Aktalázban ég az ország. Azok közül, akik olvassák a ki-hol-mikor-hogyant, legtöbben nem gondolják végig, hogy ma könnyűszerrel megmondhatják róluk, merre jártak, mi iránt érdeklődnek, mit mutat a bankszámlájuk, kikkel állnak kapcsolatban. Amiről kiinduló adatot találnak, az ugyanennek primitív, barkács változata, csakhogy gépek helyett többnyire emberek hozták létre, különböző okokból, más-más szinten, kényszerből, lelkesen, óvatosan vagy számítóan. Mindez azonban nincs ott, ahogy a megbízó állam és adatfogyasztói is diszkréten a háttérben maradnak.

Kár. Pedig már sokkal előttünk világos volt ez, József Attila 1935-ben Levegőt! című költeményében megírta: „Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor, miért, kinek. / Aktákba irják, / miről álmodoztam / s azt is, ki érti meg. / És nem sejthetem, mikor lesz elég ok / előkotorni azt a kartotékot, / mely jogom sérti meg.” Két év múlva a megoldást is versbe tette: „föl kéne szabadulni már!”

Megjelent az Élet és Irodalom LXX. évfolyama 46. számának Páratlan oldalán 2026. november 13-án.