Tisztelt Köztársasági Elnök Asszony! Tisztelt Házelnök Úr! Képviselőtársaim!
Első szavam a köszöneté. Köszönöm képviselőtársaimnak a támogatást. Köszönöm a választópolgárok bizalmát. Engem most itt a képviselők választottak meg, de nem felejtem el, hogy a felhatalmazás a választóktól, a magyar emberektől jön. A választók bizalmáért és felhatalmazásáért megdolgoztunk, és magam is megdolgoztam. Az elmúlt években igyekeztem legjobb tudásom szerint szolgálni a hazámat. A választási harcban se magamat, se magunkat nem kíméltük. Ezért most a becsülettel elvégzett munka derűjével és önbizalmával állok Önök előtt. Immár ötödször. Köszönöm minden honfitársamnak a határon innen és túl; akár szülőhelyén, akár a világ távoli pontján adta le szavazatát, hogy részt vett a magyar nemzet közös döntésében, amely négy évre kijelölte hazánk útját. Ellenfeleink gondoskodtak róla, hogy a választás soha nem látott nemzetközi és hazai ellenőrzés mellett történjék. Mindenki láthatta, hogy Magyarország olyan ország, ahol nem történnek, nem történhetnek választási visszaélések. Köszönöm az ellenzéki aktivistáknak, hogy ellenőrző munkájukkal segítettek megvédeni Magyarország jó hírét és a magyar demokrácia iránt táplált közbizalmat. A magas választási részvétel az egészséges demokrácia jele. Közhely, de igaz. A magyar embereket érdekli a sorsuk, van véleményük a közügyekről, és azt nem is rejtik véka alá. A magyar demokrácia harminckét éves történetében soha egyetlen pártra nem szavaztak annyian, mint a Fidesz–KDNP listájára és jelöltjeire. És ami még fontosabb: tizenkét év kormányzás után megkaptuk a szavazatok abszolút többségét. Azon leszek, hogy megszolgáljam ezt az egész Európában példa nélküli, óriási bizalmat. Elgondolkodtató, hogy éppen akkor arattuk a legnagyobb arányú győzelmünket, amikor minden emberi számítás szerint a legnehezebb terepen kellett megmérkőznünk. Összeállt ellenünk a hazai baloldal és nemzetközi szövetségeseik, politikusok, pénzemberek és a média is. Mondjuk ki világosan: Brüsszel és Soros György is a mi bukásunkra játszott. Azzal revolvereztek minket, amivel csak tudtak. Nem csoda, hogy ez a győzelem felvillanyoz bennünket. Barátaim, nincs semmi pezsdítőbb annál, mint amikor rálőnek az emberre, és nem találják el. Zsinórban négyszer győztünk, annak ellenére, hogy pénzügyi válságok, világjárvány, migránsáradat és már háború is fenyegette, fenyegeti hazánkat. Ilyen győzelmi sorozat Európában, sőt a tágabb nyugati világban is szokatlan, a győzelem arányát tekintve pedig példátlan. Érdemes, sőt kötelező a dolgok mélyebb értelmét is keresnünk. Meggyőződésem szerint a magyarok, nemcsak a vezetők, de a legszélesebb néptömegek is kifinomult történelmi ösztönökkel és különösen kifinomult veszélyérzékkel rendelkeznek. Ez nem is csoda. Ezer év nagy idő. A magyarok megtanulták, hogy veszély idején a széthúzás, a szembenállás, a belharc súlyos következményekkel, hanyatlással, bukással, sőt országvesztéssel járhat. A belharc és a viszály a boldog békeidők luxusa. Most nem ilyen időket élünk. Baj idején az összefogás parancs. Korparancs. Aki kihúzza magát alóla, az veszélyt hoz a közösségre, a nemzetre és a hazára. Az ilyen pártoknak és politikusoknak ezért a választók alaposan ellátják a baját. És a magyarok azt is tudják, hogy az összefogás, az egyetértés nem jön létre magától. A konszenzust nem megkeresni kell, mint valami húsvéti tojást, hanem meg kell teremteni. A politikában ehhez erő, képesség és leginkább jó szív, jóindulat és hazaszeretet kell. Akinek ez megvan, megkaphatja az emberek bizalmát. Számomra ez a 2022-es parlamenti választás történelmi leckéje.
