Az Európai Unióban jól bevált gyakorlat, hogy az országok kihasználják vétójogukat. Csak néhány nappal ezelőtt beszéltünk az Észak-Macedónia és az EU közötti csatlakozási tárgyalásokkal szembeni görög és bolgár vétóról. A jó memóriával rendelkezők bizonyára emlékeznek arra, hogy Szlovénia megvétózta a Horvátországgal folytatott csatlakozási tárgyalásokat a Pirani-öböl térségében kialakult határvita miatt, amelyet 11 évnyi patthelyzet után végül nemzetközi választottbírósággal oldottak meg.
Normális esetben az országok vétójogukat vélt vagy valós önérdekből használják, de az Orbán-kormány gyakran mások javára használja azt. Még azok a többszöri vétók is, amelyeket Magyarország Ukrajna NATO-val való szorosabb kapcsolatfelvétele ellen alkalmazott, bár a felszínen a magyar érdekeket szolgálták, valójában inkább Moszkvának, mint Budapestnek voltak hasznosak. Magyarország akkor is segítette Vlagyimir Putyint, amikor megakadályozta az EU-tagállamok egységes fellépését, amikor elítélték, hogy az orosz rendfenntartó erők erőszakot alkalmazzanak a tüntetőkkel és a kormányellenes tüntetésekről tudósító újságírókkal szemben. Magyarország akkor is kisegítette Recep Tayyip Erdoğan török elnököt, amikor 2019 októberében az Európai Unió a magyar ellenvetések miatt nem tudta elítélni őt a szíriai offenzíva során elkövetett törvénytelen cselekedetei miatt.
Most lássunk néhányat a legutóbbi magyar vétók közül, amelyek megakadályozták az Európai Unió közös fellépését. Az egyik Kínát érinti. Egy héttel ezelőtt az EU külügyminiszterei azért gyűltek össze, hogy elfogadjanak egy olyan szöveget, amely elítélné, hogy Kína semmibe veszi a demokráciát Hongkongban. Nem ez volt az első találkozójuk, amelyen a kérdéssel foglalkoztak. Az első kísérlet a magyar ellenvetések miatt kudarcba fulladt. Ezért, Magyarország megnyugtatására törekedve, a szöveget jelentősen felhígították, és ismét a külügyminiszterek tanácsa elé terjesztették. És Magyarország ismét megvétózta. Heiko Maas német külügyminiszter “teljesen érthetetlennek” találta a vétót. A két ülés között azonban Orbán Viktor telefonhívást kapott Hszi Csin-ping kínai elnöktől és meghívást pekingi látogatásra. Orbán Viktor számára egy ilyen gesztus többet jelent, mint az az ódium, hogy a kommunista Kína oldalára áll a demokrácia fennmaradásáért küzdő hongkongiakkal szemben.
Josep Borrell, az EU külügyi vezetője még mindig bizakodó. Utolsó erőfeszítéseket akar tenni az egyhangúság elérése érdekében. De, ahogy a Politico jósolja, “nem valószínű, hogy még egy új tervezet is elfogadható lenne Magyarország számára”. A magyar indoklás szerint a korábbi “nyilatkozatok és következtetések nem eredményeztek mást, mint a Kínával való kapcsolatok további romlását”. Jelenleg egy súlyos konfliktus közepén vagyunk Izrael és a megszállt palesztin területek között. Josep Borrell május 12-én nyilatkozatban fejezte ki megdöbbenését a civil halálos áldozatok és sérültek nagy száma miatt. “Elismerve Izrael jogos igényét arra, hogy megvédje polgári lakosságát, ennek a válaszlépésnek arányosnak kell lennie, és az erő alkalmazása során a lehető legnagyobb önmérsékletet kell tanúsítani” – mondta. Bejelentette, hogy a folyamatban lévő erőszak azonnali befejezésére szólít fel.
Az európai országok élesen eltérnek az izraeli-palesztin helyzetről alkotott véleményükben. Németország, főként múltja miatt, teljes szívvel támogatja Izraelt. Heiko Mass szerint “Izraelnek joga van az önvédelemhez. Az erőszaknak ezt az eszkalálódását nem lehet sem tolerálni, sem elfogadni”. Franciaország ugyan “határozottan elítélte” a Gázai övezetből “a nemzetközi jogot sértő” rakétatüzet, de a kelet-jeruzsálemi lakosok erőszakos kilakoltatását is “törvénytelennek” ítélte. Belgium, Írország, Svédország és Luxemburg is az Izraelt leginkább bíráló országok közé tartozik. Ezzel szemben a kelet-európai országok, különösen Magyarország, Románia és Bulgária a legerősebb támogatói közé tartoznak.
Az uniós külügyminiszterek virtuális találkozójára ma került sor. Izrael európai uniós nagykövetének helyettese bejelentette, hogy Izrael figyelemmel kíséri a találkozót, “de nem állunk meg, addig megyünk, amíg véget nem vetünk a Hamász támadásának”. A Reuters jelentése szerint 26 tagállam megállapodott abban, hogy tűzszünetre szólít fel Izrael és a palesztin iszlamista Hamász között, valamint hogy növelik a Gázának szánt humanitárius segélyeket, de nem sikerült egyhangúságot elérni, mert Magyarország nem csatlakozott.
A többiek ismét “megfogadták, hogy az EU az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és az ENSZ-szel együtt megpróbálja újraindítani a békefolyamatot”. A The New York Times szerint Biden elnök “állítólag figyelmeztette Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, hogy csak ideig-óráig tudja elhárítani a nemzetközi közösség növekvő nyomását”. Ami Oroszország részvételét illeti, legalábbis egyelőre nem látom Putyin részéről a részvételi szándékot.
Josep Borrell német külügyminiszterhez, Maashoz hasonlóan azt mondta, hogy “őszintén szólva nem érti, hogy egy ország hogyan nem érthet egyet a tűzszünetről szóló nyilatkozattal, de ez a helyzet. De emlékeztettem kollégáimat, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa felelős a közös kül- és biztonságpolitika kialakításáért, és ez nem valami szeszély, hanem az uniós szerződésekből eredő megbízás, hogy minden tagállam lojálisan járuljon hozzá a közös politikához”. Úgy tűnik, Magyarország kivételével.
Forrás: Hungarian Spectrum/Újnépszabadság
