Megbocsáthatatlan bűn, hogy a hatalom megtartásának érdekében Orbán Viktor tönkreteszi az oktatást. Klebelsberg Kunó idején magas szintű volt ez az ágazat, aminek még húsz évvel ezelőtt is láttuk hasznát, lett volna esélyünk az informatikai forradalom hasznát húzni. Ezt a lehetőséget azonban eljátszottuk. Ha Orbánnak sikerül unióellenes retorikával elfordítani a magyarokat az az Európai Uniótól, és kivezeti az országot a közösségből, az nekünk, polgároknak tragédia lesz, de a NER oligarchái továbbra is jól élnek majd.
– Az elmúlt hónapok a pedagógusok tiltakozásáról szóltak. Lát arra reményt, hogy a tüntetések eredményre vezetnek, és legalább alapvető követeléseiket teljesíti a kormány?
– Nem tartom reménytelennek, hogy előbb-utóbb talán lesznek befolyásos fideszesek is, akiknek megszólal a lelkiismeretük, és felismerik, hová vezet a pedagógusok durva megalázása.
– Az elmúlt évek intézkedései alapján úgy tűnik, mintha a kormány ellenségként vagy megfegyelmezendő gyerekként tekintene a pedagógusokra. Miért?
– A korábbi kormányok elhanyagolták az oktatást, mert az arra fordított befektetés csak több választási ciklus után hozna eredményt, márpedig a prioritás mindig a következő választás. A jelenlegi kormányzat esetében azonban ennél sokkal rosszabb a helyzet. Ők tudatosan rombolják szét az oktatást, kényszerítik a pedagógusokat pályaelhagyásra. A belügyminiszter alá rendelték az oktatást, aki rendőri mentalitással irányít, vezényli a pedagógusokat, és a tüntetéseken már könnygázt is bevet a gyerekek ellen. Ami most zajlik, az tartósan tönkreteszi az országot. Ezt elsősorban vállalkozóként mondom. Ahhoz, hogy a vállalkozások versenyképessége javuljon, jól képzett és intelligens munkatársakra van szükség, ez pedig elképzelhetetlen jó oktatás és jó pedagógusok nélkül. Ehhez a pedagóguspálya sokkal nagyobb anyagi, erkölcsi megbecsülése és oktatási szabadság kellene.És hogy miért marad el mindez? Az egyik ok hatalomtechnikai, nevezetesen – ahogyan ezt több felmérés kimutatta – a kormány támogatottsága fordítottan arányos a képzettséggel, tehát a képzettséget csökkenteni kell a hatalmon maradáshoz. Továbbá cél, hogy növeljék az egyházi és a magániskolák szerepét az oktatásban. Egyre több pénz folyik az egyházi iskolákhoz, arányuk 2010 és 2020 között 9 százalékról 17 százalékra nőtt, a középfokú oktatásban pedig 10-ről 25 százalékra. Ez még akár érthető is lenne, az egyházi iskolák szelleme közelebb áll ahhoz a konzervatív értékrendhez, amit szavakban képvisel a Fidesz. Ám az egyházi iskolákban is jól képzett pedagógusokra lenne szükség, miközben azzal, amit csinálnak, teljesen tönkreteszik a pedagóguspálya vonzerejét. Így sehol sem lesznek jó tanárok. Ezt csak nagyon hosszú idő alatt lehet kijavítani, ezért hatalmas bűnről beszélhetünk. További hiba, ha azt hiszik, hogy a gazdaság számára elég a magas szintű felsőoktatás. Nem létezhet jó felsőoktatás sem, ha nem épül jó közoktatásra.
– A kormány a szakképzésre szeretné fektetni a hangsúlyt. Elég ez a vállalkozásoknak?
– Szükség van a magas szintű szakképzésre is. De az oktatás bármely ágában nélkülözhetetlen a magas szintű digitális képzés és az angolnyelvtudás. És persze kell a természettudományos és humán műveltség is, ha intelligens munkavállalókat keresünk.
– Említette, hogy az egyházi iskolák szelleme közel áll a Fidesz által képviselt konzervatív értékrendhez. Valóban konzervatív az az értékrend, amit a kormány képvisel?