Tisztelt Ház!
A miniszterelnöki munka szépsége abban áll, hogy minden fontosabb döntésért, tartozzon az bármelyik miniszterhez is, végső soron a miniszterelnök a felelős. Ez nagy teher; van, akit bele is nyom a földbe, és van, akit föllelkesít. Én azt tartom a miniszterelnök elsőrendű felelősségének, hogy valamely módon megértse, előre elgondolja, hogy milyen idők várnak ránk, és felkészítse erre a magyarokat. A jövő megértése, mint feladat, megtanítja az emberrel, hogy egyedül sohasem lehetsz elég okos. A sikeres kormányzáshoz a minisztereken túl szakértők, tanácsadók és szellemi emberek tucatjaira van szükség. Szerencsére Magyarország sohasem volt híján kiváló koponyáknak, én is számítok rájuk a munkám során.
Tisztelt Ház!
Minden, ami 2020 óta történt, és minden, ami napjainkban kibontakozóban van, vagyis az, amiből megérthetjük a 2020 és 2030 közötti évtized természetét, egy irányba mutat, illetve egy rugóra jár. Európa, a nyugati ember, benne és vele Magyarország, mi, magyar emberek a veszélyek korába léptünk. Ez az évtized a veszélyek, a bizonytalanság és a háborúk korszaka lesz. Az évtized a koronavírus-járvánnyal kezdődött, és háborúval folytatódott. A háború és a válaszként adott európai szankciós politika energiaválságot idézett elő. Az energiaválság és az amerikai kamatemelések együtt elhozták a magas infláció korszakát. Mindez együtt el fogja hozni a recesszió, a gazdasági visszaesés időszakát, amikor a gazdasági teljesítmény csökkenése, stagnálása és csekély emelkedésének évei váltogatják majd egymást Európában. Kiújulhatnak fenyegető járványok. A gazdasági visszaesés mélyülhet. A gazdag országok felé tektonikus erővel felerősödik a migráció. Mindennek tetejébe egy elhúzódó és világméretű kiterjedéssel fenyegető, valóságos háború zajlik a keleti szomszédunk földjén. Egy háborús évtized képe bontakozik ki a szemünk előtt. Jó lenne, ha nem így lenne. De nekünk nem a vágyainkból, hanem a valóságból kell kiindulnunk. Nekünk, magyaroknak erre kell felkészülnünk, ebben a zűrzavarban kell kijelölnünk az irányt, és megalkotnunk a saját politikánkat. Az előttünk álló háborús évtized képéhez hozzá tartoznak a nyugati világ meg-megújuló öngyilkossági hullámai is. Ilyen öngyilkossági kísérletnek látom a nagy európai lakosságcsere programját, amely a hiányzó európai keresztény gyerekeket más civilizációkból érkező felnőttekkel, migránsokkal akarja pótolni. Ilyennek látom a genderőrületet, amely úgy fogja fel az embert, mint identitásának, ideértve szexuális identitásának megteremtőjét. És ilyennek látom a liberális Európa programját, amely túllép a Nyugatot eddig megtartó kereszténységen és nemzetállamokon, és semmit sem ültet a helyükre. Amely a szabadságot a közösségeiből – családjából és hazájából – kimetszett emberben látja, és elfelejtkezik arról, hogy az ember egyedül sohasem lehet szabad, csak magányos. Egyszerre sújtanak tehát bennünket gazdasági bajok, háborús veszélyek, Európa belső szellemi gyengesége és Brüsszel politikai tévedései. Ebben a helyzetben kell kitűznünk az útvonalat Magyarország számára, s ha kitűztük, erre kell ráállítani, majd biztos kézzel ezen az úton is tartani hazánkat. Nehéz feladat, de nekünk sikerülhet. Sikerülhet, mert a magyarokat kemény fából faragták, ezért makacsul ellenállunk a hanyatlásnak. Ésszerű rend, stabilitás, semmi önelégültség, de annál több alázat, és mindenekelőtt megalkuvást nem ismerő, hajlíthatatlan hűség. S mindeközben őszinte kedvesség, józan önérdek, egy derűs, önérzetes és bátor Magyarország. Ez volna hát a föladat a következő kormány számára. Különösen is számítok a történelmi egyházak híveinek közösségeire, akiknek létezése már önmagában is nagy érték Magyarország számára. Biztosítani fogjuk az Evangélium hirdetéséhez szükséges feltételeket, a szabadságot és az egyházak tiszteletét. Látjuk az egyházi iskolák, kórházak, idősotthonok iránti növekvő igényt. Ezek segítése munkánk fontos része lesz. És látom az újraéledő nemzeti összetartozás lelki és fizikai lenyomatait szerte a Kárpát-medencében. Ez nemcsak a határon túl élő magyaroknak jó, de erősíti az egyetemes magyarságot, és erősíti az anyaországot is. A határon túli magyarok számíthatnak ránk, lankadatlanul folytatjuk nemzetegyesítő munkánkat.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház!
