízmillióit szállították le. Ezzel párhuzamosan kiépítették a logisztikai láncokat is.
Tehát szemben a sajtóban megjelenő – és jórészt politikai céllal keltett – hisztériával, ami a gyógyszergyárakat, a nemzetközi szervezeteket, az Európai Bizottságot lassúsággal vádolja, valójában soha nem látott gyorsasággal és szervezettséggel történt meg az oltásfejlesztés. De ez érthető, mindenki azonnal akar mindenkinek oltást. Egy áttekintő, még a járvány előtt készült cikk az elmúlt tíz év 116 vakcina fejlesztéséből mindössze 14-et jelzett sikeresnek, az átlag fejlesztési hossz pedig 2-4 év volt, akadt 8-10 évig fejlesztett vakcina is. Ehhez képest a COVID-19 fejlesztés valójában nagy tudományos és gyógyszeripari siker.
A két vírus közötti különbségek okozzák azt, hogy a HIV elleni védőoltás-fejlesztés évtizednyi munka ellenére sem végződött sikerrel. A virológiai, infektológiai és epidemiológiai különbségek mellett a döntő ok, hogy mivel a kellő gyógyszeres kezelést megtalálták, az AIDS megszűnt halálos betegség lenni. Változtak a kapcsolati szokások, lényegében megszűnt a nagyon erős nyomás az oltásfejlesztésre: lecsökkentek az anyagi források, ahogy az érdeklődés is. Nincs elég AIDS beteg sem, hogy a „big pharma” ezzel foglalkozzon.
Mik ezek a különbségek a két fajta vírus között?
Hogy csak a legfontosabbakat emeljem ki: a HIV vírus(ok) alapvetően retrovírusok, úgy működnek, hogy megfertőzve az ember bizonyos fajta fehérvérsejtjeit, azok sejtmagjába jutva, beírják magukat a DNS-be és így szaporodnak. Szaporodásukkal éppen a szervezet védekező mechanizmusát bénítják, ezért az általuk okozott betegség változatos formákat ölt, lassan halad előre, és évek alatt öl, ha nincsen kezelve. A HIV vírus testnedvekkel, vérrel, szoros kontaktussal (pl. szexuális kapcsolat) tud terjedni, ráadásul a HIV vírus – biológiai adottságai miatt – gyorsan mutálódik.
A SARS-COV2 (SCV2) vírus (a Covid-19 betegség kórokozója) ezzel ellentétben „sima” RNS vírus, nem íródik be a sejtek örökítő anyagába, hanem maga a sejt kezdi gyártani a vírusokat a sejtplazmában. A SCV2 vírus döntően cseppfertőzéssel terjed, a nyákhártyák (orr, légutak, majd tüdő, illetve a szem is) sejtjeiben kezd szaporodni és akut (napok, hetek alatt lezajló) betegséget okoz. Az SCV2 biológiai adottságai miatt viszonylag lassan mutálódik, de mivel emberek sok százmilliót fertőzte meg, a párhuzamosság miatt sok-sok variáns van már.
Miért mutálódik a vírus, összefügg-e egy agresszívabb variáns megjelenése a megindult védekezéssel, az oltási kampányokkal?
A vírusmutáció természetes, állandó folyamat, ami a vírusreplikáció természetéből adódik. Úgy kell elképzelni, mint amikor kódexmásolók egyenként másolták a könyveket, és betűhibát vétettek. Ennél a hasonlatnál maradva, körülbelül 80.000 „betűből” áll az SCv2 vírus RNS genomja, ha ezekből másolási hiba, vagy például egy kozmikus sugárzásból beeső részecske vagy más ionizáló sugárzás miatt (például ilyen a Röntgen, de nem ilyenek az 5G, a WIFI, vagy a Bluetooth sugárzások, hiszen ezek nem ionizálnak, nem tudnak mutációt okozni) egy-egy „betű” változik, a „szavak”, a „mondatok” – azaz megtermelt vírus partikulák, fehérjék stb. – legtöbbször „érthetőek” maradnak. A lakosságban számos variáns kering, ha ezek egy betegben találkozva replikálódnak, akkor, nagyon ritkán, jön létre a rekombináns új vírus variáns, ami veszélyesebb lehet. Ilyen például a dél-afrikai vagy az angliai variáns.
Milyen irányban változhat a vírus a mutációk során? Mennyire befolyásolja a változás a vírus veszélyességét?
A fentiek szerint a vírus egy jól számítható, viszonylag lassú sebességgel, de mindig véletlenszerűen mutálódik „betűnként”, és ugyancsak véletlenszerűen, de ritkán rekombinálódva, ugrásszerűen változik. (…)
A véletlenszerű változatok közül (evolúciós szemlélettel élve) elsősorban azoknak a variánsoknak van előnye, melyek könnyebben terjednek, és másodsorban pedig azoknak melyek enyhébb betegséget okoznak. Ha ugyanis az okozott betegség súlyosabb, a beteg izolálódik, nem mozog, meghal, akkor az a vírus változat nem tud annyira terjedni. Így lett vége végül a spanyolnátha-járványak is.
Szerencsétlen esetben a jobb terjedés súlyosabb betegség okozásával kombinálódik. Lehet, hogy most ilyen helyzet van a dél-afrikai variánssal. De ez mindig átmeneti, hosszú távon a gyengülésnek van evolúciós előnye. Erre példa a velünk élő, közönséges náthát okozó más koronavírusok. Lehet, hogy pár száz évvel ezelőtt ezek is súlyos(abb) betegséget okoztak, de mára együtt élünk velük.