– Persze hogy nem. A kormány gazdaságpolitikája például nagyon távol áll a konzervatív értékektől. A haveri kapitalizmus, a piaci verseny teljes leépítése, az állam túlterjeszkedése a gazdaságban minden, csak nem konzervatív. Szabályozószerep helyett tulajdonosként és vevőként sokkal szélesebb körben lép fel az állam, mint szabadna, ezzel is torzítva a versenyt. Tulajdonosként csak ott lenne helye az államnak, ahol nincs és nem is lehet verseny, ahol a monopolhelyzet természetes, mint például a közművek esetében. De mit keres az állam a mobil telekommunikációban, ahol valódi verseny volt, jó szolgáltatásokkal. A Vodafone megvásárlására felvett hatalmas hitelnek csak a kamata is érezhetően segíthetett volna a tanárokon. Én nem a gyenge állam mellett érvelek, nagyon erős államra van szükség, például a piaci verseny okos szabályozásában, a monopolhelyzetek megakadályozásában. És persze a közoktatásban, az egészségügyben, és még sokáig sorolhatnám, hol kell erős állam a gazdaság érdekében is.
– Ha már verseny, egyetért azzal az állítással, hogy az uniós támogatások is ártanak, mert torzítják az erőviszonyokat?
– Nem a támogatásokkal van a bajom, hanem azok felhasználásával. Nemcsak az a baj, hogy ezek nagy részét ellopják, de ahogy sokszor elmondtam már, a vállalkozásoknak adott direkt támogatások – legyenek azok uniós vagy hazai forrásból – többet ártanak, mint használnak. Az állam sokkal jobban tudná segíteni a vállalkozókat például a gazdasági környezet alakításával, hatékony piacfelügyelettel, jó közigazgatással, független bírósággal és a bírósági döntések gyors végrehajthatóságának biztosításával. Ez lenne az állam igazi feladata a gazdaságban, és erre kellene az uniós támogatásokat használni.
– Úgy tűnik, a kormány oktatáspolitikája illeszkedik a gazdaságpolitikájához. Az elektromosautó-gyártásból az alacsony hozzáadott értéket termelő és alig képzett munkaerőt kívánó akkumulátor- és gumigyártást nézte ki magának.
– Ezek az ágazatok azért tudnak nálunk megtelepedni, mert gyenge a környezetvédelem, és mert hatalmas állami támogatást kapnak. Ez hibás stratégia. A vállalkozásiismeret-órámon azt tanítom a hallgatóknak, hogy ne a legjobb piacot keressék, hanem azt, hogy miben lehetnek jobbak a potenciális versenytársaiknál. Magyarország nyersanyagban és energiában szegény, jól áll viszont a szürkeállományban. Erre kellene építeni a gazdaságpolitikát. A tudásra! Vagyis a gazdasági versenyelőnyünk az oktatásban lehetne, ahogy korábban meg is volt, Klebelsberg Kunó idejében. Különösen a matematikaoktatásban vannak nagy hagyományaink, ami az informatikai forradalom idején hatalmas előnyt jelentene. Ezzel a korunkat meghatározó informatikai forradalom győztesei lehetnénk, de ezt a lehetőséget kihagyjuk.
– És ezzel miért nem foglalkozik a kormány?
– Azt hiszem, hogy Orbán Viktor nem érti a XXI. századot. Ha értené, akkor például az autógyártásból sem az akkumulátorgyártást csábította volna hozzánk, hanem a szoftverfejlesztést. Egy elektromos gépkocsi értékében ma már több a szoftver, mint az akkumulátor. Húsz évvel ezelőtt még Európa legnagyobb szoftverfejlesztővállalatai hozták hozzánk a fejlesztést, de ma már gondok vannak az utánpótlással.
– Komoly kritika fogalmazódik meg a kormány adópolitikájával kapcsolatban is: a neoliberális – egykulcsos szja –, valamint a gazdaságba belenyúló szocialista adórendszer – szektorális adók, extraprofitadó – keverékének tartják a magyart. Ön milyen irányba változtatna?
– Hadd mondjak valami pozitívat is a kormányról. Nagyszerű, hogy jelentősen csökkentették a munkabéreket terhelő közterheket. De ennek a hasznát elviszi, hogy az adórendszert telerakták kiszámíthatatlan különadókkal. Felháborító, hogy ha valamiben versenyképesek vagyunk, és ez hasznot termel, például a gyógyszeripar, akkor arra rárakunk egy pluszadót. Így nem lehet tervezni. A vállalkozók nem alacsony, hanem kiszámítható adókat szeretnének. Én nem sajnálom az adót az államtól, ha azt oktatásra és egészségügyre költi. Sőt, liberálisként sem értek egyet az egykulcsos személyi jövedelemadóval, mert akinek nagy a jövedelme, az arányaiban is többet tud fizetni közcélokra. Az adórendszer nem attól egyszerű, hogy egykulcsos, hanem attól, hogy kevés adófajta van benne, átlátható és stabil. Az is fontos, hogy ne lehessen könnyen kijátszani, mert a becsületes adózóknak ez versenyhátrányt jelent.
– Hogyan jellemezné a kormány értékrendjét?