Első helyen most Magyarország biztonságáról kell beszélnem. Nyolcvankettedik napja tart az ukrán–orosz háború. Ennek a háborúnak nem lett volna szabad elkezdődnie. Még érvényes a régi rómaiak tudása: nem lehet egyszerre látni a dolgok kezdetét és végét. Vagyis a háborút könnyű elkezdeni, de nehéz befejezni. Európának ma semmilyen eszköze sincs a szomszédjában zajló konfliktus kezelésére. Erő és eszközök híján a kontinens vezetői meg vannak győződve, hogy az európai szankciók segítségével térdre lehet kényszeríteni Oroszországot. Ez papíron lehetséges, és számos papírpolitikus lebegtet is valamiféle elméleti bizonyítékokat. De én akárhogy is próbálok visszaemlékezni, nem jut eszembe olyan kontinentális zárlat, amely eredményes lett volna. De olyat már láttam, hogy az bukott bele, aki kitalálta. Reménykedjünk és imádkozzunk, hogy most másképpen legyen. Magyarország az európai egység érdekében nem akadályozza meg a szankciókat, amíg azok nem lépik át a magyar gazdaság önvédelmének vörös vonalát, vagyis nem veszélyeztetik Magyarország energiabiztonságát. Magyarország a NATO tagja. 1999-ben mi vittük be Magyarországot a nyugati katonai szövetségi rendszerbe. A mi politikai közösségünk, kormányom és jómagam is létkérdésnek tartjuk, hogy Magyarország a NATO tagja legyen. Ez az a biztos pont, ahonnan felépíthetjük Magyarország biztonsági stratégiáját. A NATO védelmi szövetség. Nem szabad engedni a kísértésnek, hogy tagállamainak területén kívül hajtson végre támadó katonai akciókat. Védelmi szövetségből nem szabad háborús katonai szövetséggé alakulnia. A NATO nem az antant, és nem is válhat azzá. NATO-tagságunk fontossága sohasem volt olyan nyilvánvaló, mint most, az orosz–ukrán háború idején. A dolgok egyre rosszabbra fordulnak. Az oroszok a háborút sorozás nélkül is megvívható katonai akciónak nyilvánították, vagyis végtelenítették, az amerikaiak pedig a II. világháborúból ismert kölcsönbérleti törvénnyel Ukrajna korlátlan hadianyag- és hadieszköz-finanszírozása mellett döntöttek. Ez így együtt a lehető legrosszabb kombináció. Ezért a háború a szomszédunkban még hosszú ideig és józan ésszel nehezen felfogható mennyiségű fegyverrel folytatódni fog, és állandó biztonsági fenyegetést jelent majd Magyarországra. A következő évtized legfontosabb feladata, hogy ebből a háborúból kimaradjunk, és megvédjük Magyarország békéjét és biztonságát. Nem lesz könnyű, mert óriási nemzetközi nyomás nehezedik ránk. Felfogásom szerint aki fegyvert szállít, fél lábbal már benne is van a háborúban. Mi a béke mellett állunk. A béke épít, a háború rombol. Ezért azonnali tűzszünetet és béketárgyalásokat akarunk, és azt ígérem Önöknek, hogy ki fogok tartani az álláspontunk mellett. A NATO biztos támasz, de nem fogja helyettünk megvédeni Magyarországot. Baj esetén velünk talán igen, de helyettünk biztosan nem. A békevágy és a jó szándék önmagában kevés. Ha egy ország hadserege gyenge, katonái nem harcképesek, népe pedig nem akarja megvédeni magát, akkor azt az országot fogják először megtámadni. Sárkány ellen sárkányfűre van szükség. A sárkányfüvet Magyar Honvédségnek hívják, amelyet megerősíteni, valódi véderőt kifejteni képes hadsereggé alakítani a legsürgetőbb feladat.
