Eljött a Nagy Szerda napja, a világ pojácája utolsó nagy látványos elnöki mutatványára készül. A vereségét elismerni képtelen Donald Trump „szerdára Washingtonba hívta támogatóit, köztük erőszakos, szélsőjobboldali szervezeteket. A fővárosban komoly rendbontásra, utcai verekedésekre lehet számítani. A bukott elnök vágyai szerint „vad” demonstráció lesz. A neonáci Büszke Fiúk az interneten fegyverek becsempészéséről és az antifáéra hasonlító, megtévesztő fekete öltözékről egyeztettek. Korábbi alkalmakkor a Fekete Életek is Számítanak (BLM) hívei és az antifasiszták sem tértek ki a verekedés elől.”
Kedden, azaz tegnap, amikor őrjáratunk kezdődött, még reménykedtünk, hogy legalább sejtni lehet a Georgiai szenátorválasztás eredményét – éjjel négykor lemondtunk erről, közzétéve jelentésünket. Kedden két szenátori hely dől(t) el, de ezt sem tudjuk még, hogyan; bár korábban a republikánus jelöltek tűntek esélyesebbnek, a demokratákat felvillanyozta, hogy – ugyanúgy, mint az egész országban – sok volt a levélszavazat (amit a végén számolnak össze, dolgoznak fel), és sokan mentek el szavazni korán is. Ha mindkét helyet elviszik a demokraták, akkor a szenátusban ötven-ötven lesz a két tábor szavazatainak száma (és százalékaránya), viszont ebben ez esetben a döntő szót szavazategyenlőség esetén az Államok alelnöke mondja ki, vagyis Kamala. Kamala Harris.
Tehát ez a keddi nap tétje. Persze tudni kell, hogy „az 50-50 sem jelent mindig zöld utat, s még ebben az esetben sem lenne sima útja Bidennek, hogy a környezetvédelem, az egészségügy és a gazdasági reformok terén megvalósítsa kampányígéreteit. Ráadásul a demokrata szenátorokon belül sincs mindenben egység, vannak olyan centristák, mint például az arizonai szenátorok, akik ellenezhetik a liberálisabb intézkedéseket. Mitch McConnell, a republikánusok szenátusi vezetője pedig már Barack Obama első ciklusa alatt is megmutatta, hogyan tudja sorozatban elgáncsolni a demokrata elnök nagyívű elképzeléseit, pedig akkor 59 szenátoruk is volt egy ideig a demokratáknak. Viszont mindkét georgiai szenátori hely elnyerésével a demokraták, nem pedig McConnell dönthetné el, hogy egyáltalán mi kerül a szenátus elé vitára. Emellett pedig jobb helyzetben lennének a bizottságokban, jóval könnyebben tudnák jóváhagyni Biden leendő kabinetjének tagjait, vagy éppen a szövetségi (vagy ha úgy alakul legfelsőbb) bírójelölteket.” Nota bene: A demokratáknak a képviselőházban megvan a többségük, és nemrég visszaválasztották a nyolcvan éves Nancy Pelosit a képviselőház élére.
Intermezzóként egy kis Watergate is összejött a ki- és beszámíthatatlan elnök jóvoltából: miután fennen hangoztatta, hogy a demokraták, Bidenék-Harrisék csalással nyerték a választást, és befolyásolták a választás korrekt lefolyását, pont Georgiával kapcsolatban őt kapták el olyasmivel, ami miatt ha elnök lenne, rögtön utána már nem lenne elnök: „Trump az utolsó napokban is szavazatszerzésre akart kényszeríteni egy georgiai republikánus vezetőt! Egy szombati, utólag kiszivárgott hangfelvétel bizonyítja, hogy az elnök arra próbálja rávenni Georgia állam külügyminiszterét, Brad Raffenspergert, aki a választások megszervezéséért volt felelős, hogy szerezzen valahonnan még 11.780 szavazatot, amivel legyőzhetné Joe Bident. A mintegy egyórás telefonbeszélgetésen Trump kér, könyörög, veszekszik és fenyegetőzik, hogy meggyőzze a magas rangú republikánus hivatalnokot. A hangfelvételt és annak teljes átiratát a Nixon elnök lemondásához vezető Watergate-botrányt is kirobbantó The Washington Post publikálta. „Én nyertem abban az államban”, győzködi Trump beszélgetőpartnerét, ismét felhozva, hogy csalások voltak, és elcsukló hangon hozzátéve, hogy igazságtalan módon ellopták tőle a választásokat. Raffensperger és jogásza végig visszautasítják, amit Trump kér, és próbálják elmagyarázni az elnöknek, hogy összeesküvés-elmélet a csalások híre, és hogy Biden előnye, az a 11.779 szavazat, az valóban létezik, valódi, nincs hamisítás. A Washington Post szerint a telefonbeszélgetésnek jogi következményei lehetnek. A kiszivárogtatás után a republikánus táborban is hatalmas a felháborodás. Adam Kinzinger republikánus képviselő Twitteren kérte párttársait, ne kövessék Trumpot a választási eredmények megkérdőjelezéséért indított háborújában.”
