* Bizakodhatunk? Legyen igazuk! Mintha összebeszéltek volna – ketten és a világ vezetői –, rendkívül optimistán tekintenek már a közeljövőbe; mintha a válság után hatalmas felszabadulás, az erkölcsi, szellemi és társadalmi energiák felszabadítása következnék, szinte bibliai jólétet hozva az emberiségre.
Orbán Viktor fantasztikus első évről beszél: „Nagy idők kapujában állunk”, és az új évtizednek már az első éve is fantasztikus lehet, még akkor is, ha az első pár hónapja „nyomorúságosnak” tűnik is majd a korlátozások miatt.
Klaus Iohannis szintén felette derűlátóan nyilatkozott.
A magyar államelnök és a román miniszterelnök nem szólalt meg, legalábbis elkerülte a figyelmünket.. Előbbit sem bánjuk, utóbbinak egyenesen örülünk.
* Fontos az oltásellenes hangulat tompítása is (bár ostoba, netán félrevezetett emberek mindig lesznek), de a nagy optimizmus azért véleményem szerint azt is jelenti, hogy a vezetők nem erősen gondolnak azokra, akiknél esetleges mellékhatások lépnek fel; illetve inkább arra gondolnak, hogy a „normális mederbe” – a termeléshez, az oktatáshoz stb. – való visszatérés fontosabb, mint a statisztikailag elenyésző számú „járulékos áldozat”.
Úgy gondolom, hogy nekünk, időseknek, járulékosáldozat-jelölteknek jó lesz továbbra is ügyelnünk, a kisebb valószínűségű problémákat is igyekeznünk elkerülni. Hogy a kivárás mennyiben tartozik ezek közé, ki-ki maga döntse el.
* Egy hete Romániában. A beoltások kezdete óta eltelt kerek egy hétben 13.242 személyt oltottak be, a behozott 150 ezer vakcina behűtve várja, hogy emberbe jusson vírus ellen védőanyagot termelni. Románia lakosságának mintegy tizenhét százaléka, 3,7 millió ember hatvanöt éven fölüli, körükben magas a hajlandóság.
* Egy magabiztos publicista látlelete. Őrjáratunk során olykor, főleg homályos honi kapualjakban furcsa dolgokra, mondatképződményekre bukkanunk – és legtöbbször nem tudjuk, sírni- vagy nevetnivalóak-e. Hallga csak: „…a világpolitika irányítói szintén képtelenek eldönteni magukról, hogy kommunisták-e vagy liberálisok. Csak abban a bizonyosak, hogy ha korlátlan hatalomra juthatnak: a „Föld fog sarkából kidőlni”. 2020-ban majdnem sikerült. Nem csak a modern világ legstabilabbnak tekintett társadalma, az amerikai jutott a káosz küszöbére, lassacskán (?) nem csak a civilizáció szemete temet lassan maga alá, nem csak a vírus kerget bennünket páni félelembe, de..” Maradjon szüszpanszban, hogy de még milyen rémségek fenyegetnek, raktározzuk el mélyen a lényeget: 2020-ban „a világpolitikai irányítói”, akik „képtelenek eldönteni magukról, hogy „kommunisták vagy liberálisok”, ők a felelősek azért, hogy „a modern világ legstabilabbnak tekintett társadalma, az amerikai a káosz küszöbére jutott'”, hogy „a civilizáció szemete lassan maga alá temet”, és főlegesen azért, hogy „a vírus bennünket páni félelembe kerget”. Megvan a bűnös! DE… legalább ne keresnék tovább…
* OJ Budapesten… Miért? Hogyan? És főleg mikor? Vasárnap reagálások születtek a nagyinterjúra, amelyet ebben a témában Orbán Viktor miniszterelnök a Nemzeti Sportnak adott. (Az év utolsó napján megjelent szöveget szemelvényesen az Új Hét is közölte.) Az Infovilág szerzője, Földes Péter cáfolja a „belső merénylet” tételt.
Egyebek mellett megállapítja: „Orbán rosszul emlékszik: nem egy „belső merénylet”, hanem Orbán Viktor kormánya vonta vissza az olimpiai jelentkezést. Népszavazás lett volna ugyanis a kérdésről: 2017-ben, a Momentum kezdeményezésére és a többi ellenzéki párt tevékeny közreműködésével, rövid idő alatt 266 151 aláírás gyűlt össze. Nem az olimpia megrendezése ellen, mert nem is ez volt a kérdés. Arról kérdezték (volna) a fővárosiakat, hogy akarnak-e Budapesten olimpiát. Lehetett (volna) igennel és nemmel is válaszolni. Ám a kormány megijedt a népszavazástól, s visszavonulót fújt. Pedig, ez lett volna az igazi nemzeti konzultáció, s nem a milliárdokba kerülő parasztvakítás, melynek során leveleket küldözgetett polgárainak a kormány. (…) Amúgy meg, minden ellenkező híreszteléssel szemben a budapestiek nem ellenzik az olimpiát. Örülnének annak, ha a magyar sportolók hazai közönség előtt mérkőzhetnének meg másokkal az aranyakért, és nemes küzdelemben győznének. Szeretnék, ha az egész világ látná, hogy mi magyarok milyen jók és tehetségesek vagyunk. Rendezésben, versenyzésben, mindenben.
