A rezsicsökkentés szemfényvesztéséről, a fideszes agymosásról és a dilettantizmus diadaláról.
Orbánék nagy bűne, hogy elpocsékoltak tíz-tizenkét évet, amikor leválhattunk volna az orosz energiáról. Ehelyett leuralták a gazdasági élethez kapcsolódó jogi feltételrendszert is, ami sokkal károsabb, mint azt bárki el tudná képzelni. A mély válságból csak egy szakértői kormány húzhatja ki az országot, amelynek tagjai nem lopnak. Holoda Attila energetikai szakértővel, a 2010-es Orbán-kormány volt energetikáért felelős helyettes államtitkárával beszélgettünk.
– Autoriter vezetők, bukott politikusok. Díszes társaságban ünnepelte augusztus 20-át Orbán Viktor, de a türk „testvérek” és a katari emír megjelenése energiapolitikai fordulatot is jelezhet. Végre lecseréljük az orosz földgázt?
– Amióta csak kitört az orosz–ukrán háború, mást sem hallottunk a kormánytól, mint hogy mi aztán nem tudunk leválni az orosz gázról. Pedig már a 2009-es európai parlamenti programjában is leírta a Fidesz, hogy meg kell teremteni a diverzifikált útvonal- és forráslehetőségeket, hogy Magyarország függősége csökkenjen. Ezzel a gondolattal a mai napig egyetérthetünk. 2011-ben megalkották ehhez a stratégiát is, de már nem valósították meg. Az Orbán-kormány nagy bűne, hogy elpocsékolt tíz-tizenkét évet. Szijjártóék most úgy ünneplik a török, az azeri vagy a katari ügyleteket, mintha az elmúlt években soha nem lett volna lehetőség erre, csak most. Az azeri gáz már a kétezres évek elején napirendre került európai szinten, Katar pedig a 2010-es évek elején megkereste Magyarországot azzal, hogy szívesen adna el nekünk cseppfolyósított földgázt (LNG), még akár úgy is, hogy megfinanszírozza egy terminál létrehozását az Adriai-tenger mentén. A türkmén gázbehozatalon is már jó néhány évvel ezelőtt spekuláltak szakemberek.
– Milyen üzleteket kötöttünk most?
– Az MVM Csoport 275 millió köbméter földgázt vásárol a törökországi Botas társaságtól – ez három százaléka a magyar gázfogyasztásnak. Azerbajdzsánból az idén 100 millió köbméter földgáz érkezik majd, és megegyezés született 50 millió köbméternyi magyarországi bértárolásról is, amit jó iránynak tartok. A friss megállapodás értelmében 2027-től Magyarország is belép a katari LNG vásárlói közé, de számomra kissé csalódást keltően konkrét mennyiségekről nem született döntés. Még bizonytalanabbnak tűnik a türkmén gázprojekt. A hazai ellátás szempontjából tehát szerény egyezségek születtek, de ami feltűnő, hogy ezek szinte mindegyike Törökország bevonásával valósulhat meg, miközben Magyarország már most is rajta keresztül szerzi be orosz gázimportja több mint felét.
– Ha Ukrajnát, mint tranzitországot, lecseréljük Törökországra, nem lesz jobb nekünk?
– Való igaz, voltak már nagyobb bajok Ukrajna szerepével: emlékezzünk csak a 2000-es évek orosz–ukrán gázválságaira, amikor az oroszok többször is korlátozták vagy leállították a szállítást a Testvériség vezetéken, mert elszámolási vitába keveredtek az ukránokkal. Most itt van a háború, és Kijev épp azt mérlegeli, hogy 2024 után nem újítja meg azt a gáztranzit-megállapodást, amely lehetővé teszi az orosz Gazprom számára, hogy az Ukrajnán át vezető vezetékeken keresztül földgázt exportáljon az EU-ba. Magyarországot ez a lépés már nem érinti annyira, mert 2021 októbere óta nem vesz az ukránokon keresztül földgázt az oroszoktól. Ettől függetlenül kellenek az új ellátási útvonalak, és nyilvánvaló, hogy Törökország tranzitszerepe a jövőben még inkább felértékelődik. Ilyen szempontból értem is Erdogan elnök „piedesztálra” emelését. De mennyiben jobb az, ha egy problémás ország helyébe kettő vagy három lép?