Tisztelt Ház!
Ebben a háborúban Ukrajna a megtámadott, és Oroszország a támadó. Ezért támogatjuk Ukrajnát, és ezért indítottuk el Magyarország történelmének legnagyobb humanitárius segélyakcióját. Létszámarányosan a legtöbb menekülőt mi engedtük be, és akit kell, el is látunk. Segíteni fogjuk az ukrán menekülteket. Most félretesszük azt a tényt, hogy korábban a kárpátaljai magyarok milyen jogsérelmeket szenvedtek el. És félretesszük azt a tényt is, hogy Ukrajna elnöke és kormánya nyíltan beavatkozott a magyar választási kampányba, és az ellenfeleinket támogatta. Mindezek ellenére az ukránok számíthatnak Magyarországra és a magyar kormányra.
Tisztelt Ház!
A Brüsszellel fennálló vitáink miatt külön is szólnom kell az Európai Unióról. Világosan leszögezem, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, és érdekünk, hogy az előttünk álló évtizedben az is maradjon. Igaz, hogy Brüsszel ma a tagállamok, így Magyarország szuverenitásának visszaszorítására törekszik. Az is igaz, hogy a nemzetek Európája helyett egy új európai birodalmat, az Európai Egyesült Államokat igyekszik fölépíteni – követve a korábbi francia és német hagyományokat. Az is igaz, hogy a kulturális távolság, már-már kulturális elidegenedés egyre nő Európa nyugati fele és Magyarország között. Ez azért van így, mert mi hiszünk Európa keresztény civilizációs alapjaiban, hiszünk a nemzetállamokban, amit Brüsszelben már feladtak. Nekünk fontos, hogy rajtunk legyen a Jóisten áldása. Nekünk fontos, hogy legyen hazánk, amit szerethetünk, és amire büszkék lehetünk. Nekünk fontos, hogy fenntartsuk az ezeréves magyar élet folyamatosságát, a létezés magyar minőségét a Kárpát-medencében. Nekünk fontos, hogy úgy halhassunk meg, hogy tudjuk, gyerekeinknek és unokáinknak van hazája, van mit folytatniuk és megőrizniük. Mi úgy tudjuk, hogy ez a legnagyobb dolog, amit egy magyar ember a gyerekeinek adhat. És ez számunkra megelőz minden közös európai értékről és egyre szorosabb integrációról szóló zavaros beszédet és politikát.
Tisztelt Ház!
