A Washington Post szerkesztőbizottságának cikke
A Magyarország jobboldali kormánypártja már több mint egy évtizede a bevándorlók, a muszlimok, a zsidók és az LMBTQ-közösség démonizálásával táplálja politikai bázisát, miközben élvezi az ország európai uniós tagságának előnyeit. Brüsszel még akkor sem lépett fel határozottan Orbán Viktor kormánya ellen, amikor az felszámolta a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszerét, így a független bíróságok és média működését. Most végre az európai vezetőknek elegük lehet a magyar demagógból. Egy múlt heti találkozón felléptek ellene a melegek elleni legújabb támadása, a homoszexualitás vagy a nemi átalakulás ábrázolását vagy népszerűsítését 18 év alattiak számára tiltó új törvény miatt.
Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen fogadkozott, hogy “a bizottság minden hatáskörét” felhasználja az emberek védelmében, míg Mark Rutte, Hollandia miniszterelnöke azt javasolta, hogy Magyarország lépjen ki az unióból, ha nem osztja az értékeit. “Minden oldalról támadnak engem” – nyafogott Orbán Viktor, akit meglephetett a támadás. Hiszen amikor kormánya korábban átírta az alkotmányt, hogy a házasságot heteroszexuálisként határozza meg, és törvényt fogadott el, amely lehetetlenné teszi a meleg párok számára a gyermekek örökbefogadását, az EU alig reagált. A közeli Lengyelországban a kormányzó Jog és Igazságosság párt az LMBTQ-emberek elleni támadásokat politikai kampányainak alapjává tette, anélkül, hogy Brüsszelből következményekkel kellett volna számolnia.
Ha keményedik az ilyen intoleranciával szembeni EU reakció, akkor ez most jó pillanat erre. Azzal, hogy az unió tavaly elfogadta azt a tervet, amelynek értelmében több százmilliárdnyi gazdaságélénkítő forrást juttat el tagjaihoz, egyúttal nagyobb befolyást is adott magának a demokratikus normákat áthágó kormányokkal szemben. A kevesebb mint 10 millió lakosú Magyarország 8,3 milliárd dollárt kaphat ebből a nagylelkű juttatásból – a bizottság jóváhagyásától függően. Már most is az egyik legnagyobb nettó EU-segélyezett ország. Reméljük tehát, hogy Michael Martin, Írország vezetője nem blöffölt, amikor azt mondta, hogy Orbán Viktornak “nem volt kétsége afelől” a csúcstalálkozón, hogy “átléptek egy határt, és ennek kétségkívül következményei lesznek a finanszírozással kapcsolatos jövőbeli döntések esetén”.
Orbán Viktornak történetesen nagyobb szüksége van az uniós forrásokra, mint valaha. Sok más populista vezetőhöz hasonlóan ő is elszúrta a covid-19 járványra adott válaszlépéseket, aminek következtében Magyarországon az egyik legmagasabb az egy főre jutó halálozási arány a világon. Az ellenzéki pártok a szélsőjobbtól a szocialista baloldalig koalíciót kötöttek ellene, így a jövő évi országos választások kimenetele a kitekert politikai rendszer ellenére is nyitott kérdés. Orbán Viktor romló politikai kilátásainak valószínűleg köze van az új LMBTQ-ellenes törvényhez. Magyar elemzők szerint azt remélte, hogy ezzel éket ver az ellenzéki szövetségbe. Ha a tényleges eredmény az lesz, hogy nehezebbé válik számára, hogy az EU-s támogatásokat a választóira szórja, miközben egyidejűleg szidalmazza az EU-s értékeket, akkor ez tanulságos lecke lesz.
Forrás: Washington Post/Újnépszabadság
