Orbán Viktort, a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnökét az Országgyűlés 222 igen szavazattal, nyolc tartózkodással 1998. július 6-án választotta meg a Magyar Köztársaság miniszterelnökének. Harmincötéves volt, akkor a legfiatalabb európai kormányfő – ahogy ma a legtöbb évet tisztségben töltött miniszterelnök, és magyar történelmi rekorder is, miután ötször választották meg (Tisza Kálmán 1875-től 1890-is volt Magyarország kormányfője.) [Pusztán az érdekesség kedvéért: Nicolae Ceausescu 1965 és 1989 között vezette Romániát…]
1999 március 15-én az Operában rendezett állami – kulturális díjkiosztó – ünnepségre az ellenzéki pártok közül az MSZP és az SZDSZ vezetői nem kaptak meghívást!
„Az előző négy évben az ellenzéki pártok vezetőit minden állami és nemzeti ünnepi rendezvényre meghívták – mondta akkor Kovács László frakcióvezető-pártelnök az eset kapcsán. (Más kérdés, hogy a meghívás ellenére az előző ciklusban az ellenzéki pártok vezetőinek többsége távol maradt ezektől az ünnepi eseményektől.) Kuncze Gábor szabaddemokrata frakcióvezető szerint a nemzeti ünnep az egység jelképe, vagy legalábbis az kellene legyen. Ezzel szemben a meghívás ügye, pontosabban annak elmaradása nem az egységről, hanem a megosztottságról szóló üzenet. Ma is vannak Magyarországon olyan emberek, akik úgy hiszik, különbséget lehet tenni ember és ember között – mondta Feldmájer Péter, a zsidó hitközségek elnöke azon az ünnepi megemlékezésen, amelyen a rasszista megnyilvánulások ellen is tiltakoztak. Ugyanakkor a közeli Blaha Lujza téren mintegy ötven fekete ruhás fiatal előtt Sárosi Viktor, a Magyar Népjóléti Szövetség nevű szálasista szervezet elnökhelyettese mondott beszédet, amelyben a zsinagógánál összegyűlt „zsidóknak és zsidó bűnözőknek” küldött fenyegető „üzenetet”. A rendőrség nem szakította félbe a rendezvényt.” (Írta másnap a Népszabadság, kivégzése előtt nyolcadfél évvel.)
Öt évre rá az Index így számolt be az azóta régen tipikussá vált fideszes „magyarázkodásról”
Húsz éve, 1999-ben volt Orbán Viktor miniszterelnökségének első teljes éve. Ennek apropóján Orbán99 címmel indítottunk sorozatot, amelyben azokat a sztorikat elevenítjük fel, amelyek érdekesek napra pontosan két évtized távlatából is. Akár azért, mert jól rímelnek jelenlegi eseményekre, akár azért, mert támpontot adhatnak Orbán Viktor mostani döntéseiben és motivációiban, vagy szimplán azért, mert ha most történnének, még ma is simán az újságok címlapjára kerülnének. Korábbi cikkeink közül itt válogathat.
Első kormányfősége első március 15-éjén Orbán Viktor még nem a Múzeumkertben beszélt, megtette azt helyette Deutsch Tamás ifjúsági miniszter, hanem este az Operában rendezett állami ünnepségen hallgathatták őt meg a meghívottak. A hangsúly a meghívottak szón van, ugyanis jókora botrányt okozott 1999-ben, hogy a korábbi évekkel ellentétben abban az évben nem lehettek ott ellenzéki pártvezetők.
Aznap a kormány még nem reagált, de később azt közölték, hogy TECHNIKAI OKOK MIATT MARADTAK EL A MEGHÍVÓK, a Miniszterelnöki Hivatal pedig sajnálatát fejezte ki emiatt. Rogán Antal, a kormányfő politikai tanácsadója azt mondta, semmiféle szándékosság nem volt abban,hogy a három ellenzéki párt, az MSZP, az SZDSZ és a MIÉP vezetője (ő Csurkát is idevette az korábbi hírek ellenére) nem kapott meghívót.
… És megkezdődött a „technikai hibák sorozata”, a mentegetőzést, védekezést, hárítást tekintve pedig Selmeczi Gabriella (emlékszünk még rá?) máig stílusteremtő közelményeinek sorozata. (Bezzeg a… Nicsak, ki beszél… Inkább azzal foglalkoznának… A baloldal rég kiirtott volna mindent…)
Maga az első március 15-i beszéd, Orbán Viktor miniszterelnök (az európai liberálisok alelnöke) felszólalása – amelyből az oroszok elleni rész itt hiányzik – érdekes javaslatokat tartalmaz arra nézve, miként kell harcolni a diktatúra, a nepotizmus és hasonló rákfenék ellen.
Érdekes lesz összehasonlítani az ideivel…