Sajnos, tisztelt Képviselőtársaim, az is igaz, hogy Brüsszel nap mint nap visszaél a hatalmával, és csupa olyasmit akar ránk kényszeríteni, ami nekünk rossz, és tőlünk idegen. Az „élni és élni hagyni” elv jegyében mi toleranciaajánlatot tettünk a migráció, a gender és most legutóbb az olajembargó ügyében is. Toleranciaajánlatainkat visszautasították. De mi továbbra sem adjuk föl a határok védelmét, nem bontjuk le a kerítést, és nem engedünk be migránsokat. Megvédjük a családjainkat, a genderaktivistákat nem engedjük be az iskoláinkba, nálunk az apa férfi, az anya nő, a gyerekeinket pedig hagyják békén. Kitartunk Magyarország békéje és biztonsága mellett, és nem fogadunk el olyan gazdasági intézkedéseket, amelyek tönkretennék a magyar családokat. Ha ez így van, márpedig így van, már csak az a kérdés, tisztelt Képviselőtársaim, hogy mit keresünk az Európai Unióban? A válasz az, hogy az álmainkat. Az álmainkat keressük. A szabad és egyenlő nemzetek közösségét, keressük a hazák hazáját, a demokráciák demokráciáját. Keressük az Istent félő és az emberek méltóságát védelmező, a kultúra, a tudomány, a szellem csúcsait ostromló Európát. Nem azért vagyunk tagjai az Európai Uniónak, mert olyan, amilyen, hanem azért, amilyen lehetne. És amíg úgy látjuk, hogy van akár egy fikarcnyi esély is, addig küzdeni fogunk érte, mert egy ilyen Európa adja a legtöbb esélyt, a legtágasabb teret egy független és szabad Magyarország számára. Amikor a következő évtizedet elgondoljuk, akkor Magyarországot az Európai Unióban látjuk, amint elszántan harcol a jogaiért, és szövetségeseket keres az unió megújításához.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház!
Az előttünk álló háborús évtized kihívásaival tehát egy olyan Magyarország néz szembe, amely a NATO és az Európai Unió tagja. Ez jó kiindulópont, de nem válasz az évtized kihívásaira. A válasz csak egy nemzeti alapokon álló és sikeres gazdaságpolitika lehet. Ezért most a gazdaságról részletesebben is beszélnem kell. A 2010 és 2020 közötti tíz év a nagy előretörés évtizede volt. A munkahelyek számának növelésében a második helyen végeztünk a huszonhét tagú Európai Unióban, a beruházások növelésében a második helyen, a minimálbér növelésében a harmadik helyen, az adók csökkentésében az első helyen, a háztartások pénzügyi megtakarításainak növelésében pedig a harmadik helyen. Nem rossz. Ráadásul fejlettség tekintetében Görögországot és Portugáliát is sikerült megelőznünk, pedig ők jóval korábban csatlakoztak az Európai Unióhoz, amikor mi még megszállt ország voltunk, és még javában a kommunistáknak állt a zászló. Pedig az előző évtized sem volt könnyű, emlékezzenek, kezdődött egy nagy nyugati pénzügyi összeomlással, aztán jött a migrációs válság, majd a koronavírus-járvány, annak minden következményével.
Tisztelt Képviselőtársaim!
Sok mindent láttunk már, de olyat még nem, hogy a világgazdaság rövid idő alatt kétszer is fenekestül felfordult. Először a világjárvány következtében alakult ki egy globális gazdasági válság; 2020-tól 114 millió munkahely elveszett, 42 százalékkal estek vissza globálisan a beruházások, a világkereskedelem 5 százalékkal csökkent. Tömegesen zártak be a gyárak, és leépültek a termelési kapacitások. A járvány enyhülésével pedig a gyárak nem nyíltak újra automatikusan, hanem megindult egy éles verseny az országok között, hol jöjjenek létre az új termelési központok, üzemek és gyárak. Becsüljük meg, hogy Magyarország ebben a versenyben az elmúlt két évben jól küzdött, és a győztesek közé került: minden idők legjobb beruházási teljesítményét nyújtottuk tavaly. Magyarországon 1.886 milliárd forintnyi beruházás indult meg, és megdöntöttük a hazánkban létrejött legnagyobb zöldmezős beruházás rekordját is. Ezek a beruházások adnak most esélyt és reményt arra, hogy az előttünk álló európai gazdasági válságot is jól kezeljük, és a magyar gazdaság visszaesés helyett tovább növekedhet. 2022 elején újabb sokkot kapott a világgazdaság: jött az orosz–ukrán háború. A kelet–nyugat szállítási útvonalakat át kell rajzolni, a beszállítói forrásokat pótolni kell, a világ számos országát élelmiszerhiány és éhínség fenyegeti. Ebben a helyzetben több korábbi stratégiai döntésünk is felértékelődik. A Belgrád–Budapest vasútvonal – a Görögországba érkező tengeri szállítási útvonal folytatásaként – jó eséllyel kiváltja a lerombolt ukrajnai útvonalakat. A balkáni országokkal közösen kiépített déli gázvezeték képes kiváltani az Ukrajnából érkező vezetékeket. A most bekövetkező energiaellátási válságok korszakában azok az országok lesznek biztonságban, amelyek képesek maguk előállítani saját energiaszükségletüket. Az új paksi blokkok építése és a napenergia-beruházások ezért nemzetbiztonsági szempontból is kulcsfontosságúak lesznek.
