Einsteinnek három gyermeke volt.
A legidősebb egy Lieserl nevű lány volt. A világ nem vett tudomást a létezéséről, amíg 1986-ban fel nem fedeztek egy köteg levelet Einstein és első felesége között. A levelekben említést tettek egy 1902 körül született lányról. Ennek a gyermeknek a sorsa ismeretlen, de valószínűleg nagyon fiatalon meghalt.
Einstein második gyermeke egy Hans Albert nevű fiú volt, aki mérnöki doktorátust szerzett, egyetemi tanár és a hidraulika elismert szakértője lett. Nyilvánvalóan nagyon intelligens volt, bár nyilvánvalóan nem volt egészen apja szintjén.
A harmadik gyermek szintén egy fiú volt, Eduard, aki ígéretesnek mutatkozott, de huszonegy éves korában skizofrénia támadta meg. Élete hátralévő részét többé-kevésbé hosszú időszakokban pszichiátriai intézetekben töltötte. Forrás: Quora
Ki lehet mondani, hogy a korszakalkotó elméleti fizikus, minden idők egyik legnagyobb koponyájának utódai nem „örökölték” az ő magas intelligenciáját? Hogy van ez? – teszi fel a kérdést szintén a Quora felületen Adrien Lucas Ecoffet komputerszakértő, klinikai pszichológus. Válasza a következőkben foglalható össze.
Bizonyos mértékig örökölték! De előbb lépjünk egy kicsit hátrébb, és beszéljünk az IQ örökölhetőségéről.
Az IQ nagymértékben öröklődik, és ezt nagyrészt a gének határozzák meg (a legtöbb becslés szerint 50 százalék és több mint 70 százalék között, egyes becslések szerint akár 90 százalékban is). Van azonban néhány dolog, amit figyelembe kell venni, amikor kivételesen intelligens emberekről beszélünk.
Először is ott van az a tény, hogy Einstein gyermekei az IQ-jukat nyilvánvalóan az anyjuktól is örökölték. Nos, Mileva Marić, Einstein első felesége is okos volt. Valójában ő is hozzájárult Einstein néhány munkájához. De ha feltételezzük, hogy kevésbé volt okos, mint Einstein, akkor ez is egy olyan tényező lett volna, ami a gyerekek IQ-ját lefelé vitte.
Másodszor, ott van az átlag felé való visszafejlődés fogalma. Ez azt mondja, hogy ha mindkét szülőnk kivételes egy bizonyos szempontból, akkor valószínűleg mi is kivételesek leszünk abban a tekintetben, de nem annyira, mint a szüleink. Tehát ha mindkét szülőd zseniális, lehet, hogy te is ugyanolyan okos leszel, mint ők, de lehet, hogy még okosabb is, mint ők, de valószínűbb, hogy elég okos leszel, de nem egészen olyan okos, mint ők.
Most pedig térjünk át Einstein leszármazottaira. [Házasságai: Mileva Marić (1903–1919), Elsa Löwenthal (1919 –1936)]
Azt kell megérteni, hogy az Einstein családot egészségügyi problémák gyötörték. Einsteinnek ugyanis három gyermeke volt: Lieserl, aki csecsemőkorában meghalt (valószínűleg egyéves korában). Az intelligenciájáról nyilván nem sokat lehet mondani.
Eduard ígéretes orvostanhallgató volt, de aztán skizofrénia kezdett kialakulni. Élete nagy részét intézetben töltötte, a primitív kezelési módszerek, amelyeknek ki volt téve, mélyen befolyásolták kognitív képességeit.
Végül ott van Hans Albert Einstein. Ő „elég zseniális” ember, tudós volt. A Berkeley Egyetem hidraulikai mérnöki professzoraként a világ legjelentősebb szakértője az üledékszállításnak. (Ötven éve halt meg.) Ez talán nem hangzik olyan lenyűgözőnek, mint az apja eredményei, de ettől még elég okos embernek számít.
Hans Albert gyermekeinek ismét sok olyan egészségügyi problémája volt, amelyek az Einstein-utódok első generációját jellemezték. Hans Albertnek ugyanis négy vér szerinti gyermeke született, de közülük csak egy, Bernhard Einstein élte meg a felnőttkort.
Bernhard is elég okos fickó volt. Fizikus lett, mérnökként dolgozott a Texas Instruments és a Litton Industries cégeknél, és fél tucat amerikai szabadalmat jegyzett élete során. (Tizenöt éve halt meg.) Ez elég tisztességes, bár messze nem olyan nagy teljesítmény, mint a nagyapjáé.
Bernhardnak öt gyermeke volt, egyikükről sem találtam információt. Feltételezem, hogy az apjukéhoz hasonló életet éltek: normális mércével mérve elég sikeresek, dédapjukhoz képest viszont elég sikertelenek.
A helyzet a következő: egyikük IQ-jával sem rendelkezem, még Einsteinével sem, és nem akarom megítélni az életüket.
De legalábbis a tudományos eredményeiket tekintve azt mondhatnánk, hogy ez egy jó példa az átlaghoz való visszafejlődésre: a világ legnagyobb fizikusától egy viszonylag szűk tudományterület legjelentősebb szakértőjéig, egy elég jó mérnökig. Így néz ki az Einstein-vonal.
