Tegnap délután a Határok nélkül című műsorban figyelemre méltó mondat ütötte meg a fülemet. Szijjártó Péter külgazdasági miniszter Sepsiszentgyörgyön a budapesti kormányzat támogatásáról biztosította az erdélyi magyarságot. A Magyar Rádió tudósítója bevágta Kelemen Hunor mondatát is, a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség elnöke szerint „Azt, hogy a közösségi oldalakon mi történik, a politika nem tudja befolyásolni.”
A hangharapásból nem derült ki, vajon a rádiósok miért éppen ezt tartották fontosnak kiemelni. Azért-e, mert a fideszesített erdélyi magyar sajtóból egyedül a digitálisban lehet még ellenvéleményt nyilvánítani? Vagy pedig azért, mert az elnök úr próbált elhatárolódni azoktól, akik az RMDSZ által is sugallt propaganda hatására a közösségi oldalakon ütik-vágják ama erdélyi értelmiségieket, akik nem értenek egyet Orbánék terjeszkedésével? Meg azzal, hogy az RMDSZ feladta a jóindulatú semlegességet, amellyel hagyományosan viszonyult a magyar kormányokhoz. Nem lepődnék meg a nekivadult hívektől való elhatárolódáson sem, ez ugyanis a kampányoló politikusok kedvenc időtöltése.
Gyurcsány Ferenc például évértékelőt tartott a múlt héten, és a korábbi kétértelmű célozgatások után végre leszögezte, hogy a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok közös miniszterelnök-jelöltje Márki-Zay Péter. Majd burkoltan megkérte a Dobrev Klára előválasztási veresége óta nekikeseredett DK-szavazókat, hogy a közösségi oldalakon ne szidják túlságosan a hódmezővásárhelyi polgármestert. De van még egy értelmezési lehetőség: a magyar politikai elitet idegesíti, hogy miközben sikerült megrendszabályozni a hagyományos sajtót (az újságokat, a rádiókat és a tévéket), a digitális sajtóban sokáig tehetetlennek bizonyult.
Választott politikusaink némi hepciáskodás után lemondtak a közösségi oldalak törvényi korlátozásáról, és befizetnek inkább a közösségi médiába. A beszédes nevű „civil” szervezet, a Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft például több mint 600 millió forintot költött arra, hogy fölerősítse a kormányzathoz közel álló véleményformálók hangját. Az ellenzéki pártok szerényebb anyagi forrásaikból a civil véleményformálók helyett a saját vezetőiket fizetik be. Ezzel magyarázható a főpolgármesteri hivatal költségvetéséből támogatott Karácsony Gergely elégedettsége: „A Facebookon kihozzuk nagyjától nullára a meccset.” (ATV, 2022. január 6.)
Tíz mondat a közösségi médiáról
Van egy felület, amit nem ural a Fidesz, ez a közösségi média. (Tóth Bertalan szocialista politikus, InfoRádió, 2016. december 6.)
A közösségi háló olyan, mintha minden idióta kapna egy szócsövet. (Náray Tamás divattervező, ATV, 2017. október 7.)
A szociális média, vagy hogy hívják ezt az internetvilágot. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2018. január 19.)
A közösségi médiában 90 százalék fölött van a balliberális tartalmak aránya. (Kovács István, a Megafon Központ igazgatója, Magyar Nemzet, 2020. augusztus 14.)
Közösségi média nélkül nem fogunk választást nyerni. (Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója, Magyar Nemzet Online, 2020. augusztus 15.)
Az online közösségi platformok megjelenése megteremtette annak lehetőségét, hogy a polgárok véleménye, vitája a kapuőrök nélkül juthasson el a nagy nyilvánossághoz. (Schiffer András volt LMP-politikus, 24.hu, 2021. január 26.)
Orbán genetikailag olyan, hogy nem fog már rászokni a közösségi médiára. (Stumpf István volt kancelláriaminiszter, Telex.hu, 2021. február 9.)
A teljes magyar médiát uralni vágyó Orbán ma már nagyon is odafigyel a közösségi hálóra. (Fábián András publicista, Újnépszabadság.com, 2021. július 5.)
A baloldalt gyakorlatilag porrá zúztuk a közösségi felületeken. (Rákay Philip publicista, Origo.hu, 2021. november 19.)
Azt, hogy a közösségi oldalakon mi történik, a politika nem tudja befolyásolni. (Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Magyar Rádió, 2022. február 14.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2022. február 15-én.