– Ez nem elvek által vezérelt értékrend, és konzervatívnak nevezni egyszerűen hazugság. Erre a legjobb megfogalmazást Magyar Bálinttól hallottam, aki maffiakormányzásnak hívta, hiszen maffiamódszerekkel kormányoznak. A klasszikus maffia nem elvek és értékek mentén működik, csakis a hatalom és a pénz vezérli.
– Bár az elmúlt napokban érkezett olyan hír, hogy az uniós támogatások egy részét talán hamarosan megkapjuk, sokan mégis kételkednek ebben.
– Az az érzésem, hogy nem fogjuk megkapni a támogatásokat, mert Orbán nem is akarja ezt a pénzt. Mert mivel lehet magyarázni, hogy egyik nap mindent megígérnek az uniónak, majd másnap ezzel gyökeresen ellentétes döntéseket hoznak? Gondoljunk csak például a kata kivezetésére. Néhány nappal korábban ígérték meg, hogy társadalmi egyeztetés nélkül ilyen ügyekben nem döntenek, erre ezt az egyébként valóban vitatható adózási formát egyik napról a másikra kivezetik, felkészülési időt sem hagyva. Vagy egy másik példa: a pedagógusok – egyébként messze nem elegendő – béremelési ígéretének megvalósítását az uniós pénzek érkezéséhez kötik. Ujhelyi István, az Európai Parlament képviselője szerint az ilyen célú összeget lehívhatná a kormány, ezt a pénzt állítólag elkülönítették a többi visszatartott pénztől. Ennek ellenére a kormány nem kéri ezt a pénzt. Számomra mindennek az a magyarázata, hogy a valódi cél a huxit, Magyarország kivezetése az unióból. Orbán egyelőre még nem tudta megdolgozni az erősen uniópárti magyar közvéleményt, hogy nemet mondjanak Európára, de komolyan dolgozik ezen. Tele van a kormánypári sajtó azzal, hogy Brüsszel a gyermekek átneveléséhez köti a pénzek utalását. Ez egy orbitális hazugság. Az, hogy az unió nem engedi a kisebbségeket, ezen belül a szexuális kisebbségeket hátrányosan megkülönböztetni, nem azt jelenti, hogy a nemváltást kellene propagálnunk. De ezzel az aljas csúsztatással könnyen lehet az unió ellen hangolni a magyarokat. Miközben a pénzek visszatartásának nem is ez a lényeges pontja, hanem a jogállami normák helyreállítása.
– A kilépés egyet jelentene a gazdasági összeomlással, hiszen vámok lépnének életbe az importra és az exportra, vége lenne a munkaerő, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgásának.
– A maffia egy szegény országban is tud kormányozni. Sőt! Ők, a NER tagjai uniós pénzek nélkül is boldogulnak majd, csak mi, polgárok nem. A kilépés folyamata pedig több okból is gyors lenne, sokkal gyorsabb, mint az Egyesült Királyság esetében. Egyrészt nekünk nincs olyan érzékeny pontunk, mint nekik az északír határ, ami a legnagyobb problémát jelentette a brexitnél, másrészt mi nettó pénzfelvevők vagyunk, nem befizetők, mint az angolok. Sajnos attól tartok, hogy az unió boldog lenne, ha megszabadulna tőlünk.
– Egyre többen beszélnek arról, hogy külföldön nem jó magyarnak lenni. Furcsán néznek ránk. Ön sokfelé jár, tapasztalja ezt?
– Sajnos így van. Mi Orbánt választottuk, aminek ez a következménye. Korábban még kérdezték: ti mit csináltok? De miután már negyedszer is Orbánt választottuk, azonosítanak minket a rendszerével. Korábban még voltak pozitív élményeim. A rendszerváltás idején, 1989-ben például Angliában voltam, ahol egy partner lakásán tárgyaltam, amikor egyszer csak átkiabált a nappaliból az üzletasszony férje, hogy Gábor, gyere, nézd meg, mit csináltatok! És a tévéképernyőre mutatott, ahol éppen a határkerítés átvágását mutatták. Akkor nagyon büszke lehettem magyarként, hiszen ez vezetett a berlini fal lebontásához. Most viszont újra a hetvenes–nyolcvanas években kell éreznem magam, amikor magyarként a kommunizmussal azonosítottak, és hiába próbáltam magyarázni, hogy én nem vagyok kommunista. Pedig akkor még mentségünk is volt, a nyakunkon ültek az oroszok, akiket nem magunk hoztunk ide. De Orbán Viktort mi választottuk, és néha úgy tűnik, ő önként hozza újra a nyakunkra az oroszokat.
Forrás: a Magyar Hang VI. évfolyama 19. számának (2023. május 12–18.) nyomtatott változata.