Tisztelt Ház!
Termékeink háromnegyedét Európában adjuk el, de a legnagyobb és legmodernebb beruházások immáron a Távol-Keletről érkeznek. Két lábon állunk, és ez válságállóvá teszi a gazdaságunkat. Előrelátóak voltunk, és felkészültünk az autóipar forradalmi megújulására, sokat tettünk azért, hogy hazánk az újgenerációs autóipar európai éllovasa legyen. A világ legnagyobb akkumulátorgyártási kapacitásai Magyarországon épülnek, az export-világranglistán hamarosan a harmadikok leszünk. A háborúzó felek a világ legjelentősebb gabonaexportőr országai közé tartoznak. A magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari fejlesztések nyomán ma mi kétszer annyi élelmiszert tudunk előállítani, mint amennyire szükségünk van, ezért Magyarországot nem fenyegeti élelmiszerhiány. De a biztonság kedvéért a gabonakivitel esetén fenntartjuk az állami elővásárlási jogot. Az előttünk álló évtizedben az alacsony adók, a fizikai biztonság, a fejlett közúti és vasúti útvonalak, valamint a politikai stabilitás lesznek a fő érvek a beruházásokért folytatott versenyben. Ezekben mi jól állunk, ezért továbbra is a beruházások magas szintjére építjük gazdasági stratégiánkat.
Összefoglalóan azt mondhatom, hogy a most megalakítandó kormány vállalása az, hogy a kibontakozó európai gazdasági válság idején is megőrizzük legfontosabb eredményeinket, és nem adjuk fel a fontos céljainkat. Ilyen nehéz körülmények közepette is vállaljuk és vállalom, hogy Magyarország előre fog menni, és nem hátra. Vállalom, hogy megvédjük a teljes foglalkoztatottságot. Vállalom, hogy megvédjük a családtámogatásainkat. Vállalom, hogy megvédjük a nyugdíjak értékét. És vállalom, hogy megvédjük a rezsicsökkentést is. Vagyis mindenkinek lesz munkája, a nyugdíjnak lesz értéke, a családoknak lesz biztonsága, és a gyerekeknek lesz jövője. Az egész Európában vágtató inflációt terveink szerint Magyarországon először megszelídítjük, aztán megfékezzük. Önök tudhatják, hogy általában ódzkodom a direkt állami beavatkozástól a gazdaságba, de ilyen esetben a jegybanknak és a kormánynak be kell avatkoznia. Lépéseinket össze fogjuk hangolni, óvatos, de határozott árszabályozó intézkedéseket teszünk majd. Az eredmények már szeptemberben látszani fognak, év végére pedig tartósan elviselhető állapotokat alakítunk ki addig is, amíg Brüsszel vissza nem talál a józan gazdaságpolitika ösvényére.
Tisztelt Képviselőtársaim!
Ennek megfelelően alakítottam át a kormányzati rendszert is. Az előző kormány tagjainak köszönöm a munkájukat. Kiválóan teljesítettek, büszkék lehetünk, és én büszke is vagyok a teljesítményükre. Most azonban egy egészen másfajta évtized vár ránk. Ezért a kormánygépezetet alkatrészeire kellett bontani, és az új feladatok logikája szerint kellett újra összeszerelni. Köszönöm Önöknek, hogy megadták a szükséges támogatást.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Úr!
