Előrebocsátom: tisztelem a keresztény embert, mert ha e hit szerint él, valóban tisztességes és jó szándékú, s a legkevésbé sem erőszakos.
A Szabadság-szobor talapzatára került kereszt – ahogy az lenni szokott – pár hétre felkavarta az állóvizet, de mára csak a nagy csönd maradt. Egyezzünk meg abban, hogy szokatlan, ha világi szobor elé kerül egy vallási szimbólum. Rétvári Bence KDNP-s belügyi államtitkár szerint ugyan „kereszténységünk legfőbb szimbóluma”, de ezzel egyből kizárja azt a néhány milliárd embert, aki nem katolikus, vagy csak papíron az. Ez hazánkban is a népesség többsége. A hívők közül ide kerülnek még a görögkatolikus és a keresztyén felekezetek is.
A szabadság jelképe elé tenni sem igazán keresztényi cselekedet, mert a kereszt jegyében sok tízmillióan haltak meg, szenvedtek rabságot, elnyomást, hátrányt. Az persze igaz, ez nem Krisztus szellemében, hanem csak neve és jelképe felhasználásával történt.
Vagy higgyük azt, hogy Pilinszky János Juttának című leveléből jutott a keresztállítók eszébe az idézet? „Latrokként – Simone Weil gyönyörű szavával / – tér és idő keresztjére vagyunk mi verve emberek.”
Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 39. számának Páratlan oldalán 2025. szeptember 26-án.