A Hungarian Spectrum írásának magyar változata
Balogh S. Éva
A délután folyamán legalább ötször-hatszor megnézhettem Orbán Viktor honlapját, mert a Fidesz idei, a párt huszonkilencedik kongresszusáról szerettem volna írni, de kellett, hogy előttem legyen a miniszterelnök beszéde.
Ezek a rutinszerű összejövetelek nem kínálnak sem meglepetést, sem izgalmat. Orbán Viktornak utoljára 1994-ben volt vetélytársa az elnöki székért, amikor Wachsler Tamás merte kihívni Orbán Viktort. Nagy József, a 24 ismert riportere 2019-ben egy interjúban “történelmi jelentőségűnek” nevezte ezt az egyedülálló tettet. Wachsler visszautasította a bókot, és állítólagos bátorságát egyszerű naivitásnak minősítette. Ő akkor úgy vélte, hogy a Fidesz 1994-es gyenge választási szereplése után az elnöknek és a politikai csúcsvezetőknek le kellene mondaniuk pozíciójukról. Wachsler nem sokkal később visszavonult a politikától, feltételezem, nagy bátorítással.
Egyébként volt két alkalom, amikor Orbán Viktor másra bízta az elnökséget, Kövér Lászlóra és Pokorni Zoltánra. De 2003 óta Orbán az örökös elnöke a pártnak, általában közel 100%-os szavazati aránnyal választják meg. Az elnökhelyetteseket is felülről jelölik és hagyják jóvá. A 444 felidézte Orbán filozófiáját a Fideszben a tisztségviselők jelöléséről. “Az az alapszabály, hogy ha valaki nagyon akar egy pozíciót, ha láthatóan verseng érte, akkor nem kapja meg”. Megpróbáltam kitalálni, mi lehet az ilyen irányelv mögött álló indoklás, és az egyetlen magyarázat, amivel elő tudtam állni, az volt, hogy a túlságosan buzgó funkcionáriusok esetleg túlságosan személyes ambíciókkal rendelkeznek, és ennek következtében megkérdőjelezhetik a felülről érkező diktátumokat.
Szóval, biztosan nem tartottam vissza a lélegzetemet annak a lehetőségét illetően, hogy bármi újat megtudhatok a Fidesz belpolitikájáról. De azért mégis szerettem volna Orbán beszédének pontos szövegét, ahelyett, hogy összefoglalókra hagyatkoznék…
Nem volt meglepő, hogy Orbán Viktor nem csak készen érzi magát a további szolgálatra, de úgy gondolja, hogy pontosan abban a korban van, hogy miniszterelnök maradhasson. A beszéd egyik legijesztőbb mondata az volt, hogy “az első 33 év, minden, ami eddig történt, csak bemelegítés volt”. Tehát azok az ostoba megfigyelők, akik szerint a rendszerváltás 2026-ig elhalasztható, nagyot tévednek, főleg, hogy a beszédben folyamatosan a következő tíz évre vonatkozó terveiről beszélt.
Kihagyom az elmúlt 12 év nagyszerű eredményeinek tételes felsorolását, amelyek “lehetővé teszik, hogy 2022-ben egyenesen álljunk, és jó eséllyel visszanyerjük a magyar választók bizalmát”. Különösen azért, mert “a Fidesz legfontosabb szövetségese az elért eredmények”, míg a liberálisok “semmilyen eredményt nem tudnak felmutatni”.
Lássuk tehát, mik Orbán tervei a következő tíz évre. Ő, aki az elmúlt években azt állította, hogy Magyarország a többi közép-európai országgal együtt az európai gazdaság motorja, most elismeri, hogy “néhány dologban jeleskedünk, de az általános gazdasági teljesítményünket tekintve Magyarország még mindig feltörekvő ország”. Ezen a csomóponton Orbán kampányüzemmódba kapcsolt: “Ha továbbra is polgári [polgári], kereszténydemokrata módon kormányozunk, akkor tíz év múlva megint messzire juthatunk”.
