Orhan Pamuk

„Salman Rushdie támadója állítása szerint csak pár oldalt olvasott a Sátáni versek
című műből”

Orhan Pamuk

A radikálisok által szintén megfenyegetett, irodalmi Nobel-díjas (2006) török író a
Salman Rushdie elleni támadás nyomán arra buzdít, hogy ne lazítsunk a biztonságon, és
óvakodjunk attól, hogy “a szavakra szavakkal válaszoljunk”.
„Az elmúlt húsz év során többször is beszélgettem olyan írókkal, akik halálos
fenyegetéseket kaptak, különösen ‘iszlamistáktól’ vagy ‘iszlám szélsőségesektől’. Én is a
fenyegetettek közé tartozom. Az elmúlt tizenöt évben a török kormány által kijelölt
testőrök védtek a közéletben. Nem számít, mennyire barátságosak a testőrök, vagy
mennyire igyekeznek nem feltűnni, az élmény nem kellemes. Saját példámból tudom,
hogy a fokozott veszély első néhány éve után a védett író azt akarja hinni, hogy ‘a
legrosszabbnak vége’; talán már nincs szüksége testőrökre, és visszatérhet korábbi szép és ‘normális’ életéhez. A legtöbbször ez nem reális döntés.
Néhány barátom, aki tudja, hogy ezt a cikket írom, figyelmeztetett, hogy legyek óvatos,
még akkor is, ha testőrök védenek. Amikor egy írót fizikai támadás ér, mindenki arról kezd beszélni, hogy a szavakra szavakkal, a könyvekre újabb könyvekkel kell válaszolni. De van-e értelme ennek a régi mondásnak? Általában azok, akik meghúzzák a ravaszt vagy a kést forgatják, nagyon kevés könyvet olvastak életükben. Ha több könyvet olvastak volna, vagy abban a helyzetben lettek volna, hogy maguk is írjanak egyet, vajon képesek lettek volna ilyen erőszakra?

Salman Rushdie


Ha elismerjük a társadalmi osztálykülönbségek szerepét – a másod- vagy harmadosztályú állampolgárság érzését, a láthatatlanság, a képviseletlenség, a jelentéktelenség érzését – az írók, a könyvek és a véleménynyilvánítás szabadsága elleni
ilyen kegyetlen támadásokban, az nem ássa alá a véleménynyilvánítás szabadságának
védelmét. Éppen ellenkezőleg, az ilyen fenyegetések és támadások mögött gyakran
meghúzódó kulturális és osztálykülönbségek és nacionalista ellenérzések felidézése csak
megerősítheti a véleménynyilvánítás szabadsága iránti elkötelezettségünket.
Az is lehangoló, hogy a Salman Rushdie ellen elkövetett szörnyű támadás nemcsak
Iránban, hanem számos más muszlim országban is helyeslést, tapsot és feltűnő örömöt
váltott ki. A muszlim országokban azok, akik őszintén sajnálják és elítélik a támadást, ezt
csak zárt ajtók mögött és barátok között nyilvánítják ki, és még azok sem hajlandók
megszólalni, akik amúgy a szólásszabadságot védik.”

El Pais

Forrás: Újnépszabadság