„Ja, hogy ti is itt vagytok?” – kiáltott fel Magyarország miniszterelnöke, amikor végre újra rápillantott nemzetstratégiájának kitüntetett alanyaira, az erdélyi magyarokra. Persze csak azután, miután tihanyi beszédével diszkréten „megtolta” George Simion elnökjelölti kampányát. A román szélsőjobboldali politikus gyakorlatilag a magyarellenességre építette fel a politikai pályáját, most mégis Orbán Viktor támogató mondataival kampányolhatott a romániai elnökválasztáson. Végül nem tudott nyerni, mert az utolsó napok mozgósítása átbillentette a mérleg nyelvét, az előzetes várakozások dacára Nicusor Dan, Bukarest főpolgármestere nyerte az elnökválasztást.
Magyarországon azóta részben elterelte a figyelmet a romániai választásról a civil szervezeteket és a független sajtót ellehetetlenítő törvény. Elképzelhető, hogy nem véletlenül most nyújtotta be a Fidesz a látszatra rohammunkában készült javaslatot, ami olyan mennyiségben tartalmaz jogi abszurdumokat, hogy az alkalmazhatósága is kérdéses. Lehetséges, hogy a romániai elnökválasztás nagyobb sebet ejtett a Fideszen, mint gondolnánk. A voksolásnak vége, de a kérdés nyitva marad: miért volt szükség arra, hogy Orbán Viktor beleálljon Simion kampányába?
Annyira rossznak ítéli saját nemzetközi pozícióját, hogy élethalálkérdés számára, hogy egy szuverenista szövetségese üljön a román elnöki székben, mindegy, mibe kerül? Ezért megérte volna kockára tenni a magyar kisebbség helyzetét és a Fideszre adott szavazataikat is? Vagy úgy gondolta, hogy az AUR „majd csak megszelídül”? De hiszen a Fidesz a saját maga példáján tanulhatta volna meg, hogy az ellenségképekre építő politika mindig nagyobb és nagyobb tétet követel. A durva szavak után még durvább szavakat, aztán már tetteket. Ennek ékes példája a poloskázás, majd az ellehetetlenítési törvény. Sok fideszes is elborzadva tekint erre a szörnyre, amely félreérthetetlenül jelzi, hogy gyűlölet és a leszámolás spiráljából nem könnyű kiszállni.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke azt nyilatkozta a Válaszonline-nak, hogy a tihanyi beszéd után telefonon egyeztetett Orbán Viktorral, és elé tárta, hogy melyik jelölt győzelme szolgálná szerintük a magyar közösség érdekét. Magyarország miniszterelnökének nem sikerült kiválasztani a nemzetstratégiailag helyes opciót abból a két jelöltből, akik közül az egyik a magyarellenes szélsőjobb képviselője?? Ez kevéssé valószínű, de megnyugtatóbb lenne, mint a másik feltételezés, amely szerint Orbán Viktor esetleg nem véletlenül támogatta azt a jelöltet, aki az orosz elnök főideológusa, Alekszandr Dugin szerint épp felveszi a harcot a globalista „Antikrisztussal”.
Orbán Viktor ide, Antikrisztus oda, az erdélyi magyar választók inkább a saját szemüknek és az elmúlt évek tapasztalatainak hittek. Persze számíthatott az is, hogy a magyar kisebbségnek vannak saját véleményformálói és saját politikai képviselete, amely képes volt a mozgósításra. Az RMDSZ a határozott kampányolással magát is építhette: begyűjthetett néhány jó pontot potenciális szavazói körében, hiszen sokak véleményét erősítette fel, amikor a magyar kisebbségre veszélyesként definiálta Simiont. És a román belpolitikai játszmákban is emelheti a párt értékét, hogy a szoros versenyben sikerrel mozgósított Nicusor Dan mellett. Úgy látszik, nem csak a közveszélyes eszelősség járhat kéz a kézben a politikai haszonnal, hanem időnként a józan ész is.