Ebben a részben szúrtam ki a legmulatságosabb mondatot, amely így hangzott: “Miért nem tudnánk beszállni a világ legjobban kormányzott országáért folyó versenybe?”. Lefogadom, hogy a Hungarian Spectrum olvasóinak többsége könnyen tud erre a kérdésre válaszolni. Az ok, amiért Magyarország lemaradt még a régió más országai, például Románia, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia mögött is, a hozzá nem értés, a korrupció és a téves gazdasági elképzelések. Orbán Viktor lehet, hogy nagyszerű politikai stratéga, ha a hatalom megtartásáról van szó, de az elmúlt 12 évben gazdaságilag, társadalmilag és oktatásilag elszegényítette az országot, és jelenleg azon dolgozik, hogy kulturálisan is tönkretegye.
A Magyarországra váró mesés jövővel kapcsolatban még egy rejtélyes mondatot ajánlok ebből a nagyon hosszú beszédből. “A horizont széles, a horizont nyitott, és ami előttünk áll, az több mint inspiráló. Csak arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy ha ennyire inspiráló, akkor miért nem inspirál senkit? Kivéve a hozzám hasonló profi jövőbecslőket”. Ez nyílt beismerése annak, hogy nem minden olyan rózsás, mint ahogyan azt korábban a beszédében megpróbálta lefesteni. De ahelyett, hogy beismerné a súlyos gazdasági és pénzügyi nehézségeket, a “járványok és a migráció korát” okolja az elégedetlenségünkért. Kormánya – mondta (mintha automatikus visszajátszáson lenne) – “meg fogja védeni az ország határait a migránsok betöréseitől”.
A szokásos EU-ellenes propaganda következett, de volt néhány olyan pont, ami további figyelmet érdemelhet. Az egyik Orbán nyíltan németellenes megjegyzései, amikor Berlint Moszkvához hasonlította. Emlékeztette hallgatóságát “a nagy Oroszország alatt szövetséggé kovácsolt szabad köztársaságokra”, de ma, amiről “énekelnünk kell, az a nagy Németország”. Hozzátette reményét, hogy “a most formálódó német kormány európai Németországot akar majd, nem pedig német Európát”.
A közelgő választásokról Orbán Viktor keveset mondott, csak annyit, hogy a Fidesz “egy erős, egységes párt, erős vízióval, lelkesedéssel, szenvedéllyel, egy sereg emberrel, akik tenni akarnak valamit”, míg a másik oldalon “kis, hatalomra éhes pártok összevisszasága” van.
Orbán Viktor Márki-Zay Péter nevét soha nem ejtette ki, de burkoltan egy bekezdést szentelt neki. Az idevágó passzus így hangzik: “A magyar politikában már mindenféle ravaszságot kipróbáltak. Emlékszünk Tildyre, aki átosont a baloldalra, Veres Péter bajuszára és csizmájára, és ott ült az SZDSZ vezetőülésében egy jóképű, bajuszos magyar. Aki át akarja verni a magyarokat, annak korábban kell felébrednie.”
Tildy Zoltán (1889-1961) magyar református lelkész, kisgazdapárti politikus, 1945-1946 között miniszterelnök, 1946-1948 között köztársasági elnök. 1948-ban lemondásra kényszerült, és 1956 októberéig házi őrizetben tartották. Orbán itt Tildy 1945 és 1948 közötti, a kommunistákkal való együttműködésére utal. Veres Péter (1897-1970) paraszti származású író még azután is kész volt együttműködni a Rákosi-rendszerrel, hogy pártját a kommunisták megsemmisítették. Kuncze Gábor (1950- ) 2006-ig volt az SZDSZ elnöke. Orbán utolsó példája a ravaszságra valójában egy antiszemita megjegyzés. Az SZDSZ-t annak idején a jobboldaliak zsidó pártnak nevezték, és Kuncze, aki nem zsidó volt, valamiféle álcának volt hivatott. Az igazi célpont persze Márki-Zay, egy állítólagos konzervatív, akinek “ravaszsága” hasonló a többi említetthez.
2021. november 14.
Balogh S. Éva blogbejegyzései magyarul is megjelennek a https://ujnepszabadsag.com/ oldalon.
Forrás: Újnépszabadság