Alekszej Greszko egy jekatyerinburgi kávézó tulajdonosaként lett Alekszej Navalnij irodavezetője Oroszország negyedik legnagyobb városában. Meglehetősen kalandos módon sikerült Németországba kerülnie, ahol folytatja az orosz ellenzék körében végzett tevékenységét. A #Moszkvatér részére az orosz ellenzéki fiatalok Neckar-parton tartott piknikjén adott interjút, miután a különböző városokból Heidelbergbe érkezett orosz fiatalokkal megvitatta az aktuális politikai helyzetet. Akkor nézzük, hogyan gondolkozik a jelenlegi helyzetről egy Németországba emigrált orosz ellenzéki, aki szerint az igazi patrióta most Oroszország vereségéért szorít.
Posta Ákos István interjúja a #moszkvater.com számára
– Hogyan került Németországba?
– Teljesen normális és legális politikai tevékenységet végeztem Alekszej Navalnijnak Jekatyerinburgban. Egyáltalán nem terveztem, hogy elmeneküljek az országból. De Navalnij megmérgezését követően egyre inkább szűkült a tér a segítőinek is. Először akkor tartóztattak le, amikor Navalnij testvérével együtt vártunk rá a repülőtéren. Ezt még három letartóztatás követte, és amikor legutóbb kikerültem, az ügyvédem javaslatára külföldre távoztam. Mivel a feleségem és én is beszélünk németül, és egyetemi éveink alatt töltöttünk időt Németországban, úgy döntöttünk, hogy itt fogunk letelepedni.
– Milyen jelenleg Oroszország helyzete személyes szemszögből és a nemzetközi politikai térben?
– Nem vagyok külpolitikai szakember, Oroszország helyzetét ugyanakkor katasztrofálisnak tartom. Minél tovább tart ez a helyzet, annál rosszabb, ezért remélem, sőt, annak ellenére, hogy orosz állampolgár vagyok, kívánom, hogy az orosz hadsereg minél hamarabb egyértelmű katonai vereséget szenvedjen el. Ez patriotizmus, és jót tenne az országnak, az ország népeinek.
– Ki követhetné Putyint az ország élén? Jelenleg a konzervatív erők megerősödése látszik a liberálisok visszaszorulása mellett. Milyen irányt vehetne az ország, ha Putyin kikerülne a hatalomból?
– Az, hogy ki jöhetne Putyin után, puszta spekuláció, mivel egyszerűen nincsenek meg annak a feltételei, hogy Putyin csapata kiessen a hatalomból. Nem belátható, hogy ez mikor és hogyan következik be, ki jöhetne utána. Azt azonban el tudom mondani, hogy én milyen jövőt szeretnék Oroszországnak. Nem az a lényeg, hogy konkrétan ki jönne utána, hanem, hogy milyen politikusi karakter. Olyan jöjjön, aki tiszteletben tartja Ukrajna szuverenitását és területi egységét, és visszaállítja a 2014 előtti állapotokat, beleértve a Krím visszaadását is. Olyan elnök kell, aki nem a saját népének magyaráz be mindenfélét a rozsdásodó államigazgatás helyzetének tényleges megoldása helyett. Hogy mi lesz az utolsó csepp a pohárban, még nem tudjuk. Az új vezetőnek azonban majd reformokat kell véghez vinnie. Gazdasági, politikai és jogi területen egyaránt. A bíróság reformját például Navalnij kidolgozta a 2018-as választási programjában, tehát már megvan. Olyan elnöknek kell jönnie, aki demokratikus választáson nyeri el a szavazópolgárok bizalmát.
– Navalnij korábban azt nyilatkozta a sajtónak, hogy ő se adná vissza Ukrajnának a Krím-félszigetet…
– Ezt a kijelentését kiragadták a kontextusából. Soha nem mondott ilyet! Azt mondta, hogy Krím egy nehéz kérdés. Azóta azonban a kérdés leegyszerűsödött. A háború kitörése óta Oroszország magát egyértelműen brutális agresszorként mutatja, és nincs morális joga ukrán területre. Az a terület ugyanis mindig Ukrajna volt, soha nem Oroszoroszág.
– Ha kronologikusan nézzük, milyen volt az élet Jekatyerinburgban a szovjet időkben, Jelcin alatt és most, Putyin idején? Saját szemszögből nézve hogyan alakult a város, mint élettér?!
– Ez egy nagyon jó kérdés, és rengeteg múlik a személyes tapasztalaton, értékrenden. Ha valakit csak a gazdaság és a város infrastrukturális fejlettsége érdekli, akkor most Jekatyerinburg gyakorlatilag Oroszország legszebb és legfejlettebb városa, különösen a kilencvenes évekbeli állapotokhoz viszonyítva. Nekem azonban a szabadságjogok is mindig is nagyon fontosak voltak. Fontos, hogy mindig kimondhassam, amit gondolok. Emlékszem, hogy 1991 augusztusában, amikor egyetemre mentem, találkoztunk a barátokkal és beszéltük, hogy milyen csodálatos élet áll előttünk, hiszen beiratkoztunk a főiskolára, a Szovjetunió összeomlott, mehetünk bárhová a világba. Egyértelműen optimista volt a hangulat. Később már úgy alakult a helyzet, hogy a gazdaság és a sajtószabadság sem volt már olyan jó, de azért még mindig lehetett valamit csinálni. De az, ami az utóbbi két évben történt, az egyenesen őrület!
