Sokan töprengenek, miként lehetséges, hogy a kormányközeli közvélemény-kutatók rendre a kormánypártok biztos előnyét mérik, a többiek meg éppen fordítva.
Javaslom, szálljunk le a földre. Ha feltételezzük, és legyünk jóhiszeműek, hogy egyik intézet sem torzít, akkor ennek valós oka lehet. De mi? Olyan országban, ahol egy-egy ellenzéki lájkolásért, demonstrációs részvételért, véleményért fegyelmit adnak vagy munkahelyről bocsátanak el, jobb, ha semmin nem lepődünk meg. Ugyanis – néhány ünnepi szónokkal ellentétben – a választók sokasága nem hősökből áll, ők leginkább túlélni szeretnének. A tájékozottabb megkérdezettek 10-20 százaléka ismeri fel, hogy az őt faggató közvélemény-kutató NER-közeli, így aztán azt mondja neki, amit az hallani szeretne: ez mutatkozik meg az eredményekben. Hívjuk talán elmérésnek.
Megjelent az Élet és Irodalom LXX. évfolyama 7. számának Páratlan oldalán 2026. február 13-án.
