A nagypénteki észosztón végre megtudtuk, hogy a KDNP horgony, uralma végnapjait élő miniszterelnökünk pedig ennek a kötele. Lelke rajta…
A múltban akadtak más horgonyok is. Szekfű Gyula a Három nemzedékben Széchenyi Istvánt idézte. „Okoskodásom megállapított tényezője az, hogy Magyarország mindenben nagy parlag. Magyarország nagy parlag! Ez tehát azon horgony, melyhez kötöm elemzésem fonalát. Summára összehúzva én azt hiszem, legelsőbben kebleinkbe nyúlni, eszünkhöz jönni, magunkkal számot vetni, magunkat, mint halhatatlan lelkű lényeket megbecsülni és aztán magunktól őszintén tudakolni: parlag, kopár országi és nemzeti körülmények közt vajjon fellelendjük-e földi létünk üdvét? Ha ezen magunkba szállás és körülményeink fontolóra vétele után hidegek maradunk s nem ébredez bennünk valami nemesebb vágy, melytől eredünk, de az eddigi, minden közszellem és valódi nemzeti nagyság s csak ehhez kötött nemzeti becsület nélkül is el bírjuk viselni az életet, sőt azt vélvén, erre erősen irigyel minket a világ, még kérkedünk is azzal: ám akkor éljük az időt, s üljük ünnepeinket körülbelül mint eddig. Ha pedig arra kárhoztatná a magyar hont magas hatalom, mellyel hiába küzd emberi erő, hogy maradjon parlag, maradjon kopár örökség, akkor gyújtsunk pipára!”
Az 1904. április 16-án elhunyt Samuel Smiles Önsegély című művében pedig úgy látta: „Tapasztalt tengerészek állítása szerint a legénység rendesen akkor szokott föllázadni, mikor más dolga nincs. Éppen ezért egy öreg hajóskapitány, ha már más tennivaló nem akadt, a horgonyokat fényesíttette.” Most is…
Mefjelent az Élet és Irodalom LXX. évfolyama 15. számának Páratlan oldalán 2026. április 10-én.
