A Hungarian Spectrum írásának magyar változata
>Balogh S. Éva
>Az elmúlt napokban nagy érdeklődés övezte Marine Le Pen, a Nemzeti Összefogás elnökének budapesti látogatását. Én azonban a francia szélsőjobboldal egy másik vezetőjének, Éric Zemmournak, ennekaz ellentmondásos politikai újságírónak és írónak egy kevésbé látványos, de mégis fontos korábbi látogatásával kezdeném. Zemmour jelenleg nem hivatalos elnökjelölt a jövő év áprilisában esedékes francia választásokon, de népszerűsége egyre nő.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök bizonyára nem reklámozta, hogy Zemmour, aki állítólag szeptemberben a IV. budapesti demográfiai csúcstalálkozón való részvétel miatt járt a magyar fővárosban, valójában Orbán személyes meghívására érkezett. A Politico úgy vélte, hogy Zemmour budapesti “vörös szőnyeges fogadtatása” rossz hír Le Pen számára, aki “küzd, hogy beindítsa dadogó Elysée-pályázatát”. Azóta Zemmour gyakorlatilag megduplázta támogatottságát, és egyre inkább úgy tűnik, hogy ő lehet a francia szélsőjobb jelöltje. Zemmour mindenesetre a kormánysajtó kedvencévé vált. A Magyar Nemzet például felháborodott azon, hogy Éric Dupond-Moretti igazságügyi miniszter “a világhírű esszéistát rasszistának merte nevezni, és holokauszttagadással vádolta”. (Zemmour etnikai háttere berber zsidó. Családja az algériai háború idején hagyta el Algériát).
Zemmour budapesti útjának idején valószínűleg már megállapodtak Le Pen látogatásának időpontjáról. Az is valószínű, hogy Orbán Viktor volt az, aki megszervezte, hogy Brüsszelben találkozzon Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnökkel és Janez Janšával. Lengyel forrásokból megtudjuk, hogy “a francia politikus azt is elárulta, hogy ők ketten az Európai Bizottság elfogadhatatlan zsarolásáról beszéltek, különösen Lengyelországgal szemben és támogatást akartak nyújtani neki [Morawieckinek]”. A lengyelországi információk hozzátették, hogy a találkozó váratlanul történt, és nem volt előzetes bejelentése. A News in 24 szerint Le Pen dicsérte Lengyelország “jótékony bátorságát” az Európai Unióval szembeni szembenállásában, “egy olyan birodalomban, amelyet a nemzetek behódolásával építettek”.
Le Pen budapesti látogatását illetően legalább két rivális értelmezés létezik. Az első szerint Orbán Viktor az Európai Unión belüli szélsőjobboldali vezetők támogatását keresi, és bár eredetileg nem akart semmit sem kezdeni Marine Le Pennel, a jelenlegi helyzetében, amikor Lengyelországon és Szlovénián kívül nincsenek szövetségesei, minden segítségre szüksége van. A másik értelmezés szerint Le Pen az, akinek szüksége van a magyar miniszterelnök támogatására, hogy otthon erősítse a hírnevét, tekintettel arra, hogy a közvélemény-kutatásokban még Zemmour mögött is lemarad. A rendelkezésre álló információk áttekintése után kölcsönösen előnyösnek nevezném az eseményt.
A Politico az utóbbi véleményt képviselte, rámutatva, hogy “a Le Pen-tábor a keddi találkozót annak jeleként igyekezett beállítani, hogy nemzetközileg egyre inkább elfogadják őt”. Mások, különösen Magyarországon, biztosak abban, hogy Orbán Viktor kétségbeesetten próbál egy tömböt összerakni. Szele Tamás éleslátó megfigyelő azonban rámutat, hogy az Európai Uniónak a legkevésbé sem kell aggódnia egy ilyen blokk jövőbeli létezéséért, mert Orbán úgy megy neki a feladatnak, hogy eleve kudarcra van ítélve. “Kaczyński szilárd szövetségese, de szövetségről tárgyal az ellenségével, Marine Le Pennel. Hőse Salvini, de közben a vele vetélkedő Giorgia Melonival szűri össze a levet.”
