Az olasz karmester, miután végigvezényelte az Álarcosbál-t, nekivágott a pesti éjszakának. Hajnaltájban egy hölgyet invitált asztalukhoz, akivel már több ízben táncolt.
A vendég művész – a tolmács közbenjárásával – egy ideig udvarolgatott, aztán zsebébe nyúlt, elővette pénztárcáját, és rátenyerelve, várakozásteljesen nézett a tolmácsra.
Emez néhány szót váltott a hölggyel.
– Cinquecento – mondta aztán a karmesternek.
– Trecento – mondta a vendég, mert sokallotta az összeget.
– Quattrocento – ajánlotta végül a tolmács.
Ebben megegyeztek.