Meg lehet-e becsülni, mennyi időre ad védettséget az oltás?
Megbecsülni lehet, pontossága azonban kérdéses. A jelenlegi variánsokkal szemben a konszenzus (korábbi, hasonló oltások analógiája alapján) az, hogy a védettség nagyjából fél-egyéves időszakra nagyon jó eséllyel megmarad, esetleg tovább is.
De jöhetnek új, lényegesen változó tulajdonságú variánsok (ezek nagyon ritkán, de előfordulnak, pl. most a dél-afrikai, ami rekombináns variáns). Ezért tudományos biztonsággal nem lehet a kérdést megnyugtatóan megválaszolni. Figyelni, mérni kell és ez a munka zajlik is folyamatosan, nagy erőkkel. A különböző oltások esetében valószínűleg különböző lesz a védettség hossza. Ez a helyzet kezelhető, ahogy az évente adott influenza oltásoknál is.
Milyen betegségcsoportoknál vagy állapotoknál kell elővigyázatosnak lenni az oltásfajták kiválasztásánál?
Erre nincs egyelőre oltásonként meglévő taxatív, kimerítő lista. A korrekt módon engedélyezett vakcinák esetén a szabványos használati előírás elég és megfelelő információt ad a kezelőorvosnak, hogy a betege kórtörténete alapján egyénileg döntsön. Nem csak egy kórkép, betegség megléte, hanem annak állapota, stádiuma, az éppen adott kezelés (pl. szteroidok vagy más az immunrendszer reakcióját befolyásoló gyógyszerek) is számítanak.
A nem szabványos dokumentációjú vakcinák esetén a döntés nehezebb. Az adatok gyűjtése azonban folyamatban van, és a kép napról napra változik, a gyógyszergyártók is pontosítják az alkalmazási előírásban foglaltakat.
Volt-e példa korábban hasonló oltási kampányokra, milyen tanulságokat lehetett átültetni, mennyiben kell ennek a Covid elleni kampánynak másnak lennie?
Számos sikeres, kevésbé sikeres és sikertelen példa is van. De például a kanyaró vagy a gyermekbénulás elleni kampányok sikere, a fekete himlő teljes eltűnése mutatja, hogy kellő szervezettség, kitartó nemzetközi együttműködés, politikai akarat és gazdasági erőforrások együttesével sikeres kampányokat lehet végigvinni. A tudomány és a gyógyszeripar képes erre, ha nem azonnal is, de az eddigiekhez képes nagyon lényegesen felgyorsulva, hiszen a tudomány halad, a technológia fejlődik.
Milyen lehetőségek vannak országos kampányok lebonyolítására? Kik adhatják be az oltást, hol érdemes oltási helyszíneket felállítani?
Csak országos, sőt még inkább csak országok fölötti, nagyrégiókban, a világban összehangolt kampánytól várhatunk megoldást. Szigetszerűen ez megoldhatatlan – és minden ellenkező sajtó- és politikai habveréssel szemben – ez folyamatban is van, ha messze nem is a lehető legjobban, leggyorsabban, ilyen például a COVAX együttműködés.
Az egyes, országos vagy kisebb régiós kampányoknak alkalmazkodniuk kell több tényezőhöz: az ország által választott oltási stratégiához; a konkrét oltóanyag megkövetelte logisztikához; az oltás beadás szervezési, helyszíni és arra képes személyzet elérhetőségi kapacitásaihoz; a beoltandók elérhetőségéhez, feltalálhatóságához. Tehát valójában nem lehet egyetlen nagy kampányt szervezni, hanem egy jól átgondolt „kampány-mozaikra” lenne szükség. Ennek kidolgozására (nem beszélve az előző évekről) legalább a nyár, az ősz rendelkezésre állt, ennek nyomát nem látjuk, ehelyett kapkodás és napi változások vannak szinte minden elemben.
Tehát mind a helyszíneket illetően, mind az otthoni beadást illetően a döntés a vakcinától, beoltandótól, elérhető személyzettől, az elérhető helyszínek létezésétől, leterheltségétől függ. Nincs egy jó válasz. Az biztosan nonszensz, hogy a háziorvos saját hűtőtáskájával, saját jégakkuval menjen el az egy-két ampulláért, ha a helyzet nem lenne súlyos, ez egyszerűen nevetséges lenne mint ötlet.
Mennyire vált be a modern technológia alkalmazása a járványvédelemben?
Erre sincs még áttekintő jellegű adat, de számos eset-beszámoló van. A szakirodalom őrült tempóját jelzi, hogy hetente (!) 2-2,5 ezer szakcikk jelenik meg a Coviddal kapcsolatban. Ezen belül a digitális epidemiológia (az egyik összefoglaló név) keresésre is több száz találat van. Az első összefoglalók mostanában jelennek meg. Látszik például, hogy a viselhető eszközök, amelyek szívritmust figyelnek, képesek lehetnek kora fertőzöttségi jeleket kimutatni. A keresőprogramok, a közösségi média vizsgálata alkalmas (szintén korlátozottan) előjelezni a járványdinamikát. A mobil eszközökön futó applikációk hatásosan képesek az esetkövetést és a távolságtartást támogatni. A karantén szervezésben, működtetésben komoly szerepe lesz az appoknak és az általuk biztosított adatoknak. Itt a kritikus kérdés a járványvédelem és személyes adatbiztonság (privacy) ellentmondó követelményeinek egyeztetése.