– Mi lehet az oka annak, hogy ez így alakult?
– Valószínűleg az, hogy a társadalom belement ebbe a „szerződésbe”, amit Putyin felajánlott: „Évről évre egyre jobbá teszem a helyzeteteket, kereshettek egy kis pénzt, vehettek autót, mehettek évente Törökországba nyaralni, de ne szóljatok bele a politikába, és ne zavarjatok a korrupcióval!” A társadalom pedig – sajnos – ezt elfogadta. Ha viszont minden politikai szabadságjogodat elveszik, és a gazdaság sem működik, akkor nagy a baj.
– Ha az ellenzéki gondolkozók elhagyják az országot, akkor ki marad?
– Az ellenzéki aktivistákat szabályosan kiüldözik az országból. A mai világban nagyon kevesen vannak olyanok, mint Navalnij, aki Oroszországban marad, sőt, külföldről is visszatér. Sok fiatal nem akar olyan helyzetbe kerülni, mint ő. De ha lehetőséget látnak az emberek arra, hogy az erős ellenzéki mozgalom részeként megbuktassák a rezsimet, akkor gyorsan fog menni.
– De nem úgy van, hogy ez az erős ellenzéki mozgalom csak a főként nagyvárosi, felső-középosztálybeli értelmiség köreiben létezik, a vidéki Oroszországban pedig még nyomokban sem?
– A lakosság általában véve elégedetlen Putyinnal. Ez a választásokon is látszott. Minden társadalmi rétegből voltak sokan, akik aktívan tettek a változásokért. Ez nem jelenti azt, hogy ők mondjuk mind konkrétan Navalnij, vagy egy másik ellenzéki vezér szavazói lennének, hanem általános politikai elégedetlenségről van szó. Meg vagyok győződve arról, hogy az oroszok többsége változást akar!
– Ön befogadott a németországi lakásába egy ukrán házaspárt, amiről a német regionális közszolgálati tv, az SWR is készített egy riportfilmet. Hogyan került ide az a család? Ismerték már egymást korábbról is?
– Ez egy orosz-ukrán család. A férj orosz, a feleség ukrán. Mivel Kijevben éltek, az orosz állampolgárságú férj is megkapta a lehetőséget, hogy együtt jöhessenek Németországba. Korábbról ismertük egymást, üzleti partnerként, mivel a férj tervezte informatikusként a jekatyerinburgi kávézóm számlázási rendszerét. De már nem is laknak nálam. Egy hónap után találtak lakást, munkahelyet. A gyereket beiratták az iskolába, ők maguk pedig integrációs kurzusra járnak.
– Nem tart attól, hogy a kezdetben Ukrajnát lelkesen támogató Nyugat belefárad, és úgy otthagyja, mint mondjuk Afganisztánt vagy Irakot? Ami az Oroszországon belüli belső ellenzékre is negatívan hatna…
– A Nyugat nem egységes. Vannak országok – mint Lengyelország, a balti államok, Anglia – , amelyek nagyon erőteljesen támogatják Ukrajnát, és Oroszországnak is egy új Marshall-segélyt akarnak. Franciaország, Németország, Olaszország jelenleg vonakodik erős, konkrét, egyértelmű lépéseket tenni. És vannak országok, mint Magyarország, Szerbia, amelyeknek a vezető politikusait vagy megvették, vagy úgy gondolják, hogy a jelenlegi helyzetben ki tudnak valami előnyt zsarolni az országaik számára. Ez bosszantó, ezért fontos, hogy igyekezzünk meggyőzni a politikusokat. Én ma például Frankfurt am Mainban voltam, ahol ellenzéki, CDU-s politikusokkal beszélgettem a helyzetről. Követeltük a szankciók bővítését, és nehézfegyverzet szállítását. Továbbá az orosz civil társadalom támogatását is!
– Milyen most azoknak az embereknek a helyzete, akik orosz útlevéllel élnek Nyugaton? Elvégre az országspecifikus szankciók őket is sújthatják. (pl. bankszámlák használatának ellehetetlenülése) Milyen megélni ezt a helyzetet? Mennyire éri diszkrimináció az oroszokat Németországban?
– Szétbontanám a kérdést. Először is, ami a diszkriminációt illeti, engem nem ért semmilyen hátrányos megkülönböztetés. Ha vannak is szórványosan ilyen esetek, azokat az oroszországi propaganda felfújja. Másrészt mi, azok az oroszok, akik támogatjuk az ukránokat, ezzel megmentjük a nemzet becsületét! Harmadrészt engem is érint, hogy nem tudok hozzáférni az orosz bankszámlámhoz, mivel a kártyám blokkolva van. Ezt ugyanakkor úgy fogom fel, hogy ez része annak a kollektív felelősségnek, amit az egész nemzet visel a mostani helyzetért.
moszkvater
Címkép: Greszko jekatyerinburgi kávézójában
Forrás: #moszkvater, Újnépszabadság
