Bacsó Péter filmjét először 1979-ben láttam Nyíregyházán, akkor még nem tudtam, hogy tízévnyi betiltás után… A tartalékos tiszti képzésen valamelyik társunk hívta fel a figyelmünket, s mi a mostoha körülmények – a filmnegyedenként zajlott gépszünetek – ellenére is végig élveztük.
A napokban az egyik köztévén már csak az utolsó perceket csíptem el, mint kiderült, a 2018-as restaurálásban. Ennek a végéről is hiányzott a jelenet, melyben Virág elvtárs, az ávós tiszt zsúfolt villamosra kapaszkodik fel. Néhány szó után az őt felsegítő Pelikán Józsefnek nagyjából azt mondja: – Kellünk mi még maguknak is. – Ebben nem vagyok olyan biztos – feleli az akasztás helyett szabadult gátőr. Az 1979-es vetítés óta ezt nem látom, hiába hirdetik cenzúrázatlan változatnak. Csak nem Aczél György szelleme jár vissza?
Megjelent az Élet és Irodalom LXX. évfolyama 27. számának Páratlan oldalán 2026. július 3-án.