Csak előbb még meg kellene oldani néhány problémát. Nem nagy dolgokról van szó, kizárólag olyanokról, amelyek tisztességes hozzáállással orvosolhatók lennének. Mindössze sok pénz kell hozzá, és még több idő. És mindenekelőtt, elhatározás. Jó lenne például, ha megszűnnék a szegénység. Vagy, legalábbis, látványosan mérséklődnék. Lehetőség szerint a gyerekek nyomorát kellene először felszámolni, utána a felnőttekét. (…) Még az olimpia előtt kellene költeni valamennyit az oktatásra. Nem keveset, sokat. (…) Aztán, ha már az oktatás rendben van, jöhetne az olimpia. Persze, csak akkor, ha a kórházakban lesz elég orvos és ápoló, kötszer, gyógyszer és ágynemű, nem maradnak el pénz- és szakemberhiány miatt műtétek, s nem csak papíron, vagy a szólamok szintjén rövidülnek az elviselhetetlenül hosszú várólisták.(…) És a korrupcióval is kezdhetnének valamit azok, akiknek az volna a dolguk, hogy ne lehessen lopni, de legalábbis, következmények nélkül semmiképp. Hogy az erre hivatott illetékesek ne pártolják, hanem üldözzék a bűnt. (…)” Elég kemény. Igen, a prioritásokról van szó.
* Mit tudunk Uruguayról? A Wikipédia sok mindent tud, és akkor (egy darabig, amíg nézzük, majd utána még egy kis ideig) mi is. „Uruguay (hivatalos neve: Uruguayi Keleti Köztársaság, spanyolul: República Oriental del Uruguay) dél-amerikai ország. Észak-északkeleten Brazíliával, nyugaton Argentínával, délen-délkeleten az Atlanti-óceánnal, illetve annak La Plata nevű öblével határos. Fővárosa Montevideo, hivatalos nyelve a spanyol. Uruguay a második legkisebb független ország Dél-Amerikában Suriname után. Uruguay neve guarani nyelven azt jelenti: a festett madarak folyója”. Tehát guarani nyelven… Amit eddig is tudtunk, hogy nagyon alacsonyan fekszik (Hollandia! tengerszint!), hogy ott sosincs fagy, hogy lakossága alig 1990-re érte el a hárommillió főt, s ma sem több negyedfél milliónál. Hogy legalább annyira „olasz” (értsd az olasz származásúak arányát az összlakosságon belül), mint Argentína (Maradona, Messi, Bergoglio!) És hogy volt, 2010 és 2015 között, egy fantasztikus (rokonszenves, kalandos sorsú, szerény, szegénységéhez ragaszkodó ) elnöke, José Mujica, akinek megindító beszéde (2012-ben, a G20 találkozón) az emberi szellem egyik csodálatos dokumentuma.
* És mit tudunk Luis Suarezről? Hát például azt, hogy Uruguay futballban nagyhatalom, a legkisebb nagyhatalom. Nem kell a Wikipédiához fordulnunk ahhoz sem, hogy visszaemlékezzünk: ez az a kapafogú uruguayi játékos, akit vébémeccsen állítottak ki, mert – visszaesően – megharapta ellenfelét. (Mint a viccben: „– Látom, megkívántad ezt a zsíroskenyeret. Kérsz egy harapást? – Kérek. – Bodri, gyere!) Akkor sokan azt hitték, vége Suarez pályafutásának, de a FIFA okosabb volt; egy focipályán ugyebár sok minden megtörténhet, még az is, hogy egy játékos megdicsőül, miután kézzel juttatja hálóba a labdát. Nos, most, vasárnap, ez a kemény fickó négy napon beül másodszor rúgott győztes gólt, s ezzel a hat ponttal meg a töretlen jó formájának és Suarez további góljainak köszönhetően a csapata – véleményünk szerint – behozhatatlan előnyre tett szert, s megnyeri a spanyol bajnokságot. Az idényt Luis Suarez a Barcelonában kezdte, de most Messiék legfeljebb másodikok lehetnek a végén. Ugyanis a Barca eladta (kiadta!) Suarezt – az Atlético Madridnak. Ahol „ontja a gólokat”. Tanulság? Tanulság természetesen nincs. A futballban minden megtörténhet, kivéve, hogy bármi általánosítható legyen.
*Koronás viccek. Többet is találtunk egy máig ismeretlen lelőhelyen, ahova őrjáratunk … hm.. felüdülni vonult el, íme az egyik, elég találó…
Felkérünk minden kormánypárti szavazót, keresse fel a hozzá legközelebb eső stadiont a gyógyuláshoz, és/vagy a templomokat, ahol a papok kézrátéttel meg szentelt vízzel gyógyítanak…