A miniszterelnökben van egy infantilis vonás. Szereti froclizni ellenfeleit, csak dühöngjenek, húzzák fel magukat.
ám Novák Katalin köztársasági elnök kegyelmet adott neki
Fotó: Pavel Bogolepov | Forrás: Népszava
Egy nő mondta a kolbászosnál: – El nem tudom képzelni, hogy Novák Katalinnak eszébe jutna kegyelmet adni Budaházynak, tuti hogy Orbán tukmálta rá.
– Honnan veszed, hogy Orbán van a dologban?
– Onnan, hogy van benne egy infantilis vonás, szereti froclizni ellenfeleit, csak dühöngjenek, húzzák fel magukat.
Miniszterelnökünk pszichés állapotáról érdekes dolgokat írt már korábban Bitó László, Kertész Anna, Iván László, Popper Péter, Ranschburg Jenő, Rudas János, és Varga Zoltán is. A közelmúltban olvastam Victor András (nyugalmazott főiskolai tanár) megjegyzését: „Sajnos láttunk már példát arra, hogy önfejűségével Orbán Viktor veszni hagyott súlyos összegeket” – és megemlíti a Norvég Alap Magyarországnak ítélt pénzét. Az összeg tíz százaléka az adott ország civil szervezeteinek szól, szétosztásáról csakis a civilek döntenek. „A norvégok nem voltak hajlandóak lemondani erről az elvről, Orbán pedig arról, hogy felülírhassa ezt az elvet. Így végül – OV akarnoksága miatt – a »norvég pénz« mindenestül elveszett. Miniszterelnökünk fejében valami ilyen gondolat lehetett: »inkább veszítsen az ország 90-et, minthogy a civilek úgy kapjanak 10-et, hogy én abba nem szólhatok bele«.”
– Egy akasztófára?
– Hát nem siratná őket! De mindegy, lehet, hogy Novák akart egy nagyot durrantani most, hogy itt a pápa. (Rejtély miért kellett Nováknak ebbe őszentségét belekevernie. Hárítás?)
Novák Katalin a pápalátogatásra hivatkozva kegyelmet adott Budaházy Györgynek – A köztársasági elnök a Hunnia-perben jogerősen elítéltek esetében…
Budaházy Györggyel saját szavazóinak is üzent a Fidesz – Az államfő kegyelmi döntése csak újabb állomása annak az ijesztő folyamatnak, ami már hosszabb ideje óta…
– Egyen inkább egy tál babot, miért kell a világ előtt lejáratni minket?
Nem szóltam bele e magánbeszélgetésbe, elfoglalt a jegyzetelés és arra gondoltam, hogy milyen nagyvonalú – sőt, korrektnek mondható – gesztus volt Antall Józseftől, hogy egy ellenzéki párt közismert képviselőjét, Göncz Árpádot tette az ország elnökévé. Fogalmam sincs, ki vagy mi vette erre rá az elnök asszonyt, de engem is meglepett ez az igen rossz döntés. Korábbi köztársasági elnökeink is adtak kegyelmet elítélt személyeknek, de nem terroristáknak. Netán ha Budaházyék fideszes politikusokat vagy otthonaikat támadták volna, akkor is ezt lépi?
Már búcsúztak is a beszélgetők, mert a kis unoka elkószált. Én meg tovább nézegettem a piaci kínálatot, amikor meghallottam amint egy férfi védi a miniszterelnököt:
– Ne hülyéskedj, emlékszem te mennyire Kádár-párti voltál.
– És? Megtanultam, az a fő, hogy ne keveredjen az ember bajba. Nagybátyám a fenébe kívánta Rákosit, és még aznap elvitték. Én nyugodtan akarok aludni, ne csengessen be senki éjjel.
– Hol van már az ÁVO!
– Lehet máshogy is bosszút állni. Na, de hagyjuk, a lényeg, hogy ne izguljak. Két barátom is utálja Orbánt és mi van velük? Rossz az étvágyuk, naponta felhúzzák magukat valamin. Klárinak panaszkodnak a nejeik, hogy már elegük van a politikából. Kell ez?
Ez számomra is elgondoltató volt. Jól felhúztam magam, amikor olvastam, hogy Nyírmártonfalván van egy 4 méter magas, 80 méter hosszú, 60 millió forintos híd a semmiből a semmibe – egy lombkoronasétány egy tisztáson. A fideszes polgármester szerint nem szerepelt a pályázati feltételek között, hogy erdő is legyen.
Tekintsünk vissza Orbán 2003-as évértékelőjére; az ellenzék vezéreként az őszinteségről és az egyenes beszédről szónokolt. Szerinte a magyar ember „magáénak érzi a család és gyermeknevelés kiemelt támogatását, magáénak érzi a gáz, a villany, a gyógyszer, a közlekedés szigorú árszabályozását, a nemzeti vagyon védelmét, a magyar vállalkozók előnyhöz juttatását, magáénak érzi a magyar föld védelmét, a családi gazdaságokat”, és hosszan kritizálta az akkori kormányt, illetve mindazt, ami most is válságban van. Beszéde idején egy euró 240 forintot ért. „A magyar emberek hisznek az erős forintban. Jó okuk van erre, mert tudják, ha a forint gyenge, akkor emelkednek az árak, és ez lerontja az ő munkájuk értékét, leértékeli a keresetüket. A kormány azonban gyengíteni akarja a forintot”, mondta akkor Orbán. Mostani kormányzása 14. évében, közel 400 forint egy euró. 2003-ban így folytatta: „Ne legyünk szégyenlősek, mondjuk ki: a kormány a saját fizetését megduplázta, az embereket pedig azért hibáztatják, mert 50 ezer forintot akarnak hazavinni a családjuknak.”
