Ha immár százéves a magyar rádió, illő megemlékeznünk az első miniszterelnöki rádiós megszólalásról. Gömbös Gyula 1932. október 4-én olvasta fel rádiószózatát. (Neki még nem kellett biodíszletnek riporter, bár távoztában Beöthy Baba bemondónak egy pulit ígért…) A Népszava másnap, noha vezércikkében keményen bírálta, pontosan idézte gondolatait. „Bizalommal hívom meg e munkaterv tökéletesítéséhez és végrehajtásához minden magyar testvéremet – felekezeti, osztály- és pártkülönbség nélkül.”
Beszéde zárásául megjegyezte: „Még két mondanivalóm van: az egyik a magyar munkástestvéreink felé szól, akiket e helyről is fölkérek, vegyenek részt a kormány nemzeti munkatervének megvalósításában, amely munkaterv minden dolgozó érdekeit szolgálja. Sokan akartak és talán akarnak választófalat emelni munkás és más polgár között. Én ilyen választófalak létjogosultságát el nem ismerem…” (Erre hivatkozva tiltotta be nyolc napra a Népszava megjelenését 20-án.)
„Másik megjegyzésem azoknak szól, akik kormányelnöki megbízatásomat diktatórikus törekvésekkel hozták összefüggésbe. Nem akarok diktátor lenni, és nem is leszek az. Sértés volna ezt föltételezni egy nemzetről, amely minden körülmények között alkotmányos eszközökkel is meg tudja valósítani a maga célkitűzéseit… Azt is terjesztették rólam, hogy »Gömbös csak végszükség esetén jöhet«. Ez ellen a beállítás ellen határozottan tiltakozom. A nemzet távol van attól, hogy végszükségben legyen.”
Mostanában nem állunk ilyen jól: a Kossuth rádió több híradásában közölte, „elengedhetetlen”, hogy tavasszal is a mostani kormányra szavazzunk. NER-es már a határ…
Megjelent az Élet és Irodalom LXX. évfolyama 1–2. számának Páratlan oldalán 2026. január 9-én.