– Mire gondol?
– Az orosz gáz meghatározó része most Törökországot követően Bulgárián és Szerbián át érkezik hazánkba. Azt nem nagyon kell bizonygatni, hogy Erdogan elnök sosem tétovázott felhasználni minden rendelkezésre álló eszközt Európa megzsarolására. Most pedig adunk a kezébe egy gázcsapot. Szerbia sem a stabilitásáról híres. Bulgária európai uniós ország, és ott most éppen olyan kormány regnál, amely nem fekszik le az oroszoknak. Úgy gondolom, ők nem fognak szerződést szegni olyan módon, ami a keleti despotákra jellemző. De azért az ő kezükben is ott van a fegyver, Bulgária részvétele nélkül nincs török vagy azeri gázbehozatal. Tartok tőle, hogy csak lecseréljük a tranzitfüggőségünket, a kiszolgáltatottság attól még megmarad.
– Miközben Orbán Viktor állandóan arról beszél, hogy béke kell, valójában Magyarország is az orosz gazdaságot és ezen keresztül a háborút finanszírozza, amikor továbbra is nagy mennyiségben vesz onnan gázt. Egyetért ezzel?
– Tulajdonképpen igen. Mint ahogyan bárki, aki az oroszoktól vásárol bármilyen árut vagy szolgáltatást – és azért még Európában is sokan tesznek így –, az gyakorlatilag finanszírozza a háborút. Ám fontos különbség, hogy 2022 februárja óta mindegyik európai ország nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy csökkentse az orosz energiafüggőségét, és viszonylag sikeresek is ebben. Kivéve hazánkat. Nyugat-európai barátaim tavaly is hitetlenkedve kérdezgették: ti tényleg úgy függetlenedtek az orosz gáztól, hogy még pluszban vesztek 700 millió köbmétert?
– Mennyiért kapjuk valójában az orosz gázt?
– Minden olyan ár, amit közel egy évvel ezelőtt állapítottak meg a piacon, hihetetlen nagy változáson ment keresztül azóta. Mindig jól szórakozom azon, amikor azt hallom Orbántól vagy más kormánytagtól – nemrég Nagy Márton gazdaságfejlesztési minisztertől –, hogy a rezsivédelem minden magyar családnak havi 181 ezer forintos támogatást jelent. Érdekes módon tavaly is ennyi volt ez az összeg, meg idén is, miközben a gáz és az áram nemzetközi piaci ára az egy évvel ezelőtti csúcs tizedére, illetve nyolcadára esett vissza. Ez egy kitalált szám, amit azóta is ismételgetnek. Magyarország elvileg csúsztatott, másfél-két hónappal korábbi tőzsdei ár alapján vásárolja a gázt az oroszoktól. Az európai gáztőzsdéken az árcsökkenés már tavaly októberben elkezdődött, és most augusztusban feltehetően a május–júniusi átlagár alapján fizetünk, amely megawattóránként 30 euró körül alakult. A szerződés persze titkos, de a statisztikai hivatal külkereskedelmi adataiból utólag ki lehet következtetni, hogy a tőzsdei árhoz képest jelentős felárral kapjuk az orosz gázt. Egyes számítások szerint volt olyan hónap, amikor százmilliárd forintnál is többet spórolhattunk volna meg, ha a nemzetközi tőzsdén vesszük meg az energiahordozót. De most már nyolc hónapja esik az orosz importgáz ára is.
– Akkor miért nem részesül a magyar fogyasztó is az olcsóbb energiából? Egyéves a rezsicsökkentés korlátozása, de lényegében minden maradt a régiben.
– A gond ezzel az, hogy a lakosság éves szinten 1729 köbméterig még mindig a kedvezményes 102 forintot fizeti köbméterenként – igaz, ennek jelentős része rendszerhasználati díj –, és ez olcsóbb, mint a versenypiacon. A rezsicsökkentett áron tehát nagy az állam vesztesége. Persze nem kell aggódni, létrehozták a rezsivédelmi alapot, amelyet jórészt a nagy energetikai cégek – leginkább a Mol – töltenek fel, a veszteséget ebből kompenzálják. Talán az is a megfontolások között szerepelhet, hogy mi lesz, ha jön egy keményebb tél, és újra felmennek a piaci árak. Miután nem akarnak többször hozzányúlni a gáz- és az áramárakhoz, inkább hagynak mindent a régiben.