2022-ben Orbán saját és társai fizetését csaknem megduplázta, ő maga 4,8 milliót visz haza havonta, míg a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók és sokan mások, főleg a nyugdíjasok a havi rezsivel küszködnek.
Az igazi valóságshow az osztrák–magyar határon látható, ugyanis a magyarok ma ismét Ausztriába járnak vásárolni. Most nem a hiány miatt, hanem azért, mert Ausztriában olcsóbb az üzemanyag, a ruhanemű és a cipő. Ezt is Orbán mondta – húsz évvel ezelőtt. Most mindenféle bűnbakokra hárítja a felelősséget: Soros és a spekulánsok, Brüsszel, a háborúpárti Nyugat, Covid, dollárbaloldal.
Érdekes azt is olvasni, hogy „a munkának nem volt becsülete, és nem volt tisztességes bére sem. A nyugdíjak zsugorodtak. A rezsi folyvást nőtt, a szolgáltatók gátlástalanul visszaéltek erőfölényükkel. Százezrek rekedtek devizacsapdában, mert a bankok lépre csalták őket. A vállalkozók vergődtek, az adók a szuszt is kiszorították belőlük, a bankok pedig inkább pénzügyi spekulációkkal akartak pénzt keresni, semmint tisztességes hitelezéssel. A legtöbb ember, ha volt is munkája, úgy érezte, a lelkét kidolgozza: a szolgáltatók és a bankok szívják a vérét, az árakat egy láthatatlan kéz havonta feljebb és feljebb tornázza, a kormány szánalmasan bukdácsol, a politika saját magával foglalkozik, csak a hátát mutatja, s közben naponta lenézik és kioktatják az embereket”. E szavak napjainkra is érvényesek, és nem érdektelen, hogy ezt is Orbán mondta 2014. február 17-én a Gyurcsány-kormány időszakáról.
Nem vigasz hogy vannak máshol is számomra ellenszenves politikusok, mint például Marjorie Taylor Greene, a 48 éves, amerikai republikánus párti kongresszusi képviselőnő. Annyira tudatlan, hogy a Gestapót „gazpacho police”-nak nevezte. Feltételezem, hogy nem ismeri a Gestapo kifejezést, csak a gazpachót, ami egy spanyol hideg leves. De ezen túl tele van összeesküvés-elméletekkel és rendületlenül hisz Donald Trumpban, épp úgy mint a miniszterelnökünk.
Nincs semmi új e gondolati zűrzavarban – nem mintha ez vigasz volna. Albert Speer 1945 februárjában egy menhelyen bányászok között volt, akik a sötétben nem ismerték fel. Hallgatva beszélgetésüket, Speer meggyőződött arról, hogy még mindig hisznek Hitlerben. „Szerintük ő, és csak ő értette meg a munkásosztályt, amelynek soraiból ő maga is származott, és a politika rejtélyeit, amit a német faj nem ismerhetett, így ő az egyetlen, aki elhozhatja azt a csodát, hogy megmeneküljünk ebből a reménytelen helyzetből.” (H.R. Trevor-Roper: The Last Days of Hitler – Hitler utolsó napjai –, Pan Books Ltd., London) Valami hasonlóval van dolgunk itthon is 2023-ban; többször is hallottam olyan beszélgetést, hogy „Orbán tudja, mit csinál, ő majd kivezet minket ebből a rémes helyzetből”.
Ha emberek milliói tudtak még hinni Hitlerben 1945 elején, ne lepődjünk meg, hogy „szakmunkás” kormányfőnk sorozatban nyeri a választásokat. De lesz egy fordulat, és az ilyesmi hirtelen tud bekövetkezni. Hallgattam Orbán CPAC-konferencián mondott beszédét, és eszembe villant, hogy bezárták a Lipótot. Évek óta úgy látom, hogy számára csak kísérleti alanyok vagyunk. Mit és meddig lehet hazudni és ezzel választásokat nyerni? Ahogy beszédében említette: „Magyarország egy inkubátor, ahol a jövő konzervatív politikáját kikísérletezik”, és „biológiai támadás alatt állunk”. Remélem, az ellenzéki pártok összeszedik magukat, és ahelyett, hogy egymást kritizálnák, az összefogáson dolgoznak. Vitatkozzanak egymás közt, de nem kell szaladni tévéstúdiókba panaszkodni más ellenzékiekre. Ezt azért tartom lényegesnek, mert így csak a lakosságot zavarják meg és garantáltan nem fognak választást nyerni. „Ezek egymással se tudnak kijönni, hogy a fenébe akarnak közösen kormányozni!”, mondta egy férfi a boltban.
Igaza volt Orbánnak, mikor azt mondta húsz éve ellenzékben, hogy nem a parlament a közélet fő területe, hanem a falvak és a városok. Töltsenek minél több időt az emberek között! Nem tudtam, mi a szittya gondolkodásmód, amit az új vezérkari főnök említett, de egy idős úr, akit érdeklődéssel fogadtak ismerősei a piacon, és akit erről is kérdeztek, szépen összefoglalta: – Üsd vágd, nem apád, ez egy régi harciasság.
Érdemes a piacra járni.
Megjelent a Népszava Szép Szó mellékletében 2023. május 14-én.