A magyarok évszázadokon keresztül hozzászoktak, hogy szépen haljanak meg a hazájukért. Mi ezért csodáljuk őket. De most fordítani akarunk a dolgok menetén: azt akarjuk bebizonyítani, hogy a hazáért élni is lehet. Többen, jobban és szebben élni – ahogy elnök asszonyunk javasolta beiktatási beszédében. Ehhez olyan ország kell, amely büszke az értékeire. Büszke a világ legnehezebb nyelvére, megismételhetetlen és semmivel sem összetéveszthető népművészetére, világszínvonalú magaskultúrájára, élvonalbeli tudományára és világverő sportteljesítményeire. A hamarosan megalakuló kormány egy ilyen Magyarországért dolgozik majd. Magyarország a következő években védeni fogja a családokat, és büszke lesz a gyermekeire. Hiszünk a munka becsületében, és tudjuk, hogy nemzetünk jellemével összefér a független egyén és az összetartó közösség. Én azt tapasztaltam, hogy mi tudunk egyszerre individualisták és kollektivisták is lenni, mert tudjuk, hogy mindennek megvan a helye és az ideje. Ideje van a korlátlan szabadságnak, a szárnyalásnak, és ideje van a hierarchikus fegyelemnek, a szolgálatnak is. Ez az az életösztön, a túlélés és a megmaradás művészi szintre emelt képessége, amely lehetővé teszi, hogy nemcsak múltunk és jelenünk, hanem jövőnk is legyen a Kárpát-medencében. Ez a természet és a Jóisten adta földrajzi egység arra van rendelve, hogy a világ legjobb helye legyen. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy az itt élő népekkel és országokkal együttműködve azzá is változtassuk. Ez közös érdeke a szlovákoknak, ukránoknak, románoknak, szerbeknek, horvátoknak, szlovénoknak és magyaroknak. Ezért a jövőben sem ülünk fel se provokációknak, se megosztási kísérleteknek, és biztosítom a szomszédainkat, hogy számíthatnak ránk, a magyarok a barátaik. Rendületlenül hiszünk a Kárpát-medencei népek közös jövőjében. Képesek vagyunk erre, és el fogjuk érni. Vagy ha mi nem is, a mai fiatalok majd biztosan. A mai fiatal nemzedék a mi legnagyobb értékünk és erőforrásunk. Nem mindig látjuk ezt, mert talán nem a legélesebb elmék beszélnek a nemzedék nevében. De ha szétnézünk az országban, mindenütt a hazájukat szerető, a világot értő, nyelveket beszélő, a legmodernebb technikákat játszi könnyedséggel használó fiatalokat látok. Magyarország előtt ezért áll fényes jövő. Ahogy az alkotmány mondja: ők fogják ismét naggyá tenni Magyarországot.
Tisztelt Ház!
Végezetül arról szeretnék beszélni, hogy fontos dolog, hogy egy nemzet tudja a helyét a világban. Sem túl-, sem alábecsülni nem szabad önmagunkat. Magyarországra ma nem a népessége, hadserege vagy gazdasági ereje miatt irányul szokatlan mértékben a nyugati közvélemény figyelme. A figyelem oka, hogy Lengyelország mellett Magyarország vált a nyugati világ utolsó keresztény, konzervatív bástyájává. Mást gondolunk a világról és a jövőről, mint a liberális, globalista fősodor, és másként építjük az országunkat, mint ahogy ők teszik a sajátjukkal. Akár meg is férhetnénk egymás mellett. Elvégre hiszünk a verseny jótékony hatásában. De Brüsszel ma kizárólagosságra törekszik. Illetve a kizárólagosságra és egyszínűségre törekvés szimbóluma ma Brüsszel. A politikát, az országvezetést, sőt Európát is csak egy módon lehet elképzelni és művelni – mondják ők. Aki nem lép egyszerre, vizsgálatot kap estére. Magyarország ez ellen lázad. Eb ura, fakó! Ugocsa non coronat! De, tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Reményt, hogy a keresztény életfelfogás, a hazaszeretet, a nemzeti büszkeség, vagyis a nemzeti politika nem a múlt, hanem a jövő. Harminc éve azt gondoltuk, Európa a jövőnk, ma azt gondoljuk, mi vagyunk Európa jövője. Érezzük a felelősségünk súlyát.
Isten óvja Magyarországot! A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenek előtt! Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!
Forrás: Miniszterelnöki Kabinetiroda
2022. május 16., Budapest