No de vissza a mába, a Nagy Szerdához! A vereségébe beletörődni, azt elismerni képtelen Trump (van ilyen pszichésen frusztrált alkat elég), már a cirkusszal is beéri, és nem rajta múlik, hogy az mekkora lesz. Azon az ülésen, amelyen – puszta formalitásként – a két ház jóváhagyja a novemberi elnökválasztás elektorok által már bejelentett eredményét, a tervek szerint „tizenegy republikánus szenátor, illetve külön egy tizenkettedik, továbbá legalább 140 képviselő kifogást tervez bejelenteni egy vagy több állam elnökválasztási eredménye kapcsán. Minden egyes kifogásolt eredményről külön-külön, maximum kétórás vitát tartanak a törvényhozás házai. Feltételezve, hogy hat állam, Arizona, Michigan, Wisconsin, Pennsylvania, Nevada és Georgia korábban Trump által megkérdőjelezett eredményét fogják elővenni, előfordulhat, hogy szerdán nem is végeznek. A procedúra során Mike Pence elnököl majd. Az alelnök üdvözölte a republikánus politikusok kifogásait, ugyanakkor maga is kérte, hogy utasítsák el azt a felvetést, miszerint neki jogában állna megváltoztatni a választási eredményt. Ezt egy bíróság a hétvégén meg is tette.” Iszonyatosan nehéz nemhogy ismertetni, de megérteni is a bonyolult procedúrát, eltarthat akár csütörtökbe nyúlóan. „Azt sem látni előre, hogy a járványvédelmi előírások hogyan befolyásolják majd a lebonyolítást, de hogy gyorsítani nem fogják, az biztos. Ha mindehhez hozzáadjuk az ezzel egy időbe a Capitolium tőszomszédságába szervezett Trump-párti tüntetést, akkor olyan nap elé néz Amerika, ami nem válik majd a dicsőségére.”
Nem tudni, mindez annak tünete-e, hogy az amerikai híres demokrácia – legalábbias eddigi formájában a végnapjait éli, vagy csupán egy beteg elme keltette örvény, mindenesetre „Trump demagógiája maga is egyszerre az eredménye ennek a zsákutcának és kiváltója a még súlyosabb bénultságnak. Trump részben azért kerülhetett hatalomra, mert azt ígérte, hogy mint outsider majd felrázza Washingtont és pártközi megállapodásokat köt. Nem sikerült ezt elérnie, és így hamar visszatért a paranoiához és a bűnbakkereséshez (ami addig is jellemző volt rá). Azzal, hogy konspirációs elméleteivel megmérgezte a politikai diskurzust, lehetetlenné tette utóda számára, hogy kiutat találjon az immobilitás csapdájából. Nagyon nehezen képzelhető el, hogy bármilyen republikánus törvényhozó együttműködjön Bidennel, ha a republikánus szavazók ilyen nagy számban hiszik azt róla, hogy ellopta a választást.” Tehát az elllen által elfoglalt terület klasszikus felperzselési kísérletéről van szó.
A következtetés pedig: „Minél tovább tart a paralízis, annál ingatagabbá válik az amerikai demokrácia. Az az ország, amely még az olyan alapvető kérdéseket sem tudja megoldani, mint az infrastruktúra vagy a gazdaságélénkítés, nagy valószínűséggel újból és újból Trumphoz hasonló demagógokhoz fog folyamodni. Az amerikai demokrácia fasiszta puccs nélkül is siralmas állapotban van.”
Több helyet (értsd: forrást, cikket) felkutattunk mai fárasztó őrjáratunk során, többől idéztünk is (dőlt betűs részek), a következőknek az elolvasását külön ajánljuk. És ne feledjük, kinek barátja Trump!
Molnár Gusztáv: Geonapló: A Fekete lovag
Horváth Gábor: Washingtonban forrónak ígérkezik szerda
Iván András: Most dől el, mekkora mozgásteret kap Biden
Székely Ferenc: Rémálom lesz holnap?