– Régóta szemfényvesztésnek nevezi az egész rezsicsökkentést. Mit gondol, miért nem törli el a kormány?
– Mert ez egy politikai termék, amely nem igazodik semmiféle piaci logikához. Csak az egészen bigott Fidesz-rajongó hiheti, hogy a rezsicsökkentés 2013-as bevezetése óta a világban nem változtak az energiaárak. Volt, amikor estek a nemzetközi földgázárak, a magyar hatósági tarifa viszont nem csökkent, így a lakosság többet fizetett, mint amennyit a beszerzési ár indokolt volna. Most épp fordult a kocka, de igazából nem is érdemes számolgatni, mert akkor abba a hibába esünk, hogy komolyan vesszük a kormány által mondottakat a versenypiaci költségekről és hasonlókról. Tudomásul kell venni, hogy az Orbán-kormány energiakérdésekben folyamatosan hazudik a magyar lakosságnak. Hazudik arról, hogy mennyi áramunk van, hazudik arról, hogy miért kellett emelni például a rendszerhasználati díjat. Orbánék minden energiához köthető dolgot misztikus ködbe burkolnak, a lakosságnak pedig megígérik, hogy majd megvédik őket. Sajnos az átlagember gazdasági ismeretei nem elegendők ahhoz, hogy a hazugságok mögé lásson, így a kormány továbbra is állíthat, amit akar. Túl kevés a hozzáértő, aki ezt számon tudja kérni rajtuk, az emberek pedig mindent elhisznek, csak elég sokszor kell mondani nekik. A hazugság fenntartása pedig politikai érdek.
– Miért működik ennyire a fideszes agymosás?
– Nem csak az agymosás működik. 2010 óta olyan hierarchikus maffiarendszer épült ki Magyarországon, amelynek nem csupán a szűken vett belső körben találhatók meg a haszonélvezői. A polipnak vidéken is vannak csápjai, különböző vállalkozók képében. Ők úgy gondolkodnak: ha engem megfizetnek, hajlandó vagyok azt hirdetni, hogy nekem ez a kormány jó. Ha pedig a lojalitásért még jobban megfizetnek különböző pályázatok, támogatások elnyerése révén, akkor azt fogom mondani a dolgozóimnak is, hogy nekünk addig jó, amíg Orbán-kormány van. Így épül fel a rendszer a régi földesúr-jobbágy viszony mintájára, csak ma másak a módszerek. A rendszer kis haszonélvezőjének persze nem futja 27 milliárd forintos luxusjachtra, de a saját mikrokörnyezetében ő a király.
– És ez elég?
– Igen. Ha egy faluban a két legnagyobb munkaadó a fideszes polgármester és a Fidesznek lekötelezett vállalkozó, akkor képesek befolyásolni a közvéleményt, és tudják úgy terelni a beszélgetést, hogy addig jó, amíg a Fidesz van hatalmon. Orbánék megértették, hogy nem kell mindenkinek jólétet biztosítani, elég, ha a helyi potentátokat nyerik meg maguknak. Ráadásul sok helyütt „üveggyöngyökért” megvehetők a kulcsemberek. Nem véletlenül gondolja azt a hatalom, hogy minden megvásárolható, hiszen a valóság is ezt igazolja vissza.
– Mégis mennyiért?
– Mindenkinek az árát az határozza meg, hogy milyen környezetben él. Indiában az európai ember számára elképzelhetetlen szegénység uralkodik: vannak, akik az utcán születnek és élnek, soha nem volt fedél a fejük felett, és tíz generációra visszamenőleg nincs a családjukban olyan, akinek lett volna munkája. Ilyen a kasztrendszer. Nálunk is vannak kasztok, csak nem így hívják őket. Az egyes kasztoknak más és más az ára. Mészáros Lőrinc és körének cégei több tíz- vagy százmilliárd forintokat nyernek el az egyes tendereken, de egy kis borsodi vagy békési faluban már kétmillió forint támogatásból is királynak érezheti magát a vállalkozó. Vagy attól, hogy a településen neki van a legnagyobb autója. Sokat járom a vidéket, és azt látom, hogy a Fidesz tökéletesen felmérte a helyi viszonyokat, és beárazta az embereket. Ehhez jön még az egységes propaganda: bekapcsolja az egyszerű vidéki az M1-et, és azt látja, hogy milyen jó nekünk. Átkapcsol a sportcsatornára, ott meg azt harsogják egy percben, hogy ha az ellenzék jutna hatalomra, elvesztené a munkáját, vagy háborúba kellene menni.
– Azért a kilencvenes években a környező, volt szocialista országok is ugyanarról a startvonalról indultak, és bukdácsoltak a demokrácia útján, mégsincs náluk ez a fékevesztett korrumpálódás. Mi az oka?
– Sok múlik a sorrenden és az időzítésen. Nálunk a fenti folyamattal párhuzamosan az egymást követő Orbán-kormányok hozzányúltak az államigazgatás rendszeréhez – például a számvevőszékhez, az ügyészséghez vagy a bíróságokhoz – is, és leuralták azt. Megborult a hatalmi ágak egyensúlya, sérült a jogállamiság. Valóságos tökélyre fejlesztették azt a rendszert, hogy ha valamilyen jogszabályba ütközik egy tervük, akkor lényegében egy nap alatt átírják a törvényeket. A románok „amatőrök” hozzánk képest, ott még bilincsben viszik el a korrupt politikusokat.
– Hatalomtechnikában erősek…
– Szerintem egy politikus kiválóságának az a fokmérője, hogy mennyit hajlandó a saját országa javára cselekedni. Orbánt tehát nem tartom kiváló politikusnak, de el kell ismerni, hogy hatalomtechnikában verhetetlen, igazi machiavellista. Ugyanakkor az a tény, hogy Orbánék leuralták a gazdasági élethez kapcsolódó jogi feltételrendszert is, sokkal károsabb, mint azt bárki el tudná képzelni. A napokban hallottam egy ismerősömtől, hogyan járt, amikor amerikai befektető partnereket keresett: azt mondták neki, hogy bármely európai országban hajlandók vele együtt beruházni, kivéve Magyarországot.
– Miért?
– Mert nálunk nincsen jogbiztonság, és itt nem érzik biztonságban a pénzüket. Annyiszor előfordult már, hogy a kormány gondolt egyet, és különadót vetett ki egész szektorokra, vagy más módon lehetetlenítette el teljes iparágak szereplőinek létezését. Most éppen a külföldi építőanyag-gyártó cégek vannak porondon, de sokan mások is célkeresztbe kerültek már. Senki sincs biztonságban, Orbánék bármely intézkedése olvastán automatikusan keresni kell a mögöttes szándékot. Én úgy látom: nem tudnak nem lopni.
– Látva a társadalom hozzáállását, hogyan lehet ennek véget vetni?
– Le kell váltani a kormányt.
– De olyan meggyőzően ecsetelte, milyen tökéletesnek tűnő rendszert épített ki a Fidesz az elmúlt tíz-tizenkét évben… Leválthatatlannak tűnnek. Orbán Viktor a Tranzit Fesztiválon még tíz évet adott magának.
– Törvényesen valóban nem lehet megbuktatni őket, de saját maga elbukhat. Ugyanis egyre nagyobb dilettantizmus uralkodik el a magyar államigazgatáson, illetve az államon belül. Jó példa erre Szijjártó Péter tevékenysége: miközben van energiaügyi miniszterünk, aki pontosan tudja, hogy nincs elég energiánk, a külügyminiszter sorra jelenti be az energiazabáló akkumulátorgyárakat, illetve olyan gazdaságfejlesztési projekteket, amelyekre ugyanilyen okokból nem állunk készen. De gondolhatunk a fideszes Pesty László által emlegetett Lölő-jelenségre, amikor tehetségtelenek kisemmiznek tisztességes, igyekvő, tehetséges vállalkozókat. Az egész kártyavár akkor fog összeomlani, ha a dilettáns lépéseknek az emberek mindennapi életét érintő következményei lesznek. A saját szakértői területemen maradva olyasmire gondolok, mint például az áramkimaradás vagy a vízhiány. Vagy vegyük a napelemeseket: mintegy 200 ezer családot érint majd roppant kellemetlenül, hogy a kormány nemsokára drasztikusan megváltoztatja az eddigi kedvező elszámolást, ami a drága telepítés megtérülési idejét nyolc-tíz évről tizenöt-tizenhét évre tolhatja ki, amikor már dobhatják ki a rendszerüket. Ki tudja, lehet, hogy az ő elégedetlenségük lesz az a szikra, amely beindítja a folyamatot.
– Nehéz elképzelni a napelemesek lázadását, miközben akkor sem vonulnak tömegek az utcára, amikor az oktatást és az egészségügyet zülleszti le a kormány. Pedig az mindenkit érint, ha nincs tanár, vagy nem jut időben orvosi ellátáshoz.
– Szerintem más az, amikor valakinek már közvetlen anyagi kárt okoz a dilettáns kormányzás. A tüntetések kapcsán tapasztalt apátiában pedig oly módon lehet ludas a propaganda, hogy azt a képzetet sugározza: te azért nem vagy sikeres, és nem jutsz be az orvoshoz időben, mert rosszul csinálod. Adni kell egy kis pénzt a megfelelő embernek, hogy időpontot kapj, vagy el kell menni a magánegészségügybe, ahol persze a NER elitje a haszonélvező. Ráadásul a magyarok hajlamosak a sikertelenségüket külső tényezőkre fogni, a kormánypropaganda pedig készséggel szolgáltatja a célpontokat: a kisebbségeket, a brüsszeli szankciókat, Soros Györgyöt, az LMBTQ-t vagy bármilyen más ellenséget. Más esetekben pedig önsajnálatba menekülnek a magyarok. El kell olvasni a különböző országok himnuszainak szövegét. Általában buzdítanak, adnak valamilyen jövőképet. A magyar Himnusz pedig másról sem szól, csak arról, hogyan sújt minket a balsors. Akkor lehet innen pozitív elmozdulás, ha olyan erő jelenik meg a porondon, amely képes ezen a mentalitáson változtatni. Hogyan, azt nem tudom, jómagam nem vagyok politikus. De sokat járom az országot, és látom, hogy nő az emberekben a frusztráció, mert egyre több tehetségtelen, hozzá nem értő politikai kinevezettel találkozik a különböző posztokon. Reményeim szerint mind többen látják be, csak úgy lehet véget vetni a félanalfabéták és tolvajok uralmának, ha olyanoknak adják át a kormányzást, akik értenek a szakterületükhöz.
– Nem az ellenzéknek?
– Úgy gondolom, hogy egy szakértői kormány tudna kirángatni minket a bajból. Az a gyanúm, hogy azért nem pedálozik igazán az ellenzék, mert annyira tönkrement az ország és a gazdaság, hogy a hatalomra jutásért nagy politikai árat kellene fizetnie. Pontosan tudják, hogy a sok rossz, amit Orbánék maguk után hagynak, rájuk fog szakadni, ezért félnek a kormányzástól, mint ördög a tömjénfüsttől. De nem akarok igazságtalan lenni, tényleg szörnyű a helyzet a tekintetben is, hogy az államigazgatásban is óriási tisztogatásra lenne szükség, és ahhoz emberek kellenek, miközben a jelenlegi ellenzék soraiban éppenséggel nem hemzsegnek a szakértők.
– Mi a helyzet az új pártokkal?
– Az emberek már nem arra vágynak, hogy megalakuljon a huszadik pártocska. Tudják, hogy pártok indulnak a választásokon, de azt várják tőlük, hogy induláskor mondják meg előre: nem politikai, hanem szakértői kormányzás lesz, ha hatalomra kerülnek. A politikusnak már akkor sem hisznek el semmit, ha ellenzéki, mert azt gondolják, hogy ő is csak lopni akar. A szakértők viszont rendbe akarják hozni a dolgokat, és nem érdekli őket, hogy a következő választáson újraválasztják-e őket, vagy sem. Az igazi technokraták elhivatottak, a rendszer tökéletes működése kedvéért hajlandók dolgozni anélkül, hogy folyton azt keresnék, mi lesz ebből nekik a jó. Lehet őket ezért hülyének vagy naivnak nevezni, de nem jár folyton a lopáson az eszük, és Magyarországnak most erre lenne szüksége.
Forrás: a Magyar Hang VI. évfolyama 35. számának (szeptember 1–7.) nyomtatott változata.