Úgy tűnik, a Le Pen tábora sikeresnek ítélte a találkozót. Egyik tanácsadója elismerte, hogy “Zemmour sokkal jobban összefér [Orbánnal], mert ő radikálisabb, radikálisabb a bevándorlás elutasításában, radikálisabb az iszlám elutasításában, és az EU-ról és a tagországokról alkotott elképzelésében”. Mégis, mondta, Le Pen kiemelt figyelmet kapott Magyarországon. A Sputnik beszámolója szerint Le Pen úgy találta, hogy Orbán “nagyon pozitívan áll hozzá a munka folytatásához – amelyet júliusban [kezdtek el], amikor [aláírták] az európai egységről szóló közös chartát -, hogy a következő hónapokban fontolóra vegyék egy nagy képviselőcsoport lehetséges létrehozását az Európai Parlamentben”.
Egy biztos, Le Pen királyi bánásmódot kapott. Budapestre érkezésekor rendőri kíséretet kapott, ami csak állami vezetőknél szokás. Clément Beaune, az európai ügyekért felelős francia államtitkár “szomorúnak vagy nevetségesnek” találta ezt. Ujhelyi István, az MSZP európai parlamenti képviselője azt írta: “Amióta az Európai Unió – jelentős késéssel ugyan, de végre – egyre inkább szembefordul Orbán Viktor politikájával, a fideszes miniszterelnök úgy viselkedik, mint egy frusztrált tinilány, aki miután dobták, a környék összes huligánjával összefogva próbálja felhívni magára egykori kedvese figyelmét”.
Orbán Viktor sajtótájékoztatón elhangzott rövid beszédének néhány passzusa rávilágít arra, hogy a miniszterelnök mennyire igyekszik a látogatója kedvében járni. “Különös tisztelettel” köszöntötte Le Pent, és elmondta, hogy a magyarok számára milyen megtiszteltetés, hogy “Franciaországból, “egy nagy államból és egy nagy nemzetből” “egy vezető politikus” látogat hazájukba. Dicsérte őt “személyesen és pártját, [amely] mindig kiállt Magyarországért”. Ami az együttműködést illeti, “érdekel bennünket ez az ötlet, mert megint agglegények lettünk, és ezért érdekel bennünket egy új csoportosulás létrehozása”.
Ez a politikai agglegény státuszára való utalás nagy visszhangot keltett Magyarországon, és jó néhány viccet szült. Bartus László, az Amerikai Népszava főszerkesztője különösen felháborodott az összehasonlításon. “Orbán Viktor egy házassági szédelgő, aki frigyre lépett először a Liberális Internacionáléval, amelynek az alelnöke is volt, majd hűtlensége miatt nyolc évi házasság után távozott. Ezután egy újabb házasság következett, ez egy zaklató és bántalmazó kapcsolat volt, amelyben a Fidesz (értsd: Orbán) verte a feleségét, aki hosszú vergődés után az elszenvedett sérelmek és elhidegülés miatt végül nagy nehezen kirúgta. Orbán két rossz házasság és válás után hazudik, hogy ő egy “agglegény”, akinek még soha nem volt házastársa. Házassági szédelgő, aki mindig másnak próbálta mutatni magát, mint aki valójában. Kedves, szelíd, az emberi jogokat tiszteletben tartó személynek mutatkozott az első házasságában, a másodikban pedig megállapodott, a hagyományos értékeket tiszteletben tartó “úriembernek” mutatta magát, miközben verte a feleségét, az Európai Néppártot. Nemhogy konzervatív, de egy brutális, barbár állat volt, egy igazi falusi bunkó, akitől alig tudott megszabadulni az “asszonya”. Most “agglegénynek” hazudja magát, és miután a kocsmatöltelékek közé került, iszákos, repedt sarkú, fogatlan ribancokat próbál bekeríteni, és velük próbál házasságra lépni.
Nem áll messze az igazságtól, bár vadul hangzik.
2021. október 27.
S. Balogh Éva blogbejegyzései magyarul is megjelennek a https://ujnepszabadsag.com/ oldalon.